Az idei Fesztivál Akadémia Budapest nyitó előadása július 15-én egy orosz zeneszerző, Sztravinszkij A katona története lesz a Zeneakadémián. Miért ezt a művet választották az első estére, illetve hogyan sikerült bevonni olyan színészeket, mint Molnár Piroska, ifj. Vidnyánszky Attila vagy Bezerédi Zoltán?

Kelemen Barnabás: A katona történetét már az eddigi fesztiválok során háromszor előadtuk, ez egy olyan remekmű, amelyet minden évben eljátszhatnánk. Idén Molnár Piroska lesz az előadásunk mesélője. Az ördög szerepében Bezerédi Zoltánt láthatjuk, a katonát ifj. Vidnyánszky Attila alakítja, a darabot pedig Ascher Tamás rendezi. Kati messzeringó gyermekkorából, a kaposvári Csiky Gergely Színházból ismeri őket, ők voltak mindennapi meséinek hősei, amikor szülei a színház zenekarában zenéltek, Kati pedig a világítópáholyból nézte az előadásokat, próbákat. A zenészek között pedig ott lesz az a Szergej Nakarjakov, akit a trombitástársadalom koronázatlan királyaként ismerünk a nemzetközi porondon, illetve az a Knut Erik Sundquist, aki csodálatos jelenség, ő a bőgőszólamot játssza. Én vezénylek, Kati lesz az „ördög hegedűse”. Így az előadás családias lesz, ez Hanna lányunk mint királykisasszony szereplésével teljesedik ki. Ezt az előadást mindig időszerű elővenni a téma örök mivolta miatt, ami egy fő kérdést boncolgat: az ember mikor, mennyire és hogyan adja vagy ne adja el a lelkét, tudatosan vagy akár tudattalanul az ördögnek.

A komolyzenében sem lehet elmenni az oroszok mellett, hiszen az orosz–ukrán háború miatt kérdéssé vált, hogy a művészet világában mi a helyes döntés velük szemben. Önök nem sokkal a háború kirobbanása után tettek egy állásfoglalást a IV. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny kapcsán, miszerint biztosítják, hogy a jelentkezőket semmilyen megkülönböztetés nem fogja érni nemzetiségük vagy bármilyen más attribútumuk miatt. Miért tartották fontosnak meghozni ezt a döntést?

Kelemen Barnabás: Hangos volt az a pár intézmény és verseny, amely annak idején tiltó döntéseket hozott az orosz művészek vagy művek ellen, de utána a Nemzetközi Versenyek Szövetsége Genfben is kiemelte, hogy nem támogatja ezt a fajta diszkriminációt. Sok versenyt négyévente rendeznek meg, ha most kizárnak valakit a származása miatt, az hatalmas törést okozhat a karrierjében. Akár az egész életét is megpecsételheti egy ilyen diszkriminatív döntés. Ehhez képest a versenyeken egész életre szóló barátságok, kapcsolati hálók alakulhatnak ki a gyerekek között. Ezek a gyerekek nem ellenfelek, hanem egymást húzzák fölfelé, motiválják egymást arra, hogy egyre jobb és jobb produkciót tudjanak nyújtani, képesek legyenek a fejlődésre. Van egy ukrán testvérpár, a zsűri beválasztotta őket a Fehér Ilona nemzetközi versenyre, ám sajnos mégsem tudnak eljönni. Kifizettük volna a szállást, étkezést, utazást, hogy ezzel segítsük őket, de a felkészülés utolsó fázisát sem tudták megoldani az ottani katasztrofális helyzet miatt. Ez elmondhatatlan nagy dráma. A hegedűversenyünkre jöhet bárki versenyezni származásától függetlenül, és a fesztiválon is természetesen fellépnek orosz és ukrán művészek.

