Persze a cím megtévesztő, mert ha valaki, hát akkor éppen Ernest Hemingway az, aki olyannyira közel állt az alkohol szeretetéhez, hogy nyugodtan nevezhetnénk a rabjának, és ebbe azért más is belehalt már. A Nobel-díjas író is csak azért nem, mert esetében másként ért véget az élet 1961. július 2-án.
Talán felesleges is abba belegondolni, hogy mi történhetett volna, ha a világ egyik leghíresebb írója megéli azt – és erre csupán 8 évet és 18 napot kellett volna várnia –, hogy ember lép a Holdra. Hemingway figyelme vajon elfordult volna-e a bikaviadaloktól, a háborúktól, a férfias játszmáktól… Ezt már sosem tudjuk meg.
Ernest Hemingway már így marad meg az emlékezetünkben, hogy nem szeretett iskolába járni, írni viszont annál inkább. A háború és elnyomás minden pillanata elborzasztotta, mégis ezekből táplálkozott leginkább, ha újságcikket írt, ha novellát vagy regényt. Az elaljasodott és a magára hagyott embert tudta legszebben ábrázolni.
Szerette, mit szerette, habzsolta az életet, bár amennyi kalandja, szerelme és házassága volt, ahhoz képest regényeiben szűk marokkal mérte a romantikát. Mondatai, s főként párbeszédei csupaszabbak bármilyen női ideálnál. Egész életében a szókimondás híve volt, szerette és vágyta a szabadságot. Megjárt háborúkat, diktatúrákat, a magyarok ellen is harcolt, ismerte Fidel Castrót, élt Kubában. Két világháborúban is megsebesült, kapott kitüntetést az olaszoktól és az amerikaiaktól is. Most pedig kiderülhet, hogy mennyit is tud róla, Ernest Hemingwayről.
A játék lezárult.
(Borítókép: Lloyd Arnold / Hulton Archive / Getty Images)