Talán soha nem volt ennyire izgalmas és egyben húsbavágó megvizsgálni a ránk vagy a gyerekeinkre, unokáinkra váró jövőt. Egyszerre nagyon sok tényező változott meg körülöttünk, járvány, háború, aszály, infláció fenyegeti a mindennapjainkat.

A mi életünkben ez a felfordulás valóban újdonság, de történelmi távlatban vizsgálva a folyamatokat inkább az elmúlt évtizedek viszonylagos békéje, stabilitása és jóléte számított egyfajta anomáliának.

Korábban a jövő fényes utópiaként várt ránk, most viszont mintha fölerősödött volna a jövőtől való félelem. Repülő autók helyett azon gondolkodunk, mi lehet az a földdarab, ahol megtermelhetjük a betevőt, és már az információs társadalomnak is a veszélyeiről hallunk többet. Vagy ez csupán a valóság egyféleképpen való érzékelése, értelmezése?

A tömegek számára a jövő sosem volt fényes utópia, csak mindennapi küzdelem, ami olykor egészen kilátástalannak tűnt. Sok jel utal rá, hogy a most kibontakozó korszakhoz a 17. század áll a legközelebb.

Aki megnézte a Szépművészeti Múzeum tavaszi kiállítását Hieronymus Bosch festményeiből, a saját szemével láthatta, hogy az 1400-1600-as években pontosan ugyanazok a félelmek uralták az emberek képzeletét, mint amelyekről napjaink apokaliptikus forgatókönyvei szólnak. Akkor beszélhettünk először globális krízisről, angol polgárháború, a Habsburg-ellenes felkelések, éhínség és a Ming-dinasztia összeomlása Kínában. Az állandó konfliktus a kor normája volt, Thomas Hobbes egyenesen úgy írt az időszakról, mint amiben az élet „undok, brutális és rövid”.

Nagyon izgalmas, hogy a mindenütt egyszerre jelentkező feszültség mögött valószínűleg már akkor is egy éghajlati változás, a kis jégkorszak állt, amikor az északi félteke hőmérséklete hirtelen csökkenni kezdett. Geoffrey Parker hadtörténész amellett érvel, hogy a jelenség egybeesett olyan politikai, gazdasági és demográfiai feltételekkel, amelyek a korabeli közösségeket sebezhetővé tették a környezeti zavarokkal szemben. Ez a végzetes szinergia váltotta ki a globális válságot.

De ne felejtsük el, hogy az erre adott reakciók, az új szellemi mozgalmak, az elitek megváltozott hozzáállása következtében az egész végül ellenállóbb társadalmak kialakulásához vezetett. A legsikeresebb Japán volt, az állam itt hajtotta végre a legdrasztikusabb és egyben leginnovatívabb intézkedéseket.

Intellektuális provokáció

Bosch világában erősen jelen van a vallás: ma mi jelenthet kapaszkodót? A fiatalok körében például megfigyelhető, hogy a jövőtől való félelem miatt nem vállalnak gyereket. A hit kézenfekvő válasznak tűnik, és látunk arra is példát, hogy az Y meg a Z generáció erre indul el, de nem biztos, hogy ez általánosan járható út.

Saját környezetemben azt tapasztalom, hogy a bizonytalan időben egyszerre erősödik a vallásosság és a vallásellenesség. Az emberek egy része ilyenkor igyekszik elmélyíteni a hitét, a másik minden negatív hírben annak bizonyítékát látja, hogy Isten nem létezik. Én az előbbiek közé tartozom, de hogy a közösség szintjén melyik az előremutatóbb, pusztán az észszerűség szempontjából is vizsgálható.

David Sloan Wilson, az evolúciós pszichológia egyik megteremtője Darwin katedrálisa című könyvében arról ír, hogy a vallás semmi máshoz nem fogható hatékonysággal teremt belső normákat, miközben növeli az összetartást, ezért a vallásos csoport mindig legyőzi a vallástalant. Ennek a logikának a mentén a vallás politikai jelentősége melletti legfőbb érv maga az evolúció.

