Sárik Péter vallja, szenvedély nélkül nincs dzsessz, de nincs zene sem. Dzsesszkoncert is lehet unalmas, ahogy klasszikus is, olyankor fel kell állni és el kell menni. Állítása szerint ő nincs benne abban a körben, amelyben bizonyos kollégái igen, hiszen a dzsesszben is vannak megmondóemberek, akik úgy gondolják, tudják, mit lehet és mit nem. Pedig szerinte a dzsesszben minden lehetséges, hisz ez a műfajok prostituáltja, ami onnan lop, onnan használ fel, ahonnan tud. Egy dolgot nem szabad: a minőségből engedni. 

A műsorból ezenkívül megtudjuk még, hogy 

• a zenészek is lehetnek légüres térben, ha nem tartoznak a megmondóemberek által kijelölt körökhöz;
• ő nem szégyell R-GO-t játszani, hiába gondolják egyesek, hogy az ciki;
• improvizálni úgy kell, hogy nagyon figyelünk a kollégákra, viszont nem feltétlenül kell ismerni hozzá magát a dalt;
• a dzsessz-zenészek között is vannak sznobok, de ő inkább az életre és a közönség megszólítására voksol;
• ha valaki egy kor fölött még mindig azzal törődik, mások mit szólnak, akkor ott súlyos gondok vannak, ezzel együtt neki se esnek jól a gonosz kommentek;
• a dzsesszben is van rasszizmus, de legalábbis polizei.

Az Index arútluK podcastjában ezúttal Kozár Alexandra és F. Tóth Benedek, az Index kultúrarovatának munkatársai beszélgetnek Sárik Péterrel.

Hallgassa meg az arútluK-podcast korábbi beszélgetéseit Kálloy Molnár Péterrel, aki senkitől nem kért szívességet, vagy a pályakezdő színészek nehézségeiről; vagy arról, hogy Puskás Tamás szerint miért pótkávé az online színház, és hogy Grecsó Krisztián miért tért vissza a lírához, amelyet el sem hagyott. De azt is megtudhatja, milyen írók kerültek a magyar írókat összegyűjtő kötetbe, és hogy a zeneiparban túl magas az áfateher. Takács Katalin mindig mosolyog, Nagy-Kálózy Eszter is visel néha páncélt.