A Nemzeti Színház vezetőjével készült interjúban többek közt az intézmény új évadáról, a Színházi Olimpiáról és a színház finanszírozásról kérdezték Vidnyánszky Attilát. A rendező elmondta, jelenleg a magyar kultúra legfontosabb szponzora a magyar állam, valamint megfelelő kommunikációval még az ellenkező világlátású emberek közt is lehetséges az elfogadás.
Egy interjúban a Nemzeti Színház vezetőjével, Vidnyánszky Attilával beszélgetett a Demokrata munkatársa. Számos témát jártak körbe a rendezővel a Nemzeti Színház új évadától elkezdve, a Színházi Olimpián szerzett tapasztalatokon át egészen a kultúra finanszírozásának mostani helyzetéig.
Az idén megrendezett Színházi Olimpiával kapcsolatban Vidnyánszky Attila elmondta, hogy az esemény elsődleges támogatója a magyar állam volt. Ő maga igyekezett cégeket megkeresni, amelyekről úgy vélte, segíthetnek az eseménysorozat szponzorálásában, de több ízben falakba ütközött.
Volt olyan nagy cég, amelyet többször is megkerestem, de éreztem az ellenállást. A magyar kultúra legfontosabb szponzora ma a magyar állam, ami nem is olyan nagy baj. Pláne, hogy látjuk, hova züllik le a kultúra Nyugaton, ahol magánszemélyekre van bízva a szponzoráció. Nézzük meg például, hogy milyen a New York-i felhozatal, mennyi ott az igazán komolyan vehető színházi előadás! Vagy a mi értelmezésünkben mennyi értékelhető színház van Los Angelesben? Nem vonva kétségbe a show-business csodáját, azt kell mondanom, hogy egyetlenegy sem.
Vidnyánszky Attila visszatekintve sikeresnek ítélte meg a X. Nemzetközi Színházi Olimpiát, amely egyik legfontosabb célját elérte: a „bezárkózó”, hazai színházi szakmát sikerült kinyitni általa. Elmondása szerint aggódtak, hogy hiába különleges a magyar színházi élet, a környező országokhoz mérve a nemzetközi fesztiválokat tekintve szerényen teljesít az itthoni szakma, ezért nem bízhattak vakon a sikerben.
A fesztivál után azt látták, hogy a szakma és a közönség egyaránt pozitívan fogadta a Színházi Olimpiát, és az itt született kapcsolatok megmaradnak, miközben a külföldi vendégművészek az ország jó hírét továbbviszik. Vidnyánszky Attila úgy véli, sikerült a Színházi Olimpiával olyan „szabad” fesztivált létrehozniuk, amely nemzetközi szinten nem mindig történik meg. A rendező úgy fogalmazott az interjúban:
Sikerült egy szabad fesztivált csinálnunk kötelező témák kötelező felmondása nélkül. Ha csak a különböző külföldi fesztiválokat nézzük, már akkor is jól látszik, hogy mennyire kirekesztő módon szervezik őket, és mennyire fájóan szűkülnek be ezek a rendezvények! Mindennek persze következménye is van, hiszen a művészek igazodnak, szeretnének megfelelni, fontosnak tartják a kijelölt mantrák ismételgetését. Mindez azonban a művészi értékek háttérbe szorulását hozza magával.
A Nemzeti Színház vezetője azt is elmondta, hogy a Madách Nemzetközi Színházi Találkozóján (MITEM) minden évben akad olyan nemzet, amely tanítani akarta a magyarokat, „kiokítani”, hogy milyennek kéne lenni, ellenben a Színházi Olimpián a rendező ilyesfajta szituációval nem találkozott.
Mindenki megtapasztalta, hogy Magyarország szabad ország, ahol bárki elmondhatja a véleményét. Ez Nyugaton nagyon nincs így, és Keleten se sajnos. Az, hogy valakik a politikai szándékok alapján relativizálni akarják az olimpia jelentőségét, lelkük rajta, nem érdekel. Ez akkor is színháztörténeti esemény volt, hiszen Magyarország még sohasem rendezett ilyen léptékű színházi eseményt
– fejtette ki véleményét Vidnyánszky Attila.
A X. Nemzetközi Színházi Olimpián olyan művészek tették tiszteletüket, és olyan alkotók előadásait mutatták be, akik a színházi szakma széles körben méltatott szakembere, úgy mint Emma Dante, Suzuki Tadasi, Silviu Purcarete vagy Andrei Serban. A Nemzeti Színház vezetője úgy véli, a kommunikáció a legfontosabb a különböző felek közt, még akkor is, hogyha a Színházi Olimpia alapítójával, Theodoros Terzopoulosszal sok mindenben nem értenek egyet, és az interjúztató elmondása szerint korábban Terzopoulos úgy nyilatkozott a The Guardiannek, hogy „ellenségeink szemébe egyenesen bele kell tudni nézni”.
Vidnyánszky Attila szerint sokszor szoktak vitázni, de a Színházi Olimpia alapítója ennek ellenére „eljön ide, lenyűgözik a színészek, megkapja, amit kér, csinálja az előadásokat”. A rendező szerint a kettejük vitái mutatják meg, hogy lehetséges a kommunikáció akkor is, ha két fél alapjába véve máshogy gondolkodik, és magának a Színházi Olimpiának is ez az egyik legfontosabb üzenete. Szerinte ez teszi lehetővé a másik elfogadását és megértését.
Az ember szép lassan rájön, hogy végül is sokkal liberálisabb, mint a liberálisok
– fogalmazott a Nemzeti Színház vezetője.
A rendező elmondta, hogy új évaduk szeptember harmadikán nem véletlenül a Bánk bánnal kezdődik – amit már hetedjére állít színpadra. Azért tartja jó választásnak ezt a darabot egy évad megnyitására, mert véleménye szerint Katona József Bánk bánja a valaha volt legjobban megírt magyar színdarab. Elmondása szerint kevés olyan színpadi alkotásunk van, amely Shakespeare műveinek a színvonalát idézné, de a Bánk Bán, a Csongor és Tünde, valamint Az ember tragédiája mindenképpen ilyen.
A mostani interpretációnál az az egyik különlegesség, hogy a mű szereplőivel egyidős színészek játsszák majd el a karaktereket. Emellett Vidnyánszky Attila úgy véli, hogy a „Kelet és Nyugat közé szorult magyarság örök dilemmái” napjainkban erőltetett aktualizálás nélkül, a didaktikus megfogalmazást mellőzve is érvényesek.
(Borítókép: Vidnyánszky Attila. Fotó: Karip Tímea / Index)