Valóban magyartalanodik a nyelvünk? Ha igen, mennyiben járul ehhez hozzá az angol nyelv térnyerése, vagy a netflixes sorozatok béna szinkronizálása? Az év szava apropóján ilyen és ehhez hasonló kérdéseket tettünk fel Parapatics Andrea nyelvésznek, a veszprémi Pannon Egyetem docensének, aki egyben a 2008-as Szlengszótár szerzője, kutatási területe pedig a nyelvhez való viszonyulás. A magyar nyelv változásairól beszélgettünk.
Az Oxford University Press szerkesztői közönségszavazás alapján a rizz szót választották az év szavának (amely a charisma rövidített, szlenges alakja, jelentése: vonzerő, sárm), az év magyar szava pedig a chatGPT lett. De mit szólnak ehhez a nyelvészek? Az Indexnek nyilatkozó Parapatics Andrea nyelvész, szociolingvista, habilitált egyetemi docens azt mondja, hogy az év szavai általában olyan kifejezések, amelyek az adott évet meghatározó történéshez, jelenséghez kapcsolódóan bukkantak fel vagy terjedtek el. Vagyis
érdekességként JELZIK, MI ÉRDEKELTE, JELLEMEZTE, MOZGATTA MEG ABBAN AZ ÉVBEN A TÁRSADALMAT.
Ezek a szavak általában újdonságok a nyelvben, amelyek közül néhányat hosszú éveken át használnunk, a többi viszont egy idő után kikopik a nyelvből, és utána már csak a szótárakban találkozunk velük.
Az angol nyelv egyébként a fiatalok és az idősek nyelvhasználatára egyaránt hatással van. Ugyanakkor a fiatalok mindig is másfajta nyelvezetet használtak, mint az idősek: ez életkori sajátosság is.
Szeretik az újdonságokat, a szlengeket, legyen annak bármely nyelv a forrása. Most éppen az angol nyelv az, ami a Z és az Y generáció tagjaira, de egyébként az idősebbekre is hatással van. A szlengszavak egy része azonban már a saját fiatalkoruk során is kicserélődik még újabbakkal
– mondta Parapatics Andrea. Ő például, amikor friss diplomás magyartanárként tanított egy középiskolában, alig volt idősebb a tanítványainál, ők mégis elnézően mosolyogtak a „korosztályában” divatos szlengszavak hallatán. Aztán megtanították az újabbakra, de egy év múlva szóltak neki, hogy ezek azóta már elavultak. Ezen túl további eltérések lehetnek egy generáción belül is:
„Óriási különbségek mutatkozhatnak egy fővárosi egyetemista fiú vagy egy vidéki felső tagozatos diáklány, de két azonos életkorú egyén között is, akik közül egyikük mondjuk a nyugati országrészből Ausztriába ingázó, egyedülálló szakács, a másikuk pedig egy, a hármas határnál felnőtt, Pest megyei agglomerációban élő, családos informatikus.”
Fontos szempont szerinte az is, hogy amiről beszélünk, az csupán a szavak, kifejezések egy csoportja.
A fiatalok és az idősebbek által használt nyelvtani és hangrendszer nagyjából ugyanaz – pontosabban: a különbség nemcsak az angol nyelv hatásából ered, hanem általában véve a magyar nyelv változatosságából. Valójában tehát nem »Hunglishül« beszélnek a fiatalok, csupán a szókészletükben több az angol vagy angol eredetű szleng, és azok többsége is kérészéletűnek mondható, kiejtésük pedig ritkán azonos az átadó nyelvével.
A nyelvész elmondása szerint nem csak a Z generáció által használt, most divatos szavak egy részére nem született belső keletkezésű megfelelő, azaz olyan alak, amely a magyar nyelv jelenlegi készletéből táplálkozik. Sok olyan szakma van, ahol a milleniálok is csak angol, illetve angol eredetű szavakkal tudnak mesélni a mindennapi munkájukról. Szerinte
A nyelv változása miatt nem feltétlenül kell megkongatni a vészharangot. Ez állandó alkalmazkodás, amit a társadalmi változások, és ebből fakadóan a beszélőközösség megismerési, megnevezési és kifejezési igényei tesznek szükségessé.
A nyelv pedig képes erre a változásra, és ez a változás eltérő mértékű lehet, fejtette ki a nyelvész, hozzátéve, hogy nyelvtudományos szempontból nem jelent „változást” minden újdonság, csupán azok, amelyek az ismétlődő használat során a beszélőközösség legalább egy részében elterjednek.
Arról is szót ejtett, hogy a technológiai újítások révén új szavak jönnek létre vagy meglévő szavak új jelentéssel bővülnek, így ebben az esetben elsősorban lexémaszinten megy végbe változás. Ezek a technológiai újítások hatással vannak a digitális írásbeliségre is: másként levelezünk és váltunk üzeneteket egymással kevésbé hivatalos, de hivatalos esetekben is, ami szintén egyfajta alkalmazkodás. Az új kommunikációs szabályrendszerek pedig sokszor az új eszközök, technológiai felületek használata közben alakulnak ki.
Kicsit ahhoz hasonló ez, ahogyan az elektromos roller népszerűvé vált, mielőtt még kodifikálták volna a használatát.
– mondta Parapatics Andrea, hozzátéve: hacsak nem történik valamilyen radikális esemény, nem változik olyan gyorsan a nyelv.
