2023. június 7-én kiosztották a XI. Friss Hús Budapest Rövidfilmfesztivál díjait. A rövid átadó után 17, illetve 19 órakor a Puskin mozi Metropolis termében le is vetítették a győztes alkotásokat. A 17 órás vetítésen öt rövidfilmet tűztek műsorra: Az úszó, A szív kertje, a Nikó, a 27 és az Affrikáta című filmeket tekinthette meg a közönség.
Ha más nem, a tenger, a meztelenség/erotika és a szabadság témái biztosan összekötötték a győztes alkotásokat, ugyanis a víz három, a fedetlen test négy, a szabadság pedig mindegyik rövidfilmben kiemelt szerepet kapott, még ha kicsit máshogy is.
Egy hangmérnök barátnője társaságában olyan hangokat rögzít egy tengerparti kiruccanás alatt, amelyek lelkiismeretének mélységeibe hatolnak.
Bögi Máté rövidfilmje minden bizonnyal szekunder szégyenérzetet keltett a nézőkben, bennem legalábbis biztosan. A fesztivál egyik – a magyar versenyfilmek között kiosztott – különdíját bezsebelő alkotással indult a vetítés, a film pedig méltó kezdése volt az estének, csattanós végével rögtön megteremtette a hangulatot.
A zsűri a hangulatos történetmesélést emelte ki, illetve az idillinek tűnő környezetben megteremtett egyre növekvő feszültséget sem hagyta szó nélkül: a 16 perces rövidfilm valóban furcsa dinamikával dolgozik. Kezdetben az ember lelkiismeretébe hatol, de ahogy zajlanak a történések, idővel eloszlik bennünk a keserű szájíz, és már-már szimpátiát érzünk mindkét főszereplő, illetve a mellékszereplő iránt is.
A film a festőnek készülő Juhász Dániel felvételi interjújának néhány óráját követi végig. A valós cselekményt furcsa, visszataszító rovarok és rágcsálók törik meg.
Hegyi Olivér 11 perces, szintén különdíjas alkotása bizarr grafikákkal és képi motívumokkal dolgozik, és annak ellenére, hogy meditatív jeleneteket ábrázol, az alkotás minden, csak nem nyugtató hatású. Az audiovizális elemek egy nagyon idegesítő, zümmögő légyként bolygatják meg a néző agyát, a nyomasztó külsejű figurák, valamint a gyermeteg hatású szinkron egy lázálomszerű alkotást eredményez.
Ennek ellenére a válogatás leghumorosabb rövidfilmjének vélem, ami nemcsak a párbeszédekben, de a képekben, a zenei aláfestésben és a grafikákban is megnyilvánul. Kortárs és hagyományos motívumok, gegek és poénok váltogatják egymást, ami roppant üdítővé teszi A szív kertjét. Az érettségi időszakában pedig igazán releváns az egyetemi felvételivel járó, a diákot az őrületbe kergető feszengésről filmet nézni.
A fiatal anya egy nap hátrahagyva családját elindul az ismeretlenbe.
Korom Anna a legígéretesebb 30 év alatti rendező díját hozta el ezzel az alkotással, de a legjobb színészi alakítást is a főszereplő Székely Rozinak ítélték. A zsűri indoklása szerint a film „abszurd helyzeteken keresztül követi a szabadságra vágyó, új kezdeteket kereső karaktert”, aki – pontosabban a karaktert megformáló színésznő – egyébként
a fesztivál (szó szerint) legkendőzetlenebb alakítását nyújtja.
A film elején, a díszletek és kellékek láttán simán azt hihette volna a néző, hogy a kilencvenes években járunk, aztán a főhős egy kortárs környezetbe kalauzolt minket, és máris új értelmet nyert a film. A tér- és időbeli ugrálás megkérdőjelezhető, ugyanakkor érdekes volt megtapasztalni, hogy Nikó otthoni élete mintha a múlthoz láncolta volna őt. Nem kizárt azonban, hogy ez volt a film mondandója: kitörni a fojtogató közegből, és ismeretlen vizekre evezni, amivel nemcsak másokat, de magát is megdöbbenti a karakter.
A 27 éves, önmagát kereső Alice még mindig a szüleivel él. A gyerekszoba négy fala fojtogatóan hat rá, ezért szélsőséges életmóddal kompenzál. Születésnapján, egy átmulatott éjszaka után ittasan kerékpározik haza, amikor balesetet szenved.
Buda Anna Flóra filmje esélyes volt a győzelemre, nem okozott tehát meglepetést, hogy a legjobb magyar animációs filmnek választották – annak ellenére, hogy a rövidfilm minimális magyar anyagi támogatással készült el. A rendező májusban Cannes-ban Arany Pálmát nyert az filmmel, ám a győzelem után arról számolt be, hogy a Nemzeti Filmintézet nem adott pénzt az alkotásra, csupán az NFI-től független Filmirodán keresztül érkezett be támogatás (30 százalékos magyar adóvisszatérítés, ezt minden itthon gyártott film igénybe veheti).
A huszonéves közönséget megcélzó film teljesen magával ragadja az embert, egy olyan vizuális világba kalauzolja el a nézőt, amely annyira intenzíven hat, mintha valóban belecsöppentünk volna a főszereplő életébe. Az igencsak erotikus, mégis legalább ennyire elgondolkoztató alkotás hamar felnyitja a néző szemét, pláne ha az illető maga is hasonló problémákkal küzd, vagy hasonló, kilátástalan élethelyzetekben találja magát, mint Alice.
A tinédzser lányait egyedül nevelő Klárának egy tengerparti utazás során nemcsak mozgáskorlátozott lányáért hozott önkéntes mártíromságával, de saját, mélyre temetett vágyaival is szembesülnie kell.
A legjobb magyar élőszereplős rövidfilmnek járó elismerést az Affrikáta című film kapta. Gyimesi Anna alkotása meglepő, a sztereotípiákat elutasító rövidfilm lett, amely új fényben tünteti fel az anya-lánya kapcsolatot. A zsűri szerint az alkotás egy összetett portrét mutatott be egy nőről, aki lányai árnyékából kiemelkedve magára irányítja a figyelmet, amiben már jó ideje nem volt része.
A film főszereplője, Kováts Adél szintén győzött: Székely Rozi mellett ő lett a legjobb színészi alakítás kategória másik díjazottja. Mondhatnánk, hogy a lányait egyedül nevelő édesanya karakterfejlődésen ment keresztül, ám úgy éreztem, mintha egyre mélyebbre süllyedne: nem kellett sok idő, hogy olyan dolgokat is megtegyen, amire a film elején minden bizonnyal képtelen lett volna. Ha úgy vesszük, bizonyos értelemben tényleg fejlődött, a szőrszálhasogató nőből lazább anyuka lett, ám a lazasággal gyermeteg helyzetben, magabiztos, mégis kiszolgáltatott állapotban találta magát.
(Borítókép: Korom Anna Nikó című filmje. Fotó: Friss Hús)