Kokas Katalin: A Fesztivál Akadémia Budapest részt vett a Kamarazene Ukrajnáért elnevezésű jótékonysági segélykoncert szervezésében is. Ez nagyszabású koncert, sztárművészekkel, többek között orosz és ukrán művészekkel. Ez a háború nem az orosz emberek és az ukrán emberek háborúja. Nem lehet, hogy valaki, aki a művészeti világban tevékenykedik, és tegnap még barát volt, akivel együtt muzsikáltunk, másnap már ne játszhasson a származása miatt. Muszáj efölé emelkednünk, és ezt ki is mondani.

Aki teheti, jöjjön el a ma esti segélykoncertre, jegye árával támogathatja az Ukrajna területén bajba jutott családok életét egy ukrán segélyszervezeten keresztül. A Fesztivál Akadémia Budapest ennek a koncertnek a társszerzője, Maxim Rysanov ukrán–orosz brácsaművész és felesége, Kokas Dóra csellóművész, akik Budapesten élnek a családjukkal, ők a június 9-i Zeneakadémia nagytermi ukrán segélykoncert értelmi szerzői.

Kelemen Barnabás: A július 15–24. között tartó fesztiválunk nyitó koncertjén, illetve a záró koncerten is egy-egy mű tiszteleg Ukrajna és az ukrán emberek előtt. Mindemellett van legalább hat nagyon komoly orosz művészünk is, akik fellépnek majd.

Kurtág György is tanít! 

A Fesztivál Akadémia Budapestet ebben a formában idén hetedik alkalommal rendezik meg. Miben változott leginkább a rendezvény az eltelt idő alatt, és mire a legbüszkébbek az idei rendezvénnyel kapcsolatban?

Kelemen Barnabás: Legelső fesztiválunkat, a Kaposvári Kamarazeni Fesztivált (Kaposfest) 2010-ben indítottuk útjára. A semmiből közel két évig tartott, hogy megszervezzük, és elég jól sikerült. A város nagy szeretettel fogadta, támogatta az új kezdeményezést. Szívünket-lelkünket tettük bele, mert ez csak így működik. Miután kényszerből le kellett mondanunk róla, azt gondoltuk, hogy most fesztiválszervezés nélkül fogunk nyaranta pihenni. A nyári koncertjeink mellett egy év épp csak eltelt, amikor egy októberi napon megkaptuk a megtisztelő feladatot Batta Andrástól: három napunk van összerakni a nyári rendezvényt a kaposvári fesztivál mintájára, amelyet a frissen felújított Zeneakadémia pazar épületébe, az alma materünkbe álmodjunk meg. Az elmúlt 25-30 évünk egész művészvilágot felölelő szakmai színpadi zenész barátságaink adják az alapot fesztiváljainknak.

Kokas Katalin: Ezek a barátságok folyamatosan alakulnak, bővülnek, mint egy szerteágazó, nagy család. Kocsis Zoltán is ott volt minden fesztiválunkon, a legelső Fesztivál Akadémia Budapest volt az utolsó alkalom, amikor már súlyos betegen a Zeneakadémia Nagytermében fellépett. Kreislereket játszott Barnabással, és Bartók Vonósnégyeseit elemezte a Kelemen Kvartett előadása mellett. Mindig támaszunk volt, és borzasztóan hiányzik. Próbálunk olyan művészeket találni, akik képesek az ő szintjét képviselni, bár ez nem igazán lehetséges, ő pótolhatatlan. A tíznapos fesztivál igazándiból nem úgy változik, hogy egyre nagyobbra növi ki magát, hanem az izgalmas művészek évről évre való részvétele jelent mindig újdonságot.

Rendező: Szabó Stein Imre

2016-ban hozták létre a Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűversenyt, amelyet idén negyedik alkalommal rendeznek meg. Ez hogyan kapcsolódik a fesztiválhoz?

Kelemen Barnabás: A Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny mindig megelőzi a fesztivált, egyben a fesztivál egy nagyon fontos alappillérét jelenti. A közönség számára ingyenes a verseny, érdemes eljönni, mert a jövő világsztárjait fedezhetik fel.

