Ki gondolná, hogy a Csendes-óceán partjainál végzett atombomba-kísérleteknek köze van a nyár egyik legszexisebb ruhadarabjához? Igazi kulturális szenzáció volt, amikor 1946-ban piacra dobták a bikinit, ám óriási botrány kerekedett belőle. Persze a férfiak örültek, és a lány, aki 77 éve ezen a napon modellt állt, 50 ezer házassági ajánlatot kapott a bemutató napja után.
1946 nyara a szabadság évszaka volt Párizsban. A második világháborúnak éppen csak vége lett, a tenger kitisztult, és a franciák arra vártak, hogy még ennél is szabadabbak legyenek. Ezt a szabadságot egy olyan ruhadarab hozta el, ami gyakorlatilag belefért egy feles pohárba.
A bikinit 1946. július 5-én ismerhette meg a világ.
Ezen a napon Louis Réard divattervező, egykori gépészmérnök Párizsban felbérelt egy 19 éves sztriptíztáncost (mivel más nem vállalta), hogy mutassa be az új ruhadarabot. A kétrészes fürdőruha ugyan nem volt újdonság, de az, hogy valakinek kilátszik a köldöke és a csípője, már annál inkább.
Az ókorból is fennmaradtak ábrázolások, amelyeken a modern bikinihez hasonló ruhadarabot viselnek a nők, ám a források alapján annak nem feltétlenül a fürdéshez, hanem az erotikához volt köze. A Nyugatrómai Birodalom bukása után pedig hosszú időre feledésbe merült.
Kelly Killoren Bensimon amerikai író, modell 2006-ban írt is egy könyvet a bikini történetéről, majd egy interjúban azt mondta:
Akkoriban sok színésznőt lehetett már látni kétrészes fürdőruhában, például Jayne Manisfieldet is. De soha nem úgy, hogy kilátszott volna a köldökük. Ezért tört ki a botrány. De sok háború után láthattuk már ezt. Ahogy elérkezik a szabadság, megkezdődik az emberi test ünneplése.
Pár hónappal korábban már Jacques Heim is bemutatta „a világ legkisebb fürdőruháját”, ami a mérete miatt az Atom nevet kapta. Réard viszont nem hagyta annyiban, még annál is kisebbet tervezett, és úgy reklámozta, hogy „megfelezte az Atomot”. Az akkori textilhiány miatt ráadásul praktikus megoldásnak tűnt az anyagtakarékos ruhadarab megalkotása.
Réard az alkotását a Marshall-szigetek részét képező Bikini-atollról nevezte el, ahol éppen kísérleti atomrobbanásokat végeztek. Felmerül a kérdés, hogy mi köze van ennek a bikinihez. Rérad úgy vélte, hogy
az új ruhadarab az atomrobbanásokhoz hasonló hatást válthat ki a férfiakból.
Úgy tudni, a férfiak valóban örömmel fogadták a bikinit, a fiatal táncoslány ugyanis rengeteg rajongót gyűjtött, és a korabeli lapok beszámolója szerint 50 ezer házassági ajánlatot kapott a bemutató napja után.
Az új fürdőruha a szemérmes európaiak és amerikaiak körében eleinte nem aratott túl nagy sikert, mégis szenzációként emlegették. A konzervatívabb ízlésű vásárlók szerint a lány tette felért egy előre megfontolt közmegbotránkoztatással. Az új ruhadarabot számos közösség be is tiltotta. 1951-ben a Vatikán is felszólalt az akkori bikiniverseny ellen, ez volt a Festival Bikini Contest, ami a Miss World verseny elődje. (Érdekesség, hogy a legutóbbi Miss World Hungary szépségversenyen a korábbi évektől eltérően már nem tartottak bikini tourt.)
Az Egyesült Államok erkölcsvédelmi szervezetei azért küzdöttek, hogy az új viselet a hollywoodi filmstúdiók alkotásaiban ne jelenhessen meg. (Egyes helyeken még ma is a viták középpontjában áll, 2022 júliusában például írtunk arról, hogy Olaszország egyik népszerű turisztikai központja megtiltotta a nyaralóknak, hogy bikiniben járkáljanak az üdülőhelyen.)
Pár év elteltével lenyugodtak a kedélyek, és egyre több nő állt bikinimodellnek. Az áttörést Brigitte Bardot francia színésznő hozta meg 1957-ben, aki egy ilyen kétrészes fürdőruhában pózolt egy filmben. Ezt követően versenyt vetkőztek a hollywoodi sztárok. Az 1960-as években a Dr. No című James Bond-filmben Ursula Andress svájci színésznő is bikiniben mutatkozott, ez az alábbi videóban megtekinthető. A 70-es évektől tovább zsugorodott az amúgy is takarékos ruhadarab, majd divatba jött a tanga és a monokini is.
(Borítókép: Clara Margais / picture alliance / Getty Images)