Gyenge idegzetűeknek nem volt ajánlható a drMáriás-performance és az azt követő Tudósok-koncert, de az Index riporterei nem azok, ahogy az A38 Hajót dugig megtöltő közönség sem volt az a halloweennapi eseményen, amelyről még sokáig mesélnek Budapest underground szcénájában.
„Augusztusban találkoztunk először a Tudósokkal az Ördögkatlan Fesztiválon, Nagyharsányban, Beremenden meg Villányban. Az egyik barátnőnk mutatta meg nekünk a zenekart, azelőtt nem is hallottam róluk. Őszintén? Nem sok jóra számítottunk, amikor megláttuk őket, de elkezdtek játszani, és csak tátottuk a szánkat. Egyszerűen elvarázsoltak minket” – mondta a gimnazista Szofi a koncert előtt.
„Teljes agymenés az egész, és annyira imádtam… Főleg, hogy kimondanak mindent. Nem ezt vártam tőlük, de ahogy meghallottam őket, leesett az állam. És most, amikor megtudtuk, hogy halloween éjszakáján lesz egy bulijuk az A38-on, azonnal tudtuk, hogy itt a helyünk. Nem is drága, ha online veszed meg a jegyet. Persze hogy jöttünk” – tette hozzá Judit, Szofi osztálytársa.
Őszintén szólva ennél heterogénebb közönséget még életemben nem láttam. Zömmel középkorú, sőt annál is idősebb, ősz hajú, kopaszodó, pocakos fazonok tolonganak az A38 színpada előtt, de a pultnál harmincasok is vedelik a sört, sőt oldalt tinilányokat is látni, két fruskát meg is szólítottam, akár az unokáim is lehetnének, mindenhol el tudnám képzelni őket, csak nem a Kárpát-medence legagyamentebb összművészeti deviánsa, drMáriás és a Tudósok koncertjén.
Vagy inkább performance-án, hiszen a másfél órásra tervezett, de utóbb jó kétórásra nyúló össznépi őrület első ötven perce egy sajátos tárlatvezetés Béci – ahogy újvidéki barátai és a családtagjai hívják a Mestert – sokkolóan lenyűgöző előadásában.
De hová sietünk? Még egy óra hátravan a kezdésig, kukkantsunk be a backstage-be, ahol éppen tévéfelvétel zajlik, az M2 Petőfi TV riportere interjúvolja Máriás Bélát és Császár Elődöt. Kicsodát? Császár Elődöt, a mozgalmas előéletű dj-t és dalszerzőt, aki olyan áhítattal nézi a legszürreálisabb mondatokat fapofával a száján kiejtő drMáriást, ahogy talán egy kezdő statiszta bámulhatta annak idején Csortos Gyulát, a színészóriást a Hyppolit forgatásakor.
Szóval az van, hogy Shane 54 – mostanában ez Császár művészneve – számítógépes animációkat készített drMáriás festményeihez, amelyeket hamarosan kivetítve meg is csodálhatunk az A38 színpadán.
Előd tehetséges, nagyon jó animációkat csinált, majd magad is meglátod. Nemrég ismertük meg egymást, Weiler Péter hozott össze minket, ez a mai performance a közös premierünk
– mondja drMáriás, majd kortyol egyet a söréből.
A backstage-ben zajlik az élet, felbukkan az egész Máriás család, Béci felesége, egykori újvidéki osztálytársa, Csilla, a már gyakorló operaénekes nagylány, Lilla és a három évvel fiatalabb öcs, Bertalan, aki ügyvéd lévén apja üzleti ügyeit – mert azok is vannak a bejáratnál megvásárolható CD-k és albumok formájában – intézi.
Közben drMáriástól azt is megtudjuk, hogy valaha az Index-előd INteRNeTTo alapításánál bábáskodott, sőt egy darabig az ős-ős-Index publicistája is volt a kilencvenes évek végén. Mi mindent tud meg az ember egy backstage-ben…
Egyik szürreális jelenet követi a másikat. A performance-ot és a koncertet megelőző előjáték akkor ér a csúcspontjához, amikor drMáriás alsógatyára vetkőzik, és felölti festékfoltos munkaruháját, amely valaha elegáns fekete öltöny lehetett, majd felkér, hogy legyek a stylistja. Nekem kell választanom a fekete csokornyakkendő és a védjegyévé vált rövid, széles, borzalmasan ízléstelen, tarkabarka szocreál nyakkendő között. Természetesen az utóbbi a nyerő, és amikor drMáriás még egy fekete cilindert is a fejébe nyom, a látvány padlóra küldi a riportert. Vanek úr nézhetett ki így A tizennégy karátos autó nyitójelenetében.
