Nagy Sándor színművész egy interjúban elmondta, szerinte a társadalom az elmúlt években fásult lett, az emberek szomorúak és dühösek. Ezen a színház, a kultúra képes lehet segíteni, de ezt a művészeknek és a közönségnek is akarni kell.
Nagy Sándor Jászai Mari-díjas színművész beszámolt a színpadon és a magánéletben megélt lelki folyamatairól.
Az Adagio nevű formációból is ismert, filmben és színházban is jeleskedő színész egy Kisvárda melletti kis szabolcsi településen, Fényeslitkén nőtt fel, ezért ismeri a különbséget városi és vidéki lét és gondolkodás között. Gyermekkora felidézésekor azt mondta az ATV műsorában, akkor boldogabbnak, kiegyensúlyozottabbnak tűntek az emberek.
Szerinte a társadalom ma frusztrált, és hiányzik az a közvetlenség is, amit még fiatalként megtapasztalt.
Ha én valakinek üzenni akartam, akkor vagy írtam egy levelet, és majd két hét múlva megírta rá az illető a választ, vagy elmentem, és megkerestem az illetőt. Emlékszem, összejártunk falun. Zseniális volt, és szerintem ma már ez nem nagyon létezik. Mindenki begubózik a saját kis négy fala közé, és inkább ott van az ember
– fogalmazott Nagy Sándor.
A zárkózottság a színész szerint az általános közhangulatra is rányomta a bélyegét, és sokan az interneten, a közösségi oldalakon megjelenő híreket, információkat kommentálva próbálnak az elfojtott dühtől szabadulni, nem törődve mások lelkiállapotával, sőt, gyakorta szándékosan bántva közszereplőket és magánembereket.
Iszonyat düh van az emberekben. Keserűség, meg fáradtság. És ez olyan szomorú, de hát ezért van a színház, ezért van a kultúra, hogy ezt egy picit oldjuk.
Lelki békéjét El Caminóban találta meg. Észrevette, hogy a munkába temetkezve nem jutott ideje az igazi értékekkel foglalkozni, ezért elutazott.
300 kilométert mentem 12 nap alatt. Ugye azt mondják, hogy csodák történnek az úton, s én effektíve arra számítottam, hogy égő csipkebokor lesz és hasonlók. Tehát volt bennem egy nagy csodavárás, és ez nem történt meg, viszont összetörtem fizikailag, a térdeim, a lábam. Aztán a kilencedik nap környékén egy idős bácsi ült az egyik árokparton. Nagyon haragudtam a világra, magamra, mindenkire. Egyszer csak úgy mellém huppant, elkezdett németül beszélni, és egyszer csak leesett, hogy ő egy pap. Elmeséltem neki németül az egész életemet. Egész nap együtt mentünk
– mondta a színész a lelki megbékélés kezdeteiről.
(Borítókép: A Jászai Mari-díjjal kitüntetett Nagy Sándor színművész a Játékszínben 2022. január 17-én. Fotó: Cseke Csilla / MTI)