Klisék nélkül gondolkodni minderről egyre nehezebb, hiszen ez vesz körül minket, és nem könnyű megtalálni azokat a gondolkodókat sem, akik feszegetik a meglévő sémák, keretek határait: erre törekszik évek óta a Brain Bar. Ilyen szerzőket gyűjtött egy csokorba a Nonkonform című, most megjelenő könyve is?

Kötelezők röviden, jövőfürkész-verzió. A nyomtatott Mandinerben hetente bemutatok egy-egy könyvet, amely jó útjelző a jövőhöz. A rovat éppen három éve indult, az azóta feldolgozott több mint százötven kötetből a legizgalmasabbakat rendeztem most olvasókönyvbe. A legrégebbi munka 1841-ben, a legújabb idén tavasszal jelent meg, amerikai fizikus, bosnyák teológus és kínai sci-fi-szerző könyve egyaránt megtalálható a listán.

Egy közös van bennük, de az fontos: mindannyian nonkonform gondolkodók. Bátran szembemennek a népszerű közhelyekkel, legyen szó hit és tudomány, többség és kisebbség, nők és férfiak kapcsolatáról, az éghajlatváltozásról vagy a mesterséges intelligenciáról.

És nem csak miattuk lett különleges a végeredmény. Generációm négy kiemelkedő illusztrátorát, Ferth Timit, Lossonczy Bazsót, Brunszkó „Nikon” Lacit és Roki Marcit kértem fel, hogy a fontosabb témákhoz rajzoljanak egyedi vizuálokat. Így a kötettel együtt harminc művészeti alkotást is kap az olvasó.

A könyv fejezetcímei is csupa közhelyszerű állítást tartalmaznak, például: a home office korában nem számít, hol élsz, vagy: a feminizmus felemeli a nőket, esetleg: a klímaváltozás okozta kihívás példátlan az emberi történelemben. Ezeket a mondatokat aztán áthúzza, és alatta újfajta megközelítést fogalmaz meg. Az egyes témákhoz, fejezetekhez pedig olyan művekből szemléz, amelyek az utóbbit támasztják alá. Vegyük ezt tudatos szemléletformálásnak és egyben a jövőbe vetett hit megerősítésének?

Maradhatunk annyiban, hogy intellektuális provokáció. Garantáltan egyetlen olvasóm sem lesz, ideértve a barátaimat és a kollégáimat, aki a kötetben szereplő cáfolatok mindegyikével egyetért. Nem is ez volt a cél. A Nonkonform elsősorban bátorítani akar, hogy merjük megkérdőjelezni a mindennapjainkat uraló narratívákat, amiket sok esetben automatikusan elfogadunk, ezáltal a cselekedeteinket is meghatározzák. A tudatosság mindig melósabb, de szerintem megéri, mert érdekesebb lesz tőle a világ, és főleg mert felkészültebbé tesz a jövőre.

Az okos jógamatracon túl

Hogyan kapcsolódik a jövőről való gondolkodáshoz az idei Brain Bar tematikája? Milyen szempontok alapján hívták meg a vendégeket, hiszen nagyon színes az előadók palettája. Dr. Andrea Jones-Rooy társadalom- és adattudós például, aki egyben stand-up-komikus és cirkuszi artista, nem skatulyába gyömöszölhető személyiség. Hogyan alakíthatja a szemléletünket mindaz, amit tud?

Az ő személye is kiváló cáfolata egy meglehetősen elterjedt mítosznak, ami a specialisták, a karrierjük során egyetlen szűk szakterületre fókuszáló szakik felsőbbrendűségét hirdeti a generalisták helyett. A dolog nem fekete-fehér, egy működő közösséghez mindkettőre szükség van, de a világ növekvő összetettségét a sokoldalú, szellemileg játékos ember tudja a legjobb eséllyel értelmezni. Fontosnak tartom, hogy ilyen karaktereket is színpadra állítsunk példaként.