Ez egy húsz év alattiaknak szóló, korosztályos, háromfordulós hegedűverseny, amely a végén kamarazenekari döntővel zárul. Idén a Budapest Music Centerben rendezzük meg, a zsűri elnöke pedig Fehér Ilona egyik utolsó növendéke, a világhírű Hagai Shaham lesz. Ő az izraeli Fehér Ilona Alapítvány igazgatója is egyben, nagyon örülünk, hogy elfogadta a meghívásunkat, és fémjelzi az idei versenyt. A kamarazenekar az Anima Musicae lesz G. Horváth László művészeti vezetésével. Ezúton is köszönjük nekik a részvételt.

A fesztivál az évek alatt összművészeti rendezvénnyé nőtte ki magát. Miért fontos szempont, hogy ne csak a zenéről szóljon ez a tíz nap?

Kelemen Barnabás: Kiindulási pontnak mindig ott volt és ott is lesz a zene, az előadó-művészet és a társművészetek pedig szinte a kezdetektől jelen vannak. Kiállítások, irodalom, színművészekkel való alkotások is megjelennek a fesztiválon. Most a gasztrovonal is bejön, a művészet világában egyébként is nagyon sokan közel állnak a gasztronómiához, Rossini például abbahagyta a zeneszerzést, és szakácsnak állt. Szóval vannak ilyen extrémebb példák, fontosnak tartottuk behozni ezt a vonalat is.

A rendezvény kiemelkedő része a mesterkurzus, amelyre június 15-ig lehet jelentkezni. Idén Kurtág György is tanítani fog, ez világszinten is kivételes lehetőség a résztvevők számára.

Kelemen Barnabás: A fesztivál keretein belül zajlik egy mesterkurzus, amelyet az ott fellépő művészek tartanak egyetemista diákoknak a világ minden tájáról. Ez a versennyel együtt nemhogy párját ritkítja, nem tudunk róla, hogy lenne még egy ilyen a világon. A fesztiválművészek legtöbbje vállalja, hogy átadja a diákságnak a művészetét, jöjjenek a világ bármely pontjáról, éppen ezért szeretnénk, hogy idén mindenki aktív hallgató legyen, és mindenki jelen legyen a fesztiválon. Így fogjuk eldönteni azt is, hogy melyik vonósnégyes lesz aktív, kik játszhatnak a professzoroknak. Gondolom, idén a diákok közül a legtöbben Kurtág Gyuri bácsi tanításaira lesznek a legkíváncsibbak, az övé lesz a legnépszerűbb kurzus. Nemzetközi szinten is elég alacsony a jelentkezési díj, így tud mindenki részt venni. Nagyon örülünk, hogy idén végre minden mehet élőben, és megtarthatjuk ezeket a kurzusokat, ugyanis tavaly ezeket is eltörölte a pandémia. Pauk György, Keller András hegedűművész és a német származású Eberhardt Feltz mester is tanít. Hatalmas megtiszteltetés. Mi is nagyon várjuk, hogy hallgathassuk az óráikat!

Meglepetés a medence partján

Idén is bevontak rendhagyó helyszíneket a programba, ilyen lesz a Széchenyi Gyógyfürdő és Uszoda is, ahol flashmobkoncertek lesznek. Hogy kerül a klasszikus zene a medence partjára?

