Index Vakbarát Hírportál

Csák János úgy visszakozott, hogy közben előkészített egy újabb botrányt

2023. július 19., szerda 07:21

Védhetetlen volt a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem (Zeneakadémia) élére kiírt rektori pályázat, ahogy ezt az Index a kezdetektől állította, fórumot biztosítva az egyetem autonómiájáért kiálló művészeknek, oktatóknak, tudósoknak. Egy egész szakma állt ki és zárt össze a Kulturális és Innovációs Minisztérium azon törekvése ellen, hogy ráerőszakolja az akaratát az egyetemre – ez a törekvés azonban a pályázat visszavonásával sem szűnt meg. Csák János kulturális és innovációs miniszter ugyanis az ATV-ben elszólta magát. Azzal „vitatta meg az igényeket”, aki éppen a minisztérium jelöltje: Keller Andrással.

Sikerként lehet elkönyvelni, hogy Csák János kulturális és innovációs miniszter kedd este az ATV Egyenes beszéd című műsorában bejelentette: visszavonja a Zeneakadémia élére kiírt rektori pályázatot.

A döntés bölcs kompromisszumra is utalhatna, hiszen az elmúlt két hétben nem volt olyan művészi-szakmai csoport a magyar zenei életben, amely ne tiltakozott volna a rektori pályázat súlyosan diszkriminatív volta ellen: az egyetem több mint kétszáz oktatójával, akiknek az aláírása az Indexen jelent meg, nem lehetett már szembemenni.

A kompromisszumkészség azonban csak látszólagos, és nem fogja megtéveszteni azokat, akik eddig is az egyetem autonómiájáért küzdöttek. Lehet azt mondani, hogy az egyetemnek már semmi sem jó, de az ördög a részletekben rejlik, és ezúttal sem a Zeneakadémia „készülékében” van a hiba. Csák János ugyanis azt mondta: „Ma találkoztam a Magyar Muzsikusok Szövetsége elnökségének küldöttségével, megvitattuk ezeket a leveleket és igényeket, és a héten a minisztérium ki fogja adni újra a pályázatot, meghosszabbítjuk ennyivel a határidőt, és kiterjesztjük nemcsak az előadóművészekre, hanem az alkotóművészekre is.”

Frissítés: A Magyar Muzsikusok Szövetségétől azt a tájékoztatást kaptuk, hogy „Csák János miniszter úr fogadta az MMSZ küldöttségét, amelyben részt vett Kelemen Barnabás Kossuth-díjas hegedűművész, Bogányi Gergely Kossuth-díjas zongoraművész, Keller András Kossuth-díjas hegedűművész, valamint Csonka András, az MMSZ főtitkára”.

Csák János pont Keller Andrással tárgyalt

Az egy hónapja alakult Magyar Muzsikusok Szövetségének (MMSZ) elnöke viszont éppen az a Keller András, akit a minisztérium, illetve Csák János tanácsadói kiszemeltek a rektori pozícióra. Vele egyeztetni egy pályáztatási folyamat közepén nem nevezhető etikusnak, de Csák az ATV adásában még ennél is tovább ment: fölmondta ugyanazokat az „elvárásokat”, amelyeket a most visszavont pályázat támasztott a lehetséges jelöltekkel szemben.

Egy dologban nem tudunk engedni: az, hogy ez az intézmény kerüljön föl abba a pozícióba, ahol nemzetközileg lennie kell. Ehhez kell egy karizmatikus vezető, olyan, aki állt már a világ nagy színpadjain, aki tudja, hogy milyen zsűriben lenni, aki maga a koncerttermekben, a felvételeknél lemezeket adott ki, olyan ember kell, aki világtótoronyként vonzani fogja a nemzetközi hallgatókat, nemzetközi oktatókat

– mondta a miniszter. Arra a kérdésre, hogy Kutnyánszky Csaba, a Zeneakadémia jelölje ilyen ember-e, Csák János így válaszolt: „Nem ismerem őt. Nem ismerem az ő életpályáját, hogy ennek megfelel-e.”