Beszélgetésünkben szóba került nyelvünk magyartalanodása is, ám a nyelvész szerint tudományos szempontból erről nincs szó, hanem – továbbra is – változásról. Azt pedig a világ, a társadalom, s így az azt használó beszélők okozzák, ők választanak különféle motivációknál fogva. Kérdésre válaszolva kifejtette, hogy a került megrendezése kifejezés sem „magyartalan”, hanem
olyan szószerkezet, ami hosszabb, mint amire szükség volna – ezért terpeszkedő kifejezésnek hívjuk.
Mint mondta, ezek elsősorban a közéleti nyelvhasználatban terjedtek el, emiatt gondolják úgy sokan, hogy hivatalosan így „kell” beszélni vagy írni. Hogy miként „kell” használni a nyelvet, arra egyébként is sokan szeretnek figyelmeztetni másokat. Parapatics Andrea úgy véli, a közösségi média felhasználói, és általában
az olyan, előíró nyelvi kultúrában élő beszélőközösségek tagjai, mint amilyenek a magyarok is, szeretik kijavítani mások nyelvhasználatát, azt gondolván, ők jobban tudják, illetve ők tudják jól.
Ilyen esetekben azonban sokszor nem is valódi hibákról van szó, hanem a kijavítók számára ismeretlen, de attól még helyes jelenségekről. A nyelvész szerint a kulcs abban rejlik, hogy
nem csupán egyetlen „helyes” út van a nyelvhasználatban. A nyelv ugyanis változatos, és különféle szituációban, különféle témáról, különféle viszonyban lévő beszédpartnerek között más és más lehet „helyénvaló”.
Ha például ő Balaton-felvidékiként azt mondja: „mindenképpen elmegyek (hosszú e-vel, sőt majdnem á-val és l nélkül ejtve) a boltba, mert üres a hüttő”, akkor az is helyes. Persze ezeket nem így írjuk le helyesen, mégis látunk rá példát írásban, a közösségi médiában pedig különösen feltűnő lehet. A nyelvész mégsem gondolja azt, hogy a kéretlen kijavítások fejlesztő hatással bírnának, mert stílusuk gyakran lekezelő, a helyreigazítást pedig nem kíséri magyarázat.
Sőt van, hogy téves, valójában nyelvi mítoszon vagy babonán alapuló magyarázatot adnak. Parapatics Andrea szerint fontosabb volna, hogy az ilyen – nem pusztán helyesírási, hanem a nyelv változatosságát érintő – kérdésekkel már az iskolában foglalkozzanak, mert ezáltal tudatosabban használjuk majd a nyelvünket – például az otthonról hozott nyelvjárásunkat felnőttként.
Nem szabad megfeledkezni a Netflix és a hasonló szolgáltatók hatásairól sem, hiszen tavaly több mint kétmillió felnőtt magyar internetező rendelkezett legalább egy streaming-előfizetéssel, és a felmérések szerint még mindig óriási igény mutatkozik a magyar nyelven elérhető külföldi filmek, sorozatok, műsorok iránt.
Eközben a szinkronszakma képviselői maguk is úgy gondolják, hogy a feliratok, a narráció és a szinkron nyelvi minőségében egyértelműen romlás érzékelhető. Ebből kiindulva Parapatics Andrea – Rajkai Zoltán és Csőre Gábor színművészekkel, valamint Szalkai-Lőrincz Ágnes szinkrondramaturggal közösen – el is kezdett egy vizsgálatot. Első lépésben szinkronszínészeket kérdeztek meg, és kiderült, hogy
őket is rendkívüli módon zavarják a felolvasandó szövegek nyelvi visszásságai, amelyek ellen sokszor semmit sem tehetnek.
Ugyanakkor a fordítók hibáztatása is túl egyszerű megközelítése a problémának. Az a tervük, hogy ennek mélyére ásnak, és megvizsgálják, miként viszonyulnak mindehhez a nézők, és milyen hatással van ez rájuk.
Arra a kérdésre, hogy próbálnak-e az angol hatás ellen tenni a nyelvészek, így felelt: „Az, hogy egy nyelv hat egy másikra, természetes dolog. Nem a nyelv tehet arról, hogy az azt beszélő közösségek milyen szerepet töltenek be a világ gazdaságában, illetve a többi beszélőközösség életében, hanem fordítva: a nyelv az – többek között –, amelyen a világ gazdasági, társadalmi és egyéb jelenségei lecsapódnak, illetőleg a nyelv az, amelyen ezek a hatások könnyen észlelhetők”.
Hozzátette: most az angol nyelvnek van a legnagyobb presztízse, tekintélye, amely értelemszerűen a magyar nyelvhasználat számos szegmensében érezteti a hatását.
A Magyar Tudományos Akadémia nemrég vitafórumot is indított a köztestületi tagok körében a magyar nyelvű tudományos nyelvhasználatról, hiszen a tudományos életben is óriási presztízse van az angol nyelvnek.
Ezáltal tudjuk bemutatni a magyar tudományos eredményeket nemzetközi színtéren is, emellett viszont elengedhetetlen, hogy magyar nyelven, anyanyelven is tudjunk szólni, illetőleg tanulni, tájékozódni ezekről.
Sokan úgy vélik, egyfajta tudományos kétnyelvűségre lenne érdemes törekedni – ehhez pedig szükség van arra, ami az Akadémia egyik legfontosabb küldetése 1825-ös megalapítása óta: a magyar nyelv ápolására.
A most indult vitafórum, amelynek koordinálását Prószéky Gábor vezeti, vitaindító cikkeit pedig ő és Csépe Valéria írták, ennek az ügynek a szolgálatát kívánja elősegíteni
– zárta gondolatmenetét a veszprémi Pannon Egyetem docense.
(Borítókép: Artur Widak / NurPhoto / Getty Images)