Kokas Katalin: Úgy gondoljuk, hogy a zene mindenkié, és néha nekünk, zenészeknek kell elvinnünk a zenét egy másik közegbe, ahol olyan embereket is elérünk, akiknek esetleg nem jutna eszébe, hogy elmenjenek a Zeneakadémiára vagy egy koncertterembe, és ott mondjuk végigüljenek egy Bartók-műsort. Pedig az a tapasztalatunk, hogy még az óvodás gyerekek is nagyon a magukénak érzik Bartók zenéjét. Sok esetben úgy gondoljuk, hogy egy Brahms-kvartettel szemben egy Bartók-mű meghallgatása sokkal jobban feltüzeli, inspirálja a hallgatóját, és érdekesebbé teheti számára a komolyzenét. Gondoltuk, teszünk egy próbát, elmegyünk a Széchenyi fürdőbe, ahol gyanútlan, fürdeni, pihenni vágyó embereket lepünk meg. Biztos vagyok benne, hogy a hallgatóság hetven-nyolcvan százaléka azt fogja gondolni, hogy zseniális, amit hallott. Mi ez? Hát persze, Bartók! Ezekre az előadásokra az Anima Musicae Kamarazenekart kértük fel, amely a fürdő egyik bejáratánál Bartók Divertimentójának első tételét fogja játszani, a másik, kicsit intimebb, kisebb bejáratnál pedig egy Bartók-vonósnégyest ad elő a Korossy Quartet.

Kelemen Barnabás: A Fővárosi Állat- és Növénykertben is lesz ilyen koncert, ott a klasszikus zenének minden olyan lehetőségét megpróbáljuk kihasználni, amely összekapcsolható az állatokkal, és van miből dolgozni bőséggel.

Kokas Katalin: Budapesten több helyen is lesz még ilyen esemény, a Városligetben, a Margitszigeten és a Várban is. Ezek a koncertek szinte mind ingyenesek, az éppen arra járók is betérhetnek.

A fesztivál mellett van egy országjáró oktatósorozatuk is.

Kelemen Barnabás: Ez lényegében az egész évet felölelő tevékenységünk, amely egyszerre kurzus, koncert és akkreditált továbbképzés. Az egész nagyon régóta foglalkoztat minket, régóta tartunk kurzusokat, előszeretettel járunk vidékre is ezzel a sorozattal. A pandémia elején azonban megalapítottuk a Fesztivál Akadémia Budapest Ensemble-t, amely a 2020-as év fesztiválművészeiből alakult, és ennek az összefogásnak ma már bárki a tagja lehet a mindenkori fesztiválművészek közül.

Kokas Katalin: Jelenleg világszinten jegyzett magyar szólisták álltak a kezdeményezés mellé, mintegy hetven művész! Fejenként két kurzust tartanak, melyek a koronavírus miatt elhúzódtak. 2021-re már megvolt az egész éves országos szintű tervezet, hogy mikor hova mentünk volna. Összesen 120 lefixált mesterkurzus állt készen, 106 zenei intézmény csatlakozott a kezdeményezéshez. Várhatóan a következő tanévben megtarthatjuk az elmaradt mesterkurzusokat, pedagógiai továbbképzéseket. Rendkívül fontos, hogy a felső fok, a koncertező művészek inspirálják, segítsék a fiatal, zenét tanulók és tanáraik munkáját. Ők a jövő, mi pedig felelősséggel tartozunk értük. Három év alatt nagy változás érhető el országszerte, a cél pedig az, hogy a világ számára megmaradhassunk mi, magyarok zenei nagyhatalomnak.

Az összefogás a magyar zenészek között csodálatos, büszkék vagyunk arra, hogy ezt az országjáró pedagógiai továbbképzést-mesterkurzust a Fesztivál Akadémia Budapest égisze alatt segíthetjük, terelgethetjük. Minden részt vevő művésznek pedig köszönjük, hogy igent mondott erre a kezdeményezésre.

Kelemen Barnabás: Az elmúlt hónapokban tanítottunk és felléptünk többek között Szegeden, Nyíregyházán, Miskolcon, Szombathelyen, Gödön, Budapesten több intézményben, Csíkszeredán, Kolozsváron, Marosvásárhelyen. Minden helyre legalább egy trióval, kvartettel, de van, hogy kvintettel érkezünk, és koncertet is adunk. Tehát nemcsak tanítunk, hanem színpadon megmutatjuk, mit jelent számunkra zenélni. 

Kokas Katalin: A mostani kurzusaink és az esti koncertek után jótékonysági felhívást tettünk közzé, így tudtuk segíteni Budapesten az ukrán menekülteket. Több mint félbusznyi adomány gyűlt így össze számukra.

