Senki és semmi nem hasonlítható máshoz, a Legénybúcsú extra egyedi alkotás. Ez a summája annak, amikor egy asztalhoz ül Rózsa Gábor, Varga Ádám és Virsinszki Zoltán. Hiszen mindenki arról beszél, hogy a Legénybúcsú extra című film leginkább a Legénybúcsú extra című filmhez hasonlít.

Kár volna ezt másik alkotáshoz hasonlítani, márpedig sokan mégis ezt teszik. Akkor is, ha Varga Ádám nem Máté a Besúgóból, hanem Vakond, és Virsinkszi Zoltán sem Csabika a Mentés Másképpből, hanem Dani. Ahogyan a Legénybúcsú extra sem a Másnaposok.

Pörgős beszélgetés ez a javából, érzelmektől, őszinte kifakadásoktól sem mentes. Az alkotók nem védekeznek, csak elmondják, hogyan dolgoznak, és mivel találkoznak, amikor filmjük terítékre kerül. Vagyis hajtanak keményen és lelkesen, tanulnak és fejlődnek, illetve azzal érvelnek, hogy egy melós ritkán szaval Ady-verseket, és bizonyos szavakat nem azért vesz a szájára, mert azok ne volnának vászonra valók, hanem azért, mert így beszél.

A második film is a mozikban

A Legénybúcsú extra független film, létrehozói iskolai keretek között sosem tanulták a rendezést – sem a fogatókönyvírást, sem az operatőri munkát. Filmjüket mégis országos mozihálózatban vetítik. Éppen ezért érdemes megkérdezni őket arról, hogy mit gondolnak erről. Vagyis hogy  

• lehet-e Hajdúböszörmény Hollywood,
• miért érdemes filmvígjátékot forgatni,
• miért és honnan támad a gyűlölködés,
• lehet-e alpárinak nevezni egy alkotást, s ha igen, az fáj-e,
• miért ennyire együgyű a kommentvilág,
• miért lehet egy film többször nézős,
• hogyan lehet elveszíteni másfél óra örömöt, s
• miért nem érdemes kritikát olvasni filmnézés előtt.

Egyvalami biztos, amit Rózsa Gábor rendező is mond a beszélgetésben, bármit csinálunk, a végén valamilyen módon mindig ki kell jönnie az órabérnek.

Aki lemaradt volna az arútluK podcast előző adásáról, vagy újra meghallgatná a beszélgetést, az ide kattintva megteheti.

(Borítókép: Virsinszki Zoltán, Rózsa Gábor, Varga Ádám. Fotó: Nagy Tamás / Index)