Sokakban felmerülhet a kérdés, vajon kikerülhető-e a „bűnös” könyvek lefóliázása azzal, hogy a kiadók a televíziós korhatár-besorolás mintájára, az ajánlott korosztály matricájával ellátva különítik el az LMBTQ-témájú olvasmányokat. A nehezen értelmezhető, úgynevezett gyermekvédelmi törvény megannyi kérdőjelet hagy az olvasókban és a forgalmazókban, úgy tűnik azonban, a közeljövőben még nem kapunk konkrét(abb) definíciókat az elkülönítés szabályait illetően.
A televízióban (elvileg) működik a műsorok korhatárok szerinti elkülönítése, azonban naivitás azt gondolni, hogy egy kisgyerek ne tudna odakapcsolni a felnőtteknek szóló adásra: talán éppen ezért nem működik a korhatár-besorolás a könyveknél sem, legyen szó fizikai vagy online vásárlásról.
Pedig a gyermekvédelminek nevezett törvény megjelenése óta több kiadónál 18-as karikával jelzik, ha kiskorúaknak szóló LMBTQ-tematikájú olvasmány kerül a polcokra. A kiadók szerint a rendelkezés feleslegesnek tűnik, hiszen önmagában nem old meg semmit.
A rendszerben ráadásul számos kiskapu nyitva van, főleg az online vásárlásnál – miközben a boltokban lefóliázott könyveket paradox módon a nagykorúak sem tudják megtekinteni, holott a rendelkezés elvileg a gyerekeket védi.
Annak ellenére, hogy a Könyvmolyképző Kiadó egyes könyveire rányomják a szivárványos 18-as karikát, Járvás Péter, a Merítés-díj (a Moly.hu könyves közösségi oldal felhasználói által megítélt irodalmi díj) zsűritagja szerint a 18-as karika önmagában nem oldaná meg a problémát.
Azért, mert nincs jó módszer, ha maga a törvény rossz. Ahhoz, hogy egy ilyen megoldásról akár elméletben is beszélni lehessen, először is a jogalkotónak kéne definiálnia, mit ért »öncélú szexualitáson« vagy a homoszexualitás »népszerűsítésén, megjelenítésén«
– fogalmaz kérdésünkre, és azt is hozzáteszi, hogy „egy ilyen értelmű törvény pontosan megfogalmazva is aljas és ostoba lenne, de legalább pontosan megfogalmazott aljas és ostoba törvény. Ettől pedig a hivatal – a szakma ismételt kérései ellenére – elhatárolódik.”
S hogy miért? Járvás Péter válaszában azt is kiemeli, hogy „ennek okát nehéz megmondani – óhatatlanul arra gondol az ember, hogy szándékosan, mert ezzel reméli fenntartani azt az általános bizonytalanságot, amelyben a könyvpiac szereplői inkább önmagukat cenzúrázzák, nehogy a derült égből kapjanak ők is egy 12 milliós bírságot”.
Gál Katalint, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése (MKKE) elnökét is erről kérdezzük, fóliázásról és karikázásról, ő vajon hogyan látja a kialakult helyzetet. A szakember szerint a korhatár-besorolás jelzésértékű lehet, ugyanakkor önmagában egyáltalán nem elég. Szerinte egyértelmű, hogy a magyar törvényt úgy kellene átalakítani, hogy a nejlonozás helyett az embereket a korhatárhoz hasonló szempontok segítsék. Ahogyan az sincs rendben, hogy a védett korosztályon kívül eső, a könyvet megvásárolni kívánó személy sem tud beleolvasni az adott irodalomba.
„Minket, könyveseket nem vontak be a törvény előkészítésébe. Gyermekpszichológus vagyok, de úgy látom, hogy a pszichológusokat sem kérdezték arról, hogyan kell ezt a törvényt korrektül megfogalmazni” – utal Gál Katalin arra, hogy a törvény hibásan mossa össze a pedofília, a homoszexualitás és a nemi identitás fogalmát.
Az MKKE hiába igyekszik elérni a törvény módosításáért felelős személyeket, falakba ütközik,
választ nem kap a megkeresésekre, így nemhogy módosításra, de egyelőre még párbeszédre sincs lehetőség – holott a törvény ebben a formában értelmezhetetlen.
Magyarán az LMBTQ-témákat kritizáló olvasmányokat is el kell takarítani a képből, azaz a polcokról. (A törvény értelmében egyébként a Bibliát sem lehetne forgalmazni, hiszen több tiltott kategóriás tartalmat, például az Ószövetségben a férfin és a nőn kívül további nemeket is említ.)
Mivel nincs kiemelve, hogy konkrétan a gyermekkönyveket kell elkülöníteni, még tovább bővül a kifogásolható könyvek listája, ez pedig nemcsak morális, de anyagi kárral is jár: a magyar könyvpiac mintegy fele tilalom alá eshet. A szakember szerint egy átlagos magyar könyvesboltban 8–30 ezer tétel található, évente körülbelül tízezer új cím jelenik meg, és akkor még ott vannak a korábban piacra dobott olvasmányok is.
Ha a magyar könyvpiac mostani, 60 milliárd forintos éves bolti forgalmát nézzük, egyetlen tollvonással 30 milliárdra szűkül az összeg, és akkor még nem beszéltünk az inflációról. Ennek fényében könyvkereskedelembe vagy könyvkiadásba fektetni nem racionális gazdasági lépés.
Nyakunkon a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, és bár most még csak részvétnyilvánításokat fogad a magyar könyvszakma, Gál Katalin szerint nem sok választja el Magyarországot attól, hogy akár a cancel culture-nek (az eltörlés kultúrájának) is áldozatul essen a nemzetközi könyvpiacon.
Nehezen tudunk idehívni jelentős külföldi írókat, díszvendég országokat, mert ők arra hivatkoznak, hogy nincs perspektíva a magyar könyvszakmában
– hangsúlyozza. A szakember szerint az a legborzasztóbb az egészben, hogy ezekkel a korlátozásokkal szétmarcangoljuk a hazai könyvkereskedelmet, emellett pedig az országimázsnak is ártunk azzal, hogy „vakon”, körültekintés nélkül büntetgetünk ahelyett, hogy értelmes törvényeket alkotnánk.
(Borítókép: Szabó Bernadett / Reuters)