Egy tavalyi interjúban említették, hogy nem nagyon ismernek nagycsaládos zenészeket. Itt vannak azonban önök, négy gyermekkel, akik közül a nagyobbik kettő szintén a művészeti pályát választotta. Folyamatosan utaznak, játszanak, szerveznek, mozgásban vannak. Hogy lehet ezt megoldani, hogy bírják?

Kokas Katalin: Számunkra így teljes az élet, gyerekekkel, koncertekkel, tanítással, fesztiválszervezéssel. A mi kapcsolatunk így alakult, úgy gondoljuk, hogy isteni gondviselés, hogy időben találtuk meg egymást, még akkor, amikor nem indult el a nagybetűs élet, a karrier mókuskereke.

Még egyetemisták voltunk, amikor találkoztunk. Ha ekkor kapcsolódik össze két ember élete, a dolgokat együtt, közösen tudjak irányítani, megélni. Ha két kész karrier, két szólista találkozik, és azt a két külön életet kell összegyúrni, az biztosan nehezebb. Amikor lediplomáztam, tudtuk, hogy bármikor jöhet az első baba, mi örömmel várjuk az érkezését, és ez így is alakult. Ugyanakkor az életünk nem alakulhatott volna így, ha nem állna mögöttünk a nagy családunk. Szüleim különlegesek, csodálatosak. Nyolc unokájuk van, akiket gyönyörűen, mindegyikre odafigyelve terelgetnek. Bizony egy-egy teljes turné alatt náluk maradhatnak, és gyermekeink boldogan repülnek hozzájuk. Nagypapa főztje, nagymama elképesztő energikus spiritusza elvarázsolja őket. Szerencsések vagyunk. Testvéreimmel is nagyon szoros a kapcsolat.

Barnabás édesanyja sajnos már nincs közöttünk, de gyermekeink rendszeresen találkoznak az édesapjával, amióta a Belvárosba költözött ő is. Jelenleg a fesztiválszervezés nagyon intenzív szakaszában vagyunk, éppen ezért a két kisebbik gyereket elvitték három napra a szüleim Kaposvárra. Ott lehetnek a szüleim által épített kertes házban annak minden szépségével és csodájával.

Színpadon is együtt a család

Manapság egészen ritka, hogy azok, akik ilyen fiatalon találkoznak, végig is tudják így vinni életüket.

Kokas Katalin: Az életünk minden szálon összefonódott. Szeretjük ezt a sokszínű szőttest, vigyázunk rá, ahogy tudunk. Tudjuk, hogy az élet törékeny, hálát adunk minden napnak. Szeretnénk együtt megöregedni, az unokainkat, majd a dédunokáinkat szeretgetni, terelgetni pont úgy, ahogy azt az én szenzációs nagymamámtól a mai napig is láthatom, ahogy a szüleimtől tanulom minden alkalommal.

Kelemen Barnabás: Mi már több mint hat éve ismertük egymást, mielőtt összekötöttük az életünket. Tehát több mint harmincéves az ismeretség köztünk. Persze azt is fontos hozzátenni, hogy sok szempontból a lépcsőzetesség elvét valljuk, legalábbis én biztosan. Katit kevésbé zavarná, ha hegyet kéne ugrania. Ebben talán én ellenpólusként tudok működni mellette. A fesztiválszervezésben is fontos szempont volt ez a lépcsőzetesség, ez tette lehetővé, hogy a projekt mostanra egész éves rendezvénysorozattá nőtte ki magát intézményes szinten is, tulajdonképpen a zeneiskolák és zeneszakiskolák felkarolását tűztük a zászlónkra.

Gáspár fiukkal gyakran játszanak együtt, Hanna lányuk pedig szerepelni fog az egyik darabban a fesztiválon. Milyen érzés együtt dolgozni a gyermekeikkel?