A kiválasztáskor mindig két szempontot nézünk. Az egyik, hogy mely kérdések foglalkoztatják leginkább a célközönségünket, az Y és Z generációt. A másik, hogy kik azok a figurák, akik ezekben a témákban bátor és eredeti módon gondolkodnak és beszélnek, függetlenül attól, hogy szervezőként egyetértünk-e velük. Ettől lesz a Brain Bar programja egyedülállóan sokszínű.

Meg attól, hogy a vendégeink közül senki sem ússza meg a fellépését egy sima haknival. Olyan egyedi, csak nálunk látható színpadi formátumokat fejlesztettünk, amelyekben a közönségnek is meghatározó szerepe van. Nemcsak kérdezhetnek, de vitába is szállhatnak a legelismertebb tudósokkal, a legbefolyásosabb üzleti vezetőkkel vagy politikusokkal.

Kik lesznek még itt?

Most látogat először Magyarországra a világ legolvasottabb tudományos írója, Malcolm Gladwell, aki szerint napjainkban a narcisztikus személyiségek haladnak leggyorsabban a ranglétrán, pedig ők a legrosszabb vezetők. A korábbi görög pénzügyminiszter, Jánisz Varufákisz a kriptovaluták ellen intéz szónoklatot: szerinte a bitcoin pilótajáték, és mindenféle politikamentes pénz csak lázálom, illúzió.

Pogátsa Zoltán közgazdász és Varró László, a Shell magyar alelnöke élőben vitázik majd arról, hogy létezhet-e egyáltalán fenntartható kapitalizmus, és lehet-e zöld egy olajipari vállalat. Dan Breznitz kanadai–izraeli professzor pedig arról fog beszélni, hogy miért félreértés, egyúttal káros, hogy Európa kormányai a Szilícium-völgy receptjét lesik az innovációban saját fejlődési pályák megalkotása helyett.

Ehhez kapcsolódik Jeffrey Funk fellépése is, aki a techszcéna fekete báránya Amerikában, amiért visszatérően megkérdőjelezi a média szalagcímeit uraló újítások értelmét és hasznosságát. Nálunk elmondja, mivel kellene foglalkozniuk a startupoknak a metaverzum és az okos jógamatracok helyett. Vállalom a részrehajlás kockázatát, de meggyőződésem, hogy nincs a miénknél érdekesebb fesztivál Európában.

Itt lesz a Nike vezető cipőtervezője, Lysandre Follet is: a Nike is azon márkák sorába tartozik, amelyek nem terméket adnak el, még csak nem is életérzést, hanem egyenesen életszemléletet, hogy nemcsak jobb sportoló, de jobb ember is leszel általuk. Miközben általában, úgy látom, küzdenek a divatok ész nélküli követése és a konformizmus ellen, ezek miatt hívták meg ennek a világmárkának a képviselőjét?

Sőt a Nike mellett velünk lesznek a TikTok, a Spotify, a LEGO és a Pixar animációs filmstúdió kreatív tartalmakért és politikai kapcsolatokért felelős vezetői is. A globális márkák gazdagabbak és befolyásosabbak számos országnál, és függetlenül attól, hogy felvállalják-e, döntő felelősséget viselnek a jövőért, legyen szó az adózási gyakorlatukról, a működésük okozta környezetterhelésről vagy a reklámkampányaik révén folytatott tudatformálásról. Pontosan azért hozzuk őket Budapestre, hogy élesben tehessük fel nekik a kérdéseinket. Ideérkezésüktől a hazautazásukig figyelmes vendéglátók vagyunk, de a színpadon nem a barátkozás, hanem a nyílt vita és az egyenes beszéd a cél.

