Az egyik legnagyobb írónk, aki egyesek szerint szétforgácsolta tehetségét, mások szerint életműve így is teljes egész. Nem tudni, Karinthy Frigyes megírja-e az áhított „nagy művet”, ha nincs a második felsége, Böhm Aranka. Mindenesetre mondatait, szófordulatait ma is használjuk, s bár minden volt – műfordító, újságíró, novellista, költő, humorista –, mégsem lehet egyetlen skatulyába gyömöszölni. Az 1887. június 25-én született íróra a születésnapján kvízzel emlékezünk.
„Hát... nem volt szép ember, most már meg lehet mondani. Kusza hajával, hunyori apró szemével, ritkás, zilált fogaival, duzzadt ajkával, tömzsi alakjával s hintázó járásával úgy, ahogy volt, amilyenre sikerült, úgy tetszett nekünk. Csak megpillantottuk, szóval még csak a szemünk érzékelte, s már örömérzés öntött el bennünket” – halála után így írt Karinthy Frigyesről Nagy Lajos a Nyugatban.
Ha Karinthyról beszélünk, a Böhm Arankával kötött házassága legalább annyiszor szóba kerül, mint az életműve. Heves veszekedések, sőt verekedések, kölcsönös megcsalások, tányér- és pohártörések jellemezték kapcsolatukat, Karinthy tarthatott a kék-zöld foltoktól, karmolásoktól. A kifizetetlen számlák, a kikapcsolt villanyóra és a hitelezők elől való menekülés is része volt az életüknek, amelyről nemrégiben film is született Frici & Aranka címmel.
Úgy éltünk, akár a tücsök a mesében. A nagyregény-terv, amelyről apám úgy szeretett beszélni, egyre távolabb csúszott az ábránd-fellegekben: évek óta nem írt mást, csak olyat, amit egy ültő helyében megírhatott. (...) Majd egyszer – ez volt a jelszó; majd egyszer, ha egy kis lélegzethez jut. Akkor majd megírja a regényt és korunk nagy enciklopédiáját, más kávéházba költözik, ahol iható a fekete, megjavíttatja a redőnyeinket, és szétrúg mindenkit, aki a nadrágjába csimpaszkodik
– írja Karinthy Ferenc a Baracklekvár című novellában.
Sokszor érte Böhm Arankát az a vád, hogy szélsőséges viselkedésével akadályozza Karinthyt az alkotásban, de az írónak legalább annyira szüksége is volt rá, mint amennyire szenvedett tőle. A fizikai és pszichés harc folytonos, izgalmas feszültséget, állandó stimulációt jelentett a számára.
Karinthynál 1936-ban agydaganatot diagnosztizáltak: ő maga 1918-ban, első felesége, Judik Etel színésznő, alias Boga halálakor már ezt írta a naplójába:
A lelki sérülés nem gyógyul be soha: de hozzászokik a lélek. Úgy érzem, agyamban daganat képződött, vagy egy éles, idegen tárgyat döftek bele, amikor ő meghalt...
Stockholmi műtétjére országos gyűjtést rendeztek, és mecénások állták a világhírű agysebész, Olivecrona orvosi költségeit. A műtét két évvel hosszabbította meg az életét: 1938. augusztus 29-én halt meg Siófokon. Halálát agyvérzés okozta: előző este még Rejtő Jenővel kártyázott, akkor pattant el egy ér az agyában, amikor egy Arankával folytatott újabb kiadós veszekedés után fölment a szobájába.
Egyszer azt álmodta, hogy meghalt, a mennyek országába került, és Jézus átadta neki a helyét az Úr jobbján, mondván: ez az ember még nálam is többet szenvedett, mert Böhm Aranka férje volt.