Negyven éve, 1983-ban jelent meg a nagy sikerű Fighting Fantasy sorozat egyik legizgalmasabb és leghangulatosabb lapozgatós könyve: a Tolvajok városa. A magyar olvasó-kalandorok 1991-ben vehették először kezükbe a legendás Rakéta Könyvkiadónak köszönhetően, amely Magyarországon Kaland, Játék, Kockázat néven indította útjára Steve Jackson és Ian Livingstone mára kultikussá vált játékkönyvsorozatát. Leendő és régi kalandoroknak (akiknek esetleg már szétporladt a régi rakétás példánya) jó hír, hogy a Chameleon Comix újra kiadta a Tolvajok városát.
Akinek semmit nem mond az előbbi bevezető, és azt sem tudja, hogy mi fán terem a Fighting Fantasy, de most kíváncsi lett, annak előbb érdemes elolvasnia korábbi cikkünket (kattintson ide), mert abban röviden összefoglaltuk, miről van szó, mit kell tudni a Jackson–Livingstone-írópárosról, hogyan kell játszani a Fighting Fantasy-könyvekkel, miért kell hozzá ceruza/toll, illetve két dobókocka, továbbá mit köszönhetünk már a Chameleon Comixnak.
Röviden:
a Fighting Fantasy egy könyvbe ágyazott egyjátékos szerepjáték, vagyis egyszerre könyv és társasjáték, az olvasó – természetesen korlátozott lehetőségekkel – alakíthatja a cselekményt, a döntései/választásai útján juthat el a végkifejletig, teljesíthet egy kalandot.
A Jackson–Livingstone-írópáros könnyen érthető harcrendszert is kidolgozott a Fighting Fantasy-történetekhez, az összegyűjtött tárgyakat a könyvekben mellékelt kalandlapokra lehet felvezetni (de használhatunk erre külön papírlapot is).
Most vissza a Tolvajok városához! Ha szavazni kellene a rendszerváltástól kezdve magyarul megjelent lapozgatós könyvekről, akkor Ian Livingstone Tolvajok városa című kötete egészen biztosan dobogós helyen végezne a kedvencek kategóriájában.
A háttértörténet a rajongók számára a már ismert sablonnal indít: kardodat jól forgató, tapasztalt kalandor vagy, aki zsoldosként gyűjtögeti aranytallérjait a szörnyek és varázslatok világában (jelen könyvben a Titán világának legnagyobb kontinensén, Allansia északnyugati részén). Utad egy kis, de gazdag kereskedővárosba, Silvertonba vezet. Hamar észreveszed, hogy a városban rettegés uralkodik. Az első dolgod, hogy betérj a helyi fogadóba, ahol rövidesen megtudod, milyen súlyos gond nyomasztja a silvertoniakat: az Éj Hercege, Csontos Zanbar terrorizálja a várost, mert annak polgármestere nem volt hajlandó átadni a lányát démoni küldönceinek. Csak egyetlen kalandor elég bátor ahhoz a környéken, hogy a helyiek segítségére legyen (na persze a méltó fizetségért cserébe): Te!
Vállalod, hogy elmész az egész Titán talán legveszélyesebb városába, a tolvajok és kalózok uralta Feketehomok kikötőbe, ahol felkutatod a bölcs, öreg varázslót, Nikodémuszt, aki segíthet megszabadítani Silvertont a gonosztól. „Vár a kaland, életerőpontjaid sose fogyjanak el!” Innentől már a főszerep az olvasó-kalandoré, a történet helyszíne: a Feketehomok kikötő.
Karóba húzott koponyák, vasketrecekbe zárt éhező szerencsétlenek és nagy fekete zászlók jelzik, hogy ebben a városban aligha számíthat az ember barátságos, vendégszerető fogadtatásra. A Feketehomok kikötő olyan a kontinens, Allansia szívében, mint lepráson a nyílt seb, olvasható a Jackson–Livingstone-írópáros által alkotott világ ismertetőjében, a Titán című kézikönyvben, amely magyarul is megjelent 1991-ben. Ebből kiderül, hogy a Feketehomok kikötőt azért nevezik a Tolvajok városának, mert mérföldekről odavonzza a kalózokat, útonállókat, orgyilkosokat, rablókat és mindenféle gonosztevőket.