Alkotások mögé üzleti modellt

Ön a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemet (MOME) felügyelő alapítvány kuratóriumának elnöke, és az egyetem által nyújtott képzésben is tükröződik az, hogy a közeljövő nagy sikertörténetei a dizájn, a technológia és az üzlet határterületein jönnek létre. E három mellé – a járvány és a háború árnyékában – felsorakoznak olyan, ma szintén kurrens megfontolások, mint a fenntarthatóság, az ökotudatosság vagy a hazai termékek támogatása?

Közelítsünk ehhez először a hallgatók érdekei alapján, hiszen egy egyetem fejlesztésének elsősorban róluk kell szólnia. A MOME jövőbeni végzőseit úgy képzelem el, mint akiknek lehetőségük van a legmagasabb szinten megismerni a választott szakterületüket, ugyanakkor akik magától értetődően elsajátítják mellé a technológia és a vállalkozás eszköztárát is azért, hogy egy 21. századi környezetben képesek legyenek a legtöbbet kihozni a lehetőségeikből. Nem utolsósorban pedig olyanoknak képzelem őket, akiknek szakmai működését áthatja a lokálpatriotizmus, a társadalmi és ökológiai tudatosság.

A kérdésében sorolt területek, a design, a technológia, a vállalkozás, a fenntarthatóság tehát az én víziómban nem egymástól független vertikumok, hanem a képzés egészét átható elemek, a leendő végzőseink tudásának egymásra épülő rétegei.

És igen, hogy hitelesek legyünk, ahhoz szervezetként is ennek megfelelően kell viselkedni. Ezért határoztuk el, hogy a képzés fejlesztésén túl a teljes működést új alapokra helyezzük. A MOME végre maga is vállalkozni fog, piaci projekteket építünk az anyagkutatástól a járműtervezésen át az orvostechnológiáig. Mi leszünk Magyarország első klímasemleges egyeteme is, 2030-ig lenullázzuk, részben jelentősen csökkentjük, részben erdőtelepítéssel kompenzáljuk majd a károsanyag-kibocsátásunkat.

Angol nyelvű mesterképzéseket indítottak, és a fentieken kívül azt is állítják, hogy 2030-ra Közép-Európa első számú dizájnegyeteme lehet a MOME: ez annak a trendérzékenységnek az eredménye, amely a Brain Baron is tetten érhető?

Igen és nem. A trendeket valóban ismerni kell, komoly energiákat fektetünk ebbe. A MOME modellváltását rögtön egy átfogó kutatással kezdtük, Barabási Albert-László hálózatkutató és csapata bevonásával. Részletesen vizsgáltuk, hogy mitől sikeresek a miénkhez hasonló, de nálunk előrébb tartó egyetemek, milyen témákra fókuszálnak, hogyan teremtenek értéket a helyi gazdaság számára. Létrehoztuk az egyetem nemzetközi tanácsadó-testületét is, elismert német, lengyel, kínai–amerikai, illetve külföldön tevékenykedő magyar szaktekintélyekkel, akik visszajelzésekkel segítik a munkánkat.

Erre a tudásra azonban a látókörünk bővítéséhez van szükség, és nem azért, hogy bárkit másolni kezdjünk. Ezt külön hangsúlyozom, mert nálunk a jól képzett körökben jellemző egyfajta sznobizmus, a gazdasági centrumokban látott minták gondolkodás nélküli kopírozása. A MOME-n ennek az ellenkezője a cél, egy sajátos, csak ránk jellemző karakter felépítése. Egyrészt mert ezzel tudjuk megkülönböztetni magunkat egy holland vagy osztrák egyetemtől, másrészt mert Magyarországnak a tehetséggondozás és a kutatás-fejlesztés területén is a mi valóságunkból és ambícióinkból kiinduló, helyi válaszokra van szüksége.

