Egy rendőrségi fotó tartotta lázban az internet népét. Jonathan Cahill 37 éves brit állampolgár megsértette feltételes szabadlábra helyezésének feltételeit, így a hatóságok körözési fotójával jelezték, hogy szeretettel várják vissza a rács mögé. A férfi határozott állkapocscsontja, kék szeme és megnyerőnek titulált külseje miatt főként a nők mint a legyek a légypapírra összegyűltek a körözési fotó alatti kommentszekcióban, ahol arról értekeztek, szívesen segítenek a hatóságoknak megkeresni a férfit, bár átadni már nem biztosan adnák.

Szabó Beatrix, aki YouTube-csatornáján legfőként kriminológiai eseteket mutat be érdekességként, pont ebben a témában készített véleményvideót. Korábban többször is felhívta erre az általa veszélyesnek tartott jelenségre nézői figyelmét, de most bővebben is kifejtette érveit.

Mivel a csatornájára feltöltött tartalmak rendszerint sorozatgyilkosok tetteiről, illetve az elkövetők és az áldozatok bemutatásáról szólnak, fontosnak tartotta tisztázni, hogy van különbség aközött, amikor az ember érdeklődik a téma iránt, és aközött, amikor rajong. Kiemelte, hogy ízléstelennek tartja, hogy árulnak olyan ruházati termékeket és egyéb kiegészítőket, amelyeket sorozatgyilkosok képével illusztráltak.

Az a legnagyobb problémám ezekkel, hogy érzéketlenné tehetik az embereket, azáltal hogy elveszik a téma súlyosságát és felelősségét, hiszen csak egy jópofa pólóról, bögréről van szó, holott a valóságban ezek mögött el- és tönkretett életekről, illetve tragédiákról van szó.

Valós példának többek között Ted Bundy esetét hozta fel. A hírhedt amerikai sorozatgyilkos 1974–78 között tartotta rettegésben az embereket, amikor is minimum harminc esetben – bár egyes becslések szerint ez a szám jóval magasabb – különös kegyetlenséggel végzett áldozataival. Viszont megnyerő személyisége és sármos külseje miatt nők tömegei rajongtak érte, sokan nem hitték el, hogy egy számukra ennyire jóképűnek tartott és intelligens férfi képes lett volna elkövetni azokat a szörnyűségeket, amelyekkel vádolták. Bundy konkrétan rajongói leveleket kapott, házassági ajánlatokat, egyes nők még meztelen fotóikat is elküldték a sorozatgyilkosnak, akit végül 1989-ben villamosszékbe ültettek és kivégeztek; történetéről azóta sorozatot és filmet is forgattak.

Szabó Beatrix szerint ezekkel az alkotásokkal az lehet a probléma, amikor a gyilkos szemszögéből mutatják be a történteket, mert nézőként akarva és akaratlanul is a központi szereplővel azonosulunk. Ilyen hibába pedig nehezebben lehet esni, ha dokumentarista vagy az áldozatok történetén keresztül bemutatott vonalon tálalják az eseteket.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy ez nem csak valós bűnözők esetében van így, fikciós művekben is előszeretettel szimpatizálunk a rosszfiúkarakterekkel.

Az embereknek bármi eladható, ameddig vonzó csomagolásban van.

Példaként pont a 2020-as év egyik legfelkapottabb és legtöbb negatív kritikát kapó alkotását hozta fel, amely – kimagaslóan női körökben – mégis hatalmas népszerűségnek örvend. Ez nem más, mint A szürke ötven árnyalatának lengyel változata, azaz a netflixes szoftpornónak csúfolt365 nap című alkotás. A film alapsztorija, hogy egy olasz maffiavezér elrabol egy nőt, akire szemet vetett. Egy évet ad neki, hogy a dekoratív nő viszonozza érzelmeit, amennyiben nem történik meg, szabadon engedi. Mivel a maffiavezér szerepében egy sármos színész látható, a női rajongók hisztérikus reakcióval díjazták a filmet, TikTokon is végigsöpört egy trend, ahol a túl lelkes nézők azt ecsetelték, mennyire szívesen vennék, ha egy hasonló kaliberű pasas ejtené őket foglyul.

Jobban belegondolva mi is szerepel ebben a filmben? Emberrablás, erőszak, de zaklatás minimum. Viszont csak azért, mert egy olasz csődör szerepel a filmben, ezek a bűncselekmények nem számítanak, az egész egy romantikus, túlfűtött filmmé alakul át. Ha viszont a szomszéd Béla bácsi lenne a főszereplő, aki negyven évvel idősebb, pár tíz kilóval többel, de pár foggal kevesebbel rendelkezne, akkor mindenki el lenne borzadva, hogy jesszusmária, ez mennyire rossz, szegény nő, csak velem ne történne ilyen.

A youtuber azzal zárta okfejtését, hogy nem szeretne általánosítani, tudja, hogy nem mindenkinek ez a reakciója, de a jelenség attól még létezik. Nyomatékosította, hogy szerinte erre azért érdemes figyelni és kicsit tudatosabban hozzáállni a témához, mert érzéketlenebbé teheti az embereket és kicsinyítheti az amúgy valós veszélyeket, és erkölcsileg is minimum megkérdőjelezhető, főleg a sorozatgyilkosok esetében, ahol a másik oldalon áldozatok és családok szenvednek a történtektől.

(Borítókép: Ted Bundy 1978. július 27-én. Fotó: Bettmann / Getty Images Hungary)