Majd tovább ragozta: „Nekem olyan kell, aki állt már a világ színpadjain, aki érezte azt a rivaldafényt, aki a példaképe lehet a jövendő hallgatóknak.” A Fidesz-kormányokra jellemző militarista hasonlattal élt: „Olyan ez, tudja, mint a hadtörténetben: a hadtörténész, az oké, írja meg a hadtörténetet. De nem bíznék rá egy hadsereget, azt inkább tábornokokra bíznám” – utalt ezzel arra, hogy

szerinte nem tudósra vagy hivatalnokra van szükség a Zeneakadémia élén.

Csák János tehát nem azt mondta, hogy az egyetem törvényben biztosított autonómiájának megfelelően a szenátusra bízza a rektorjelölt kiválasztását, hanem felsorolta a minisztérium, pontosabban a saját igényeit („Nekem olyan kell…”). Így viszont nincs sok értelme a pályázati kiírás módosításának, kiszélesítésének, hiszen a minisztérium elvárásai ezek szerint nem változnak – hogy így lesz-e, az majd a héten megjelenő új pályázati kiírásból fog kiderülni. 

„Hisztiző, cirkuszoló ballib értelmiség”

Csák János ugyanakkor köszönetet mondott azoknak a szervezeteknek, „levelezőpartnereinek”, akik kifejezték azt, hogy mit szeretnének a Zeneakadémiával kezdeni. Nem beszélt nyünnyögő kórusról, hisztériáról, hatalomféltésről és belterjes mutyiról, mint a Pesti Srácok, szokásos cirkuszról, mint a Mandiner, és nem mondta azt, hogy aggódik a ballib értelmiség, mint a Magyar Nemzet. A tiltakozók, az egyetem oktatóinak névsorát látva nem is mondhattak volna ilyet.

Attól kezdve ugyanis, hogy július 3-án kiírta Vigh Andrea 2023. október 31-ével leköszönő rektor helyére a pályázatot, gyakorlatilag folyamatosan nőtt a tiltakozók száma. Az egyetem szenátusa és tanszékvezetői már másnap eljuttattak egy állásfoglalást a kulturális és innovációs miniszterhez, jelezve, hogy a tárca a rektori pályázatában jelentősen leszűkíti azoknak a körét, akik jelentkezhetnek a pozícióra. „E szűkítés során súlyos és a magyar felsőoktatás 1990 utáni történetében példátlan diszkrimináció valósul meg” – írták a levélben, amelyet az Index közölt.

A pályázat ötéves, jelenleg is aktív, nemzetközileg kiemelkedő és elismert előadóművészi tapasztalatot, nemzetközi klasszikus zenei versenyeken elnyert díjat, továbbá nemzetközi klasszikus zenei versenyeken szerzett zsűrizési tapasztalatot írt elő. Ezzel kizárták a Zeneakadémia három akkreditált oktatási és kutatási területe – zeneszerzés, zenetudomány, zenepedagógia – közül az utóbbi három képviselőit, 

csak az előadóművészek köréből érkezhettek volna pályázók.

Emellett a Zeneakadémia akkreditált oktatási és kutatási tevékenysége körébe tartozó három műfaj közül – klasszikus zene, népzene, jazz – az utóbbi kettő képviselői sem vehettek volna részt a pályázaton. Mindez arra utalt, hogy valakire, talán épp Keller Andrásra szabták a feltételeket. 

Utána érkezett sorban a zeneszerzők, a jazz-zenészek, az egyetem hallgatói önkormányzat, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, valamint a Freund Tamás vezette Magyar Tudományos Akadémia (MTA) Nyelv- és Irodalomtudományok Osztálya Zenetudományi Bizottságának tiltakozó állásfoglalása is.

A legnagyobb súllyal azonban minden bizonnyal az a lista bírt, amelyben az egyetem több mint kétszáz oktatója tiltakozott a kiírás ellen, ez lehetett a fordulópont, ami után a minisztériumnak lépnie kellett. De ilyen lehetett Sebő Ferenc Kossuth-díjas népzenekutató, zenész, énekes, a Nemzet Művészének Csák Jánoshoz írt levele is – őt biztosan nem lehet cirkuszoló vagy hisztériázó ballib értelmiséginek nevezni.

