Dobó Kata az egyike annak az öt filmes szakembernek, aki zsűriként dönthet az idei Magyar Mozgókép Díjakról. Örül, hogy összefogó képet kapott a jelenlegi magyar filmgyártásról, és drukkol a filmes nőknek.
A nemzet aranyai című film gálavetítésével kezdődött 2023. június 7-én szerdán, és szombat este a Magyar Mozgókép Díjak átadásával ér véget a hazai filmek idei ünnepe. A Magyar Mozgókép Fesztiválon három városban, Veszprémben, Balatonfüreden és Balatonalmádiban, kilenc helyszínen csaknem száz magyar filmet láthattak a filmbarátok.
A szakmai díjakról tavaly még az egész szakma szavazott, idén viszont, mint a fesztivál honlapján is olvasható:
A nemzetközi trendekhez igazodva, egyben visszanyúlva a tradíciókhoz, idén ötfős szakmai zsűri díjazza a versenyben lévő filmeket és alkotóikat a Magyar Mozgókép Díjakkal.
A zsűri elnöke Koltai Lajos, Nemzet Művésze címmel kitüntetett, Kossuth- és Balázs Béla-díjas érdemes művész, operatőr, rendező. A zsűri további tagjai Bakos Katalin szerkesztő-rendező, televíziós szakember, Dobó Kata színész-rendező, Pesti Ákos filmproducer és Vecsernyés János Balázs Béla-díjas rendező-operatőr.
Dobó Katával a fesztivál központjában, a veszprémi Hangvillában sikerült rövid interjút készíteni. A szép emlékű A miniszter félrelép ma is szépséges és fordulatokban gazdag életű színésznője évtizedek óta jelen van a magyar kultúra bizonyos területein mint filmes és színházi színész. Rendezőként eddig két filmet jegyez – Kölcsönlakás (2019), El a kezekkel a Papámtól (2021) –, idén pedig a Magyar Mozgókép Fesztivál zsűrijében is helyet kapott.
Dobó Kata zsűritagként becsületesen végig is nézte az előzsűri által csaknem kétszáz nevezett alkotásból kiválasztott versenyfilmeket.
Ez huszonegy kategóriában öt-öt művet jelent, természetesen egy film több kategóriában is jelölhető.
A művésznő tehát igen sok 2022-es hazai mozgóképes alkotást látott, némelyiket többször is, hogy egyötöd részt vállalhasson a díjakról való döntés felelősségből.
Ennek örül, mivel elmondása szerint szakmabeliként mindig is törekedett arra, hogy minél több magyar filmet megnézzen, de azért sosem tudta a teljes merítést megismerni. „Most viszont óriási lehetőséget kaptam arra, hogy rálássak a magyar filmszakma egészére. Láthattam, hol tartanak például a hazai dokumentumfilmesek, a magyar animáció és minden egyéb műfaj a világhoz képest. Hol csatlakozunk a világ trendjeihez, és mennyire maradunk a saját hagyományainknál. Mindkettő üdvözlendő, hiszen nekünk mégiscsak fontosak a gyökereink. Nagyon erős mezőny volt, majdnem mindegyik kategóriában” – mondta el az Indexnek.
Dobó Kata, aki a magyar átlagnál jóval behatóbban ismeri a hollywoodi filmgyártást, úgy gondolja, hogy főleg az anyagiaktól függ, hogy itt is megugorjuk-e azt a szintet. Azt mondja, ez biztosan nem a szakembereken múlik, hiszen nem véletlenül forgatnak itt a legnagyobb amerikai szuperprodukciók. Úgy látja, hogy jó könyvből lehet jó filmet forgatni, és örömmel látja, hogy a szerzőink sok jó eredeti ötlettel jelentkeznek, úgyhogy határozott fejlődést tapasztal.
„És a csajok! Fantasztikusak” – teszi hozzá, majd kifejti, hogy az általa nagyra tartott színészkolléganőin túl is egyre több női alkotó – akár mint rendező vagy producer – dolgozik ebben a szakmában, aminek örül. A zsűritársairól az a véleménye, hogy „eléggé egyféleképpen” gondolkodnak, úgyhogy nem számít arra, hogy meggyőződésével ellentétes közös döntés születne a díjazottakról.
Saját további terveiről annyit árult el, hogy rendezőként és színészként is vannak ilyenek. A rendezésben a történetmesélésen túl a feladat összetettségét szereti, azt, hogy pillanatok alatt kell döntéseket hozni, imád a stábbal együtt létezni, gondolkodni.
Eddig rendezéseiből azt a tanulságot szűrte le, hogy még jobban kell hallgatnia a belső megérzéseire. „A csapat kiválasztásában mindkét produkcióban jó döntéseket hoztam, egy közös álomért, megfeszítve, bár jó hangulatban tudtunk együtt dolgozni.”
Arról, hogy mit rendezne legközelebb, csupán annyit árult el, hogy női történeteket szeretne mesélni, és maradna a szórakoztató műfajnál.
„A színházban is érzem, milyen óriási igény van arra, hogy a nézők egy-két órára kiszállhassanak a mindennapjaik gondjaiból. A Nyolc nő című darabot vagy a Kölcsönlakást évek óta telt házzal játsszuk, mindig szerette a közönség, de a pandémia óta úgy nevetnek a nézők minden poénon, mintha még sosem láttak volna hasonlót. Nagyon szeretnék jól érezni magukat az emberek.”