Csak egyetlen példát említve, egyúttal vissza is csatolva az előző témánkhoz: az idei évtől minden alapszakos hallgatónk számára kötelező jelleggel bevezetjük a vállalkozói képzést. Itt nem valami unalmas könyveléstechnikai vagy pályázatíró kurzust kell elképzelni, hanem egy másfél éven át tartó műhelymunkát, amiben a hallgatóink a saját alkotásaik, szellemi termékeik mögé tanulnak meg üzleti modellt építeni. Ez a koncepció világszinten egyedülálló a designegyetemek között, és közvetlenül reagál arra, hogy bár a magyarok kreatív nemzetnek tartják magukat, és a külvilág is ekként ismer minket, rengeteg hazai ötlet sosem jut el a piaci hasznosítás szintjére.

Túlélni a halálvölgyet

Hasonló céllal indult a Design Terminal, amely olyan startupokat mentorál, amelyek támogatásában az ország gazdasága szempontjából fantáziát látnak. Ön 2012-ban lehelt életet a cégbe, és elérte, hogy az innovációs ökoszisztéma központi szereplőjévé váljon.

A Design Terminal mára a legrégebben működő vállalkozói tehetséggondozó program Magyarországon. Tíz év alatt kétezer induló vállalkozás kapott szakmai támogatást tőlünk. Kilencvenöt százalékuk élte túl az úgynevezett halálvölgyet, ami a startupoknál a kezdeti lelkesedést és az első körben bevont források felélését követő, lélektani és pénzügyi értelemben legkritikusabb időszakot jelöli. Ez a hozzánk hasonló vállalkozói mentorprogramok mezőnyében nemzetközi összevetésben is kiemelkedően jó arány.

Később tettünk még egy lépést előre, és célzott programokat kezdtünk indítani az ország jövője szempontjából fontos vagy ígéretes iparágakban. Ma már az agráriumtól az űriparig foglalkozunk innovatív kisvállalkozások fejlesztésével.

Mondana néhány olyan projektet, amely az önök segítségével lett sikeres?

Mindannyiukra büszke vagyok, de az idei nyár után, amikor a klímaváltozás páros lábbal rúgta ránk az ajtót, hadd említsem a kifejezetten ehhez a témakörhöz kapcsolódó kedvenceimet. A Bedrock Farm a világon mindenütt dinamikusan növekvő beltéri növénytermesztés, a vertical farming hazai meghonosítója. Egy ferencvárosi szuterénből csináltak high-tech mezőgazdasági üzemet, onnan látják el a legmagasabban jegyzett fővárosi éttermeket prémium-alapanyagokkal.

A SMAPP Lab a gazdák számára szolgáltat valós idejű adatokat a termőföldjükről a kártevők elleni védekezéshez. Akár egyharmadával képesek növelni a hatékonyságot, azaz csökkenteni egy-egy gazdaság vegyszerhasználatát. Ez pénzügyi és környezetvédelmi szempontból is hatalmas ígéret. Nem véletlen, hogy Amerika legfontosabb agrártechnológiai tőkealapja is meglátta bennük a lehetőséget.

A Munch csapata pedig a brutális méreteket öltő ételpazarlás felszámolásával foglalkozik. Őket is imádják a befektetők, és ami még fontosabb, a felhasználók is, mobilos alkalmazásukat több mint 270 ezren használják már.

Eddigi munkássága tudatosan egymásra épülő célok és tervek megvalósításának tűnik. Úgy is mint akinek a szenvedélye a jövő, hol látja magát 2032-ben?

Számomra ugyanaz lesz a kérdés, ami ma is: mit tehetek a saját helyemen, a magam lehetőségeivel azért, hogy száz év múlva is létezzen, izgalmas hely legyen és a maga útját járhassa Magyarország.

Ez a szerkesztőségi anyag a Brain Bar támogatásával jött létre.

(Borítókép: Böszörményi-Nagy Gergely. Fotó: Vargha Miklós)