A szenátus választ

A számos kiváló művész, oktató, tudós hangját tehát muszáj volt meghallani, de a történetnek itt még koránt sincs vége. A minisztérium ugyanis a jelenleg hatályos felsőoktatási törvény szerint nem mondhatja meg, hogy kit szeretne a rektori székben látni. Ahogy azt korábbi cikkünkben megírtuk, az egyetem szenátusának van joga ahhoz, hogy a pályázatokat véleményezze, és döntsön a rektorjelölt személyéről, akit aztán felterjesztenek a miniszterhez. A nemzeti felsőoktatási törvény 12. § (3) d) bekezdése egészen pontosan így szól: „a Szenátus (…) elbírálja a rektori pályázatokat, és megválasztja a rektorjelöltet.”

Ez a kérdés kicsit háttérbe szorult az elmúlt napok tiltakozáshullámában, de el nem sikkadt, és akárhogy is nézzük, a pályázatok – bármilyen is a kiírás, és bárhányan jelentkeznek vagy sem – a szenátus asztalára kerülnek. A minisztérium, ahova a dolgozatok beérkeznek, formai okokra hivatkozva ugyan elkaszálhatja Kutnyánszky Csaba, az egyetem jelöltjének pályázatát, akkor az már nem is kerül a szenátus elé. De ez a grémium azt is mondhatja ezek után, hogy nem talált senkit alkalmasnak, akit fölterjeszthetne Csák János miniszternek.

És akkor még nem beszéltünk arról a kérdésről, hogy a szenátus vajon rangsorolja-e a jelölteket, akik közül Csák János választ, ahogy azt a minisztérium közleménye írta, vagy dönt a rektorjelöltről. Erre ugyanaz a törvényi passzus a válasz, amit fentebb már idéztünk, 

ha csak időközben nem módosítják majd a felsőoktatási törvényt.

A diszkriminatív pályázati kiírás nyomán kialakuló tiltakozási hullám azonban nem arra volt jó, hogy kiszélesítsék a pályázók körét, hanem arra, hogy a zenészvilág megmutassa: nem hagyják, hogy semmibe vegyék őket. A Zeneakadémia ügye bekerült a széles nyilvánosságba, most már a pályáztatás minden elemére reflektorfény vetül, semmi nem marad észrevétlen. A zenészközösség pedig egyszer már megmutatta az erejét és az egységét – másodszor sem fognak visszariadni ettől, észrevesznek minden csapdát.

Vissza a startvonalra

A Zeneakadémia rektori pályázatának ügye tehát egyáltalán nem jutott nyugvópontra, sőt, visszalépünk a startvonalra, és minden újraindul. Mindez kísértetiesen hasonlít a Magyar Állami Operaház megismételt pályázatára, ahol hosszú hónapok pályáztatási folyamata után végül maradt Ókovács Szilveszter a főigazgató: a Kulturális és Innovációs Minisztériumnak itt sem sikerült elsőre olyan pályázatot kiírni, ami eredményesen zárult volna.

Ha viszont a Zeneakadémia ügye végre nyugvópontra jut, például egy konszenzusos jelölt személyében, akkor el lehet kezdeni arról beszélgetni, hogy – mielőtt még a világítótoronyhoz érnének – mivel találkoznak a gyerekek a zeneiskolákban, lelkes vagy alulfizetett, motiválatlan tanárokkal, milyen képzést kapnak középfokon, és hol kell elkezdeni a rendszert megreformálni ahhoz, hogy a Zeneakadémiára már olyan hallgatók jelentkezzenek, akikből akár nemzetközi hírű zenész lehet, nem alulfizetett hazai muzsikus. Az alap- és középfokú képzés hiányosságait nem lehet a Zeneakadémia nyakába varrni, rendszerben gondolkodva kell majd elindítani a változást.

(Borítókép: Mohai Balázs / MTI)

Rovatok