A látvány amúgy nemcsak a riportert küldi padlóra, hanem a közönséget is, amely kitörő ovációval fogadja a polgárpukkasztó művészt, akinek monológjaira hajszálpontosan ráillenek Polonius szavai: „Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer.”
Egymást követik a kivetítőn drMáriás festményei a művész utánozhatatlan mozdulataitól és mondataitól kísérve. Már a nyitó képet – amelyen Joszif Sztálin, Adolf Hitler, Kádár János és Orbán Viktor látható – elementáris ováció fogadja, hát még a festő kommentárját. DrMáriás egy szál fallikus szimbólumként is felfogható gyulai kolbásszal mutogat rá az egymás után felbukkanó festmények neuralgikus pontjaira, amikor pedig felveszi az asztalról a kicsiny Putyin-mellszobrot, felrobban az A38.
Egyik ikonikus festmény a másik után. Marx Károly párbajtőrt forgatva csatázik a dollárokkal teletömött táskát szorongató Dagobert bácsival, drMáriás szerint utóbbi van nyerőben. A Mona Lisa arca helyén Kádár János ábrázata látható, megdöbbentően ocsmány a látvány, de hát nyilvánvalóan ez volt drMáriás célja, hogy sokkoljon bennünket. „ A melankólia szűrőjén keresztül nézve minden széppé válik, még az is, ami szörnyű volt. És akkor ránézünk, és azt látjuk, hogy annyira azért mégse. Persze maga Mona Lisa is ronda volt, de az embereket az nem érdekli. Ahogy Kádárral kapcsolatban sem. Az a fontos, hogy mivel azonosulnak” – halljuk drMáriás kísérőszövegét.
De még nincs vége, sőt! Orbán Viktor és Áder János kettejük között Ferenc pápával. Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára, utóbbi népies pártával a fején, Gyurcsány kezében vízipisztollyal, de megjelenik Mészáros Lőrinc is Várkonyi Andreával a paradicsomban. DrMáriás jobbra-balra osztogatja a kíméletlen csapásokat. II. Erzsébet és Geronazzo Mária titokban a keleti nyitás politikájáról egyeztet. Fetreng a röhögéstől a hallgatóság, senkinek sem jut eszébe, hogy a királynő a közelmúltban hunyt el, igaz, a képet hat éve festette drMáriás.
Áder János Áder János lábát mossa, miközben három másik Áder János figyeli az aktust.
„Volt egy elnökünk, aki nagyon szimpatikus ember, és bár én nagyon kedvelem őt, úgy tűnik, mintha a pártja egy kicsit kihátrált volna mögüle, és nem adna neki annyi kibontakozási lehetőséget, amelyet egy volt államfő esetleg megérdemelhetne. Napokon át nem tudtam aludni azon gondolkodva, hogyan is tudnám az ő helyzetét megénekelni a képzőművészet elégikus és balladisztikus hangvételében. Végül rájöttem, hogy Jézusnak az a nagyon szép és ma is érvényes performance-a, amely által a szerénységet és az alázatosságot dicsérte, amikor megmosta a tanítványai lábát, ma is milyen aktuális lehetne azoknak a politikusoknak a számára, akik a keresztény identitást meghatározónak tartják maguk és közösségünk számára. Különösen így, karácsony előtt” – fogalmaz drMáriás, miközben arcizma sem rándul, ám a közönség fetreng a röhögéstől a sok kiömlött sörtől ragacsos padlón.
Megyünk tovább. Soros Györggyel találkozunk, ahogy a spekuláns orra belelóg a pipájába Yoda vigyázó tekintetétől kísérve. DrMáriás elemében van: „Nemzeti konzultáció Magritte műtermében. Egyetért ön azzal, hogy Soros György orra valójában sokkal nagyobb, mint amilyennek Brüsszel láttatja, Vera Jourová pedig egy magát cuki bébi-Yodának álcázó transznemű vámpír? Kérjük, húzza alá a megfelelő választ!”
Az ováció akkora, hogy attól tartok, a dübörgéstől léket kap az 1968-ban a kijevi Lenin Hajógyárban készült Artemovszk 38 mintájú, kiszuperált hajó. De nem osztozunk a Titanic sorsában, folytatódik a szürreális tárlatvezetés.
