Legutóbb a Magas-Tátrában menetelt pihenésképp, nagyon élvezte, de rájött, hogy legközelebb pár napot fizikailag is szusszannia kell, mielőtt hegymászással rekreálja a lelkét.

Papp János barátja és színészkollégája vette rá a rendszeres barangolásra, de ő egyre magasabb csúcsokra vágyik. Legközelebb 

sziklákhoz rögzített kapaszkodók, láncok és egyéb ijesztő eszközök segítségével, amit via ferratának becéznek azok, akik az ilyesmiben lelik kedvüket.

Amikor a hegycsúcsról nézi a napfelkeltét, úgy érzi, beszélget a Jóistennel. Azt persze belátja, hogy csöndre és nyugalomra neki van nagyobb szüksége ezeknél a párbeszédeknél.

A nemsokára mozikba kerülő filmje, a Nyugati nyaralás is egy vakációról szól. A krimi-vígjáték cselekménye a nyolcvanas évek Magyarországán játszódik, és a Nagykarácsony óta sem ez az egyetlen munkája Tiszeker Dániellel és Lévai Balázzsal. Imádta a forgatókönyvet, a nyolcvanas évek „édes naivitását”, amiről akkor is azt gondolta, hogy bár nem olyan, mint amilyennek lennie kéne, alapvetően mégis boldog volt akkoriban.

Színházi előadásaival is végigsöpör a nyári Magyarországon. Vagy inkább Keresztül-kasul, hiszen ez az egyik kedvenc kétszemélyes előadásának a címe is, és a LIAison című zenés estjét is sok helyen játssza, melyet korábbi alkotó- és lelki társa, a harmonikaművész Babicsek Bernát tragikus halála után nagyon nehéz volt újra elkezdenie.

A beszélgetésen szóba került még

• Soltész Rezső, a Carson Coma és Péterfy Bori,

• miért szeret kettesben állni a színpadon,

• mit tanultunk az élet pofonjaiból, és meddig emlékszünk rájuk,

• minek a kezdete a Covid,

• és váratlanul elhangzik a „fosszilis” szó is.

Aki lemaradt róla, vagy újra meghallgatná múlt heti beszélgetésünket László Ferenccel, aki „megélhetési kritikus, pályatévesztett történész és szenvedelmes olvasó”, az kattintson ide.

(Borítókép: Pokorny Lia. Fotó: Szabó Réka / Index)