Január hatodika jeles dátum, mégpedig sokféle jelentéssel. Egyrészt ez a vízkereszt ünnepe, másrészt a farsang első napja, és miközben az ortodoxoknál ekkor kezdődik a karácsony, nálunk ilyenkor szokás elbontani a fát. De tisztában vagyunk vele, mit miért?
Minden jó véget ér egyszer – a karácsonyi ünnepkör pont január hatodikán. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy a mániákusok ne hagyhatnák feldíszítve az egész lakást, de a hagyományok szerint ekkor illik leszedni a fát és elpakolni a dekorációt. Legalábbis a karácsonyit, merthogy a farsang időszaka bőven ad alkalmat arra, hogy lampionok és szerpentinek kerüljenek a fenyőgirlandok helyére. De az ünnepnek egy ennél jóval emelkedettebb apropója is van.
A keresztény vallásban és kultúrkörben több értelmezést találunk január hatodikára. Egyik olvasata, hogy ezen a napon jelent meg Jézus – erre utal a a görög epifánia kifejezés is –, egy másik jelentése a háromkirályok (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) eljövetele, de összekapcsolják a víz borrá változtatásának csodájával is.
A hivatalos egyházi állásfoglalás ezt a napot leginkább Krisztus Jordán folyóban való megkeresztelkedésének ünnepeként említi – és ekkor van a legjobb lehetőség arra, hogy valaki felvegye a keresztséget. A katolikus templomokban ilyenkor vizet szentelnek, amiből a hívek is vihetnek haza. Mára már talán kiveszőben van a ház-, illetve lakásszentelés szokása, amikor a vízzel való locsolást követően az évszám és néhány betű is felkerült az ajtófélfára: hol a háromkirályok neveinek kezdőbetűje, hol a „Krisztus áldja meg ezt a házat!” áldás latin megfelelője.
Amivel ma már tényleg csak elvétve találkozhatunk, az a csillagozás vagy más néven háromkirályozás, amikor a gyerekek csillaggal a kezükben körbejártak a házaknál, és énekükért süteményt kaptak ajándékba.
A farsangolásnak is több vetülete van. Egyfelől ismert az úgynevezett népi kultúrkör, amelynek része például az ördögűző busójárás, másfelől az úri rétegből leszivárgó bálozás szokása. Mindkettőnek egyetemes apropója a téltemetés, az újra való készülődés. És még egy: az ismerkedés. A táncmulatságokon ugyanis legálisan lehetett kokettálni egymással, illetve ilyenkor köttettek az eljegyzések is. Sőt! Noha ma már az esküvőket legnagyobbrészt nyáron tartják, korábban épp a farsang hónapjaira tették a menyegzőket, hiszen munka szempontjából ez volt a legkevésbé terhelt időszak.
Természetesen a farsang csúcspontja az utolsó etap, amikor világszerte karneválokkal ünnepelnek. Leghíresebb ezek közül a riói és a velencei – ez utóbbi idén január 27-től február 13-ig tart. Ha már Olaszország, ott január hatodikán érkezik Befana, a jóságos boszorkány, aki édességekkel teli zoknit hoz a gyerekeknek.
Na de hogy lehet, hogy amikor a világ katolikus fele éppen próbálja kiheverni az ünnepeket, máshol pont ekkor kezdődik el? Rettentő egyszerű a magyarázat: számos országban – például: Görögország, Oroszország, Bulgária, Szerbia stb. – nem a Gergely-naptár szerint élnek, így 13 nap „csúszásban” vannak, ezért náluk ekkor jön el a szenteste. Ajándékot azonban általában mikuláskor vagy szilveszterkor adnak egymásnak.
De január 6-án nem csak a karácsonyt ünneplik, érdekes módon egyszerre jelenik meg náluk a vízkereszt is, ami azonban teljesen más szokás mentén alakul arrafelé, ami, valljuk be, sokkal inkább emlékeztet Krisztus megkeresztelkedésére. A papok ugyanis feszületet dobnak a folyóba vagy tóba, a hívek pedig gondolkodás nélkül vetik magukat a jeges vízbe – már csak azért is, mert aki felhozza a keresztet, az a babona szerint egész évben egészséges és szerencsés lesz.
(Borítókép: Résztvevők kereszttel a Balatonban az ortodox vízkereszt ünnepe alkalmából tartott vízszentelésen a keszthelyi Szigetfürdőnél 2023. január 21-én. Fotó: Katona Tibor / MTI)