A városban barangolva – lapozgatva – az olvasó-kalandorok is gyorsan megtapasztalhatják, hogy
a Feketehomok kikötőben a bűn az erény, szinte senkiben nem lehet megbízni, minden utcasarkon veszély leselkedik az emberre, sötét titkok és fertelmes lények lehetnek minden ajtó mögött, csak elvétve találni tisztességet vagy segítő szándékot.
Mégis, szó szerint a város mélyére kell hatolni, és a szennylében gázolni, ha valaki túl akarja élni ezt a kalandot. Senki ne higgye, hogy a vénséges Nikodémusz megtalálásával nyert ügye van, mert az igazi küldetés csak azután kezdődik. Nem egy nyugdíjba vonult varázslónak kell majd megküzdenie az Éj Hercegével, hanem az olvasó-kalandornak. Csontos Zanbart azonban nem könnyű, majdhogynem lehetetlen legyőzni. Ha valaki nem rendelkezik a kellő tudással és a megfelelő eszközökkel az elpusztításához, akkor csak a rettenetes halál várja a kalandja végén.
Éppen ezért nem ajánlatos végigszaladni az utcákon és minden veszélyt elkerülni, mert aki nem kockáztat, nem is nyerhet.
Minden szükséges eszközt Csontos Zanbar ellen a városban lehet megtalálni. A Feketehomok kikötőnek sajátos törvényei vannak, amelyeket a város fekete páncélos őrei hivatottak betartatni. Nem érdemes velük ujjat húzni, sőt jobb elkerülni őket, mert a megfelelő papírok nélkül bárki egy városfalról csüngő vasketrecben végezheti. A Feketehomok kikötő ura legalább olyan veszélyes, mint az Éj Hercege. Azzur Nagyúr egy testcsonkító, káoszimádó szekta követője, aki kalózkirályból lett a város kegyetlen uralkodója. Vele nem kell megküzdeni a Tolvajok városában, de jobb, ha az utcákon olykor átszáguldó pokoli hintójának útjába soha senki nem áll.
Azzur más Fighting Fantasy-történetekben is felbukkan. A Chameleon Comix gondozásában 2020-ban magyarul is megjelent, Ian Livingstone által írt Allansia bérgyilkosai című könyvben Azzur Nagyúr csatlósaival kell megküzdeni, a kaland pedig elvezet az újra kiadott Halállabirintus című kötethez (Chameleon Comix, 2021). Hogy Csontos Zanbar mennyire szívós démonfajzat, az a szintén Livingstone-nak köszönhető A veszedelem kikötője című kalandjátékból derül ki (Chameleon Comix, 2020). Az Éj Hercege visszatér, míg az olvasó-kalandor újra Feketehomok kikötő utcáit taposhatja.
A Tolvajok városának új kiadása régi emlékeket ébreszthet a ’90-es évek olvasó-kalandoraiban. A borító ugyanaz, mint a rakétás verziónál, csakúgy, mint a belső illusztrációk, mind a nagyszerű Iain McCaig munkáját dicsérik. A kötet elején van egy térkép Allansia északnyugati részéről, ahol Feketehomok kikötő is található. Az 1991-es kiadásban nem volt térkép, igaz, most is jobb lett volna, ha inkább a városról kapunk egyet. De ez csak egy apró észrevétel, és mindez eltörpül amellett, hogy
a Chameleon Comix minden „ízében” visszahozott egy több évtizedes Fighting Fantasy-klasszikust.
Továbbra sem állnak meg itt, előkészületben két-két kötet Steve Jacksontól és Ian Livingstone-tól, ráadásként jön még a Titán című kézikönyv is, amelyben többek között nemcsak Azzur Nagyúr múltjáról lehet olvasni, hanem egy kétoldalas térkép is van benne Feketehomok kikötőről.
A Chameleon Comix által visszahozott Tolvajok városa kötelező minden Fighting Fantasy- (Kaland, Játék, Kockázat-) -rajongónak, ajánlott a fantasy műfajt kedvelőknek, továbbá azoknak a szülőknek is, akik megszerettetnék az olvasást az ifjabb korosztállyal.
(Borítókép: Kaszás Tamás / Index)