Kelemen Barnabás: Ezt egymáson és egymástól tanultuk szerintem, mert hamarabb játszottunk együtt, mint hogy… nem is tudom… jártunk? (nevet) Csak viccelek, nem ezt akartam mondani. Szóval azt, hogy milyen érzés együtt játszani a fiunkkal, ahhoz tudnám hasonlítani, hogy Kati húgával, Dórával, aki 14 évvel fiatalabb, ötéves kora óta játszunk együtt. Ilyenformán Kati húga kicsit az első „gyereke” volt, mint ahogy Dórinak Hanna az első „gyermeke”, és a valódi első gyermeke meg picit olyan, mintha a második lenne. Nagyon szép az anyákat segítő generációk egymásba fonódása. Az pedig, hogy együtt játszunk a rokonnal, gyerekkel, ahogyan én is játszottam együtt a szüleimmel ugyanekkora korom óta, és Kata szülei is folyamatosan zenéltek otthon, az tulajdonképpen olyan természetes, mint a levegővétel. De amikor egy remekművet játszhatunk együtt a Zeneakadémia színpadán, annak azért mindig van egyfajta megindító ereje.

Kokas Katalin: Szerintem ez nekünk olyan, mint másoknak együtt vacsorázni a gyerekeivel. Együtt elkészítjük az ételt, és megesszük. Az elkészítésben is közösen veszünk részt, ez a műhelymunka, amiben nekünk nyilván több tapasztalatunk van, mint Gáspárnak, de azért már neki is van véleménye, és elég komoly, minőségi szinten játszik. A végén a színpadon megéljük közösen ezt a katartikus élményt még akkor is, ha néha esetleg elsózzuk az ételt. Nem is kell, hogy mindig tökéletesen sikerüljön minden, a zene kardinális része az életünknek. Nem speciális dolog, hanem természetes folyamat.

Külön-külön melyik részét, melyik programot várják legjobban az idei fesztiválon?

Kokas Katalin: Tekintve hogy ez egy egymással valamennyire összefüggő programsorozat, nem egy-egy koncert, éppen ezért úgy kell erre tekinteni, mint egy nyaralásra. A jegyárképzésnél is figyeltünk arra, hogy ha egy család vagy egy nagyobb baráti társaság együtt szeretne több eseményen részt venni, akkor nekik kedvezményesebb jegyárakkal tudjunk szolgálni. De ugyanígy gondoltunk a nyugdíjasokra és a pedagógusokra is. Az izgalmas, változatos helyszínek azt is lehetővé teszik, hogy turisták legyünk a saját országunkban, például bennfentes emberek sem feltétlenül tudták, hogy az Oroszlános kertben létezik egy kis kápolna. Ott is lesz koncert, a kápolnába csak hetven ember fér be, így résen kell lenni a jegyekkel. Ezeket a különleges helyszíneket mind azért tettük a program részévé, hogy egy kicsit kihozzuk a medréből ezt az egészet, és ne hivatalos érzete legyen a fesztiválnak.

Kelemen Barnabás: Azt is fontos kiemelni, hogy aki még júniusban szerzi be a jegyeit, az jóval kedvezményesebben jut hozzájuk, mintha júliusban vásárolná meg. Illetve ha a Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny győzteseinek gálahangversenyét meghallgatja valaki, azzal a jövő generációjának legcsillogóbb tehetségeit ismeri meg.

Kokas Katalin: Nagyon szép program állt össze idén is. A július 6–16. között a BMC-ben versenyző gyerekeket érdemes meghallgatni, a döntő programja pedig gyönyörű: Mozart, Vivaldi, Haydn és Bach hegedűversenye kamarazenekarral, karmester nélkül, melyet maga a szólista gyerek vezet. Sok-sok gyerek életében először játszik zenekarral vagy karmester nélkül. Ez a program ingyenes, és akkor van igazán jó hangulat, ha telt ház van. Szóval inspirálnék minden olvasót, hogy jöjjön el a BMC-be, és hallgassa meg a gyerekeket.

(Borítókép: Fesztivál Akadémia Budapest)