„Meghívták a pápát Magyarországra igét hirdetni. A keresztény ország, amely az egyik legkeresztényebb a világon, annyira megörült, mikor a pápa elfogadta a meghívást, hogy titokban abban reménykedett, majd olyan jól érzi magát, hogy a választásokig itt marad. Nos, a képen Orbán Viktor és Áder János megkereszteli Ferenc pápát ” – magyarázza talán legnépszerűbb festményét az alkotó. Az ováció minimum Budafokig hallatszik.
Ezek után maga a koncert már csak hab a tortán. De milyen finom, ínycsiklandó tejszínhab, nem az az undorító, növényi eredetű készítmény, amely sohasem látott tehenet. A publikum jelentős része törzshallgató, fejből fújják a huszonegyedik századi vajdasági dadaizmus remekeit, a szürreális abszurd zenei csúcstermékeit.
Mert az újvidéki Zeneakadémián végzett drMáriás bizony nemcsak bohóc és remek standupos, hanem vérbeli zenész is, értő módon fújja a tenorszaxofont. Ja, és ezekben a napokban ünnepli az 56. születésnapját, akárcsak az ugyanazon a napon, 1986. november 3-án megalakult Tudósok a harminchatodikat. Persze az eredeti felállásból – két magyar, két szerb – már csak Béci van meg, a társalapító Bada Dada Tibor, a beskatulyázhatatlan őrült zseni 2006-ban meghalt, Suki és Zoran Pantelics Joka, a dzsúdós pedig lemorzsolódott, valamint ottmaradt Újvidéken.
A közönség nem akarja leengedni a színpadról drMáriásékat. A kvartett másik három tagja – Endrei Dávid basszgitáros, Jeli Gergely dobos és Gulyás Levente szólógitáros – is kitesz magáért, szerény véleményem szerint Gergely egyenesen virtuóz. DrMáriás nem állja meg, hogy ne közölje a hallgatósággal:
Gergely történelemtanárként 140 ezer forintot keres.
Még mondja valaki, hogy a zenekarvezető híján van az aktuális politikai üzeneteknek…
Elhangzik az összes ikonikus Tudósok-sztenderd, többségük nem igazán tűri a nyomdafestéket. A Szeretek lopni című szám, amelynek állítólag ez az ősbemutatója, eszeveszett ovációba torkollik. A lépcsőn előttem ülő ötvenes férfi addig csápol, amíg majdnem lezuhan a parkettre, amikor a koncert befejeztével bemegyünk a backstage-be, nagy meglepetésemre rám köszön.
A rátgéberes R betűről a pólódon azonnal felismertelek. Móra Robi vagyok.
Hát persze, a Móra Robi! Aki egy osztályba járt Máriás Bécivel, Rátgéber Lászlóval, Bada Tiborral és Csillával, drMáriás későbbi feleségével az újvidéki Sonja Marinkovics Általános Iskola magyar tagozatán.
Szép kis társaság, és micsoda családi összefonódások! Bada Dada felesége Csilla húga volt, Dezső Toni pedig , a korábbi baritonszaxofonos, aki most nincs itt, a hölgyek első unokatestvére. Elképzelni is hátborzongató, mi lehetett ott a nyolcvanas évek elején-közepén Újvidék magyar–szerb dadaista-punkos-polgárpukkasztó olvasztótégelyében, amihez képest a korabeli Budapest undergroundja elsőáldozó ministránsfiúk gyülekezete.
A backstage-ben közben pezseg az élet, nagy nehezen még sikerül kiimádkozni egy pohár sört a csapos kisasszonytól, felbukkan Weiler Péter is, és teljes a kavalkád. Kiderül, hogy ott volt a koncerten Kincses Gyula, a Magyar Orvosi Kamara elnöke és a brit nagykövetség egyik vezető diplomatája, sőt a talán legmenőbb magyar műgyűjtő is. Amikor nekiszegezem a kérdést Jeli Gergelynek, a civilben történelemtanár dobosnak, hogy tényleg 140 rongyot keres-e, kikéri magának:
Dehogy! Engem igenis megbecsülnek! 158 ezer forint a fizetésem!
Na, mindjárt más… Mindenesetre megnyugtató, ahogy az is, hogy az 54 éve a kijevi Lenin Hajógyárban épült bárka jól bírta a halloweenéjszakai gyűrődést.
(Borítókép: Papajcsik Péter / Index)