Egy új projekt keretében alapos katalogizálásba fognak a kolostoroknál, hogy felderítsék, pontosan milyen műtárgygyűjteménnyel rendelkeznek a kolonizálási időkből. Amennyiben közös megegyezésre jutnak, és adott tárgyakról pontosan beazonosítható, hogy honnan és mikor kerültek a misszionáriusok által az egyházhoz, számos kincs visszatérhet a származási országába.
Ahogy arról a The Art Newspaper is beszámolt, új projektet indítottak Németországban Historic Mission Collections néven. A kezdeményezés célja, hogy kolostorok és zárdák katalogizálják a tengerentúli misszionáriusok által a gyarmati korszakban hazahozott tárgyakat, így akarnak pontos leltárat készíteni, származási helyet beazonosítani, ha pedig úgy tartják helyesnek, visszaszolgáltatni a tárgyakat a származási országoknak.
A projekt a délnyugat-németországi Sankt Georgen teológiai és filozófiai főiskola missziós kutatóintézetéből indult. Széles körű vita eredményeként született az ötlet, ahol a gyarmati korszakban szerzett múzeumi gyűjteményekről beszéltek a résztvevők. Markus Scholz, a projekten dolgozó antropológus és történész szerint az első felmérés mintegy 50 katolikus közösség gyűjteményét vizsgálta, ezek több mint felénél még nem készült leltár. Scholz szerint akadnak jól tárolt műtárgyak, de az ellenkezőjére is van számos példa:
Néhányat megfelelően tárolnak, múzeumokban állítják ki őket, de akadnak olyan gyűjtemények is, amelyek szimplán raktárban vannak. A vallási közösségek egyre kevesebb emberi és pénzügyi erőforrással számolhatnak, a gyűjtemények gondozása pedig nehéz feladat.
Scholz szerint a tárgyak számos különböző úton kerültek német földre. Volt, amit a misszionáriusok maguk készíttettek, máskor visszaéltek a zavaros hatalmi rendszerben adódó lehetőségekkel:
Találták, adták, cserélték, vették, néha pedig a gyarmati helyzetre jellemző, aszimmetrikus hatalmi viszonyokat használták ki. Egyes gyűjtemények a XVIII. századig nyúlnak vissza, amikor a misszionáriusok a természeti élővilágból hoztak különféle mintaegyedeket, hogy elmagyarázzák a leendő misszionáriusoknak, mire számíthatnak az adott országban, amikor odaérkeznek. A XIX. század végén a tárgyak inkább már promóciós célokat szolgáltak: a vallási közösségek kiállították őket, hogy az érdeklődők megcsodálhassák a távoli országokból származó holmikat, az efféle kiállítások pedig széles körben népszerűek lettek.
Amennyiben a Historic Mission Collections sikerrel zárul, és akadnak olyan műtárgyak, néprajzi emlékek, amelyek valóban visszakerülnek eredeti hazájukba, különleges és ritka sikert könyvelhetnek el a német kolostorok. A világban számos helyen zajlik most is egyfajta kulturális csatározás, ahol nemzetek követelnek egymástól kolonizációs időkben elrabolt kincseket. A British Museum például számos olyan műkinccsel rendelkezik, amely a mai napig vita tárgyát képezi.
Franciaországban is gyűrűznek hasonló problémák, ezzel szemben Németországban nem ez lenne az első eset, hogy egy visszatérítési projekt sikerrel jár. A történelmi műtárgygyűjtemények legégetőbb vitái elsősorban a kolonizációs időkre vonatkoznak, de harmadik ország utólag hibaként elkönyvelt döntései – mint a „British Museum kontra Görögország”-ügy az Elgin-márványok esetében – is előkerülnek.