Valóban Jozefina volt Napóleon nagy szerelme? A nemrég mozikba került Napóleon című filmben nagy hangsúlyt kap a szerelmi szál, ám ezen felbuzdulva Katherine Astbury történész a BBC-n cikket írt a kapcsolatukról. Úgy véli, mindketten jobban szerették a hatalmat, mint egymást.
Ridley Scott Oscar-díjas filmrendező új filmjében Napóleon és Jozefina kapcsolata igen nagy hangsúlyt kap. Ez alapján – ahogyan a rendező megfogalmazza – Napóleon „meghódította a világot, hogy elnyerje a nő szerelmét. Amikor ez nem sikerült, meghódította a világot, hogy elpusztítsa őt, de közben saját magát is tönkretette”.
A történészeket meglepte, hogy Jozefinát Vanessa Kirby alakítja a filmben. A színésznő ugyanis jóval fiatalabb, mint a címszerepet játszó színész, Joaquin Phoenix, holott Jozefina hat évvel idősebb volt Napóleonnál. Scott a The New Yorker című lapnak nyilatkozva gúnyosan üzente a pontatlanságokon értetlenkedő történészeknek, hogy „Get a life” (azaz: „Kezdj el élni!”), ugyanakkor Katherine Astbury történész szerint igenis fontos tényező volt a Napóleon és Jozefina közötti korkülönbség – már ami az életüket és a szerelmüket illeti.
A francia forradalom idején megözvegyült Jozefinának és két kisgyermekének bizonytalan volt a jövője. A nő nem fért hozzá a családja cukornádültetvényeiből származó örökséghez, sem pedig lefejezett férje vagyonához – írja a történész. Mivel ekkor már a harmincas éveiben járt, nem számított fiatalnak, de mindent megtett, hogy bekerüljön a párizsi elit köreibe.
Jozefina később feleségül is ment a feltörekvő fiatal korzikai tábornokhoz, Napóleon Bonapartéhoz, aki menthetetlenül beleszeretett a kétgyermekes édesanyába. Azonban alig néhány hónappal a megismerkedésük és szinte közvetlenül az 1796-ban köttetett házasságuk után a tábornokot a francia hadsereg élén Itáliába küldték.
Napóleon Itáliából számtalan szenvedélyes hangvételű levelet írt Jozefinának, ám azok tele voltak érzelmi zsarolással. A szerelmi vallomások így inkább tűntek fenyegetőnek, mintsem érzelgősnek.
Soha nem írsz nekem, nem törődsz a férjeddel. Nem adsz hírt magadról, és biztos vagyok benne, hogy már nem szeretsz
– írta az egyik levélben. Egy másikban pedig az állt: „Mindennap összeszámolom a vétkeidet. Felrobbanok, hogy ne szeresselek többé. Bah, hát nem én szeretlek jobban?” Amikor aztán Jozefina férjéhez utazott, Napóleon a nő minden lépését nyomon követte, még a leveleit is felnyitotta. Ebben az időben a hadvezér már nem volt annyira megszállott, de továbbra is ő irányított. Úgy tűnt, elfogadta, hogy nem ugyanúgy éreznek egymás iránt. Már 1797-ben is egészen más hangnemben írt Jozefinának, később egyre ridegebbé vált.
Mivel mindenki tudta, hogy milyen hatékony csapatot alkotnak együtt, kritikusaik – köztük Napóleon családja is – örömmel terjesztettek pletykákat Jozefináról, hogy befeketítsék őt. Ennek azért volt némi alapja: Jozefina a szerelméhez, Hippolyte Charles francia tiszthez írt levelei jól érzékeltetik, hogy helyzete mennyire bizonytalan volt.
Napóleon az egyiptomi hadjárat alatt tudta meg, hogy feleségének viszonya van. A bátyjának írt levelét – amelyben erről beszélt – a britek elfogták és közzétették, Franciaországban pedig gyorsan elterjedt a híre. Napóleon eleinte dühös volt, de miután visszatért Párizsba, megbocsátott Jozefinának, a nő pedig támogatta férje politikai manővereit, amelyek 1799-ben egy államcsíny után Napóleon hatalomátvételéhez vezettek.
A történész szerint Napóleonnak szüksége volt Jozefina kifinomult diplomáciai érzékére és arisztokrata származására, a nő pedig élvezte az új Franciaország megteremtésében játszott szerepét. Férjét mindenhova elkísérte – hiszen érdekében is állt, hogy ne lépjen színre egy fiatalabb nő.
Napóleon és Jozefina kapcsolata mindvégig kapcsolatokkal, bizalmatlansággal terhelt volt, ami oda vezetett, hogy 1807-ben Napóleon már nem engedte Jozefinának, hogy elkísérje őt Lengyelországba – ahol viszonyt folytatott a férjezett Maria Walewska nemesasszonnyal, akitől, úgy tartják, gyermeke is született. Bár Napóleon leveleiből kiderül, hogy kapcsolata Jozefinával is intim volt, abban is egyre biztosabb volt, hogy el fognak válni, ugyanis a nő nem tudott örököst szülni.
Napóleon és Jozefina a válás után is kapcsolatban maradt egymással. Amikor 1811-ben megszületett Napóleon fia – újdonsült feleségétől, Mária Lujza osztrák főhercegnőtől –, Jozefina gratulált volt férjének, és közölte vele, hogy mindig osztozni fog a boldogságában, mivel sorsuk elválaszthatatlan egymástól.
Napóleon meglátogatta őt Malmaisonban – a nő Párizstól nem messze fekvő, kedvelt menedékhelyén –, mielőtt 1812-ben megkezdte volna oroszországi hadjáratát. Ezt követően többé nem látta őt, 1814-ben Jozefina meghalt. A waterlooi vereség után Napóleon Malmaisonban töltötte az idejét, mielőtt Szent Ilona szigetére száműzték.
Hogy kapcsolatuk a valóságban milyen volt, azt nehéz megállapítani, mivel Jozefina leveleiből nem maradt fenn sok, így az ő nézőpontját nem ismerhetjük igazán.
Szerette-e Napóleont a kezdetekben? Valószínűleg nem. Vajon megszerette őt? Valószínűleg igen. Azonban kijelenthetjük: talán Jozefina és Napóleon is jobban szerette a hatalmat, mint egymást. Felismerték a közös munka előnyeit, és hamar sikereket értek el közösen. Végül Napóleon örökös utáni igénye destabilizálta mind a rendszert, mind a házasságukat. Azonban a Malmaisonban tett látogatása mutatja, hogy Jozefina milyen sokat jelentett számára
– írta a BBC-n Katherine Astbury történész.
Tudjuk azt is, hogy a császárrá és a fél világ leigázójává vált, majd elüldözött Napóleon az 1821-es halála előtt Jozefináról álmodott. Azt mondta ugyanis, hogy látta Jozefinát, és beszélt is vele. Remélte, hogy hamarosan újra találkoznak.