Elég csak egyetlen pillantást vetni az aktuális mozis felhozatalra, és máris szemet szúr, hogy mennyi musicalt vetítenek mostanság. Kérdés, hogy miért. Nagyobb kérdés azonban, hogy ezeket miért nem musicalként reklámozzák.
Wonka, A kis hableány, Kívánság, The Color Purple: csak néhány a tavaly megjelent filmmusicalek dömpingjéből. A hollywoodi filmek és a Broadway-musicalek kapcsolata nem új keletű, hosszú múltra tekint vissza. Évtizedekig bevett szokásnak számított, hogy a sikeres musicaleket rohamtempóban megfilmesítik, így azokat a nagyobb közönség is élvezheti – vagyis ezek az alkotások bekerültek a mainstream kultúrába.
Az elmúlt években viszont fordult a kocka, sorra készülnek a zenés darabok a blockbuster játékfilmek alapján.
A háttérben (természetesen) a pénz áll, na meg az a tény, hogy ezek könnyen adaptálható történetek. A színházi filmek és produkciók elkészítése költséges mulatság, így – ha egy forgatókönyv már bizonyítottan sikeres – sokkal biztosabb azt filmmusicallé formálni.
A folytatások és a remake-ek aranykorát éljük, szóval senki nem zendül fel az újabb feldolgozásokon.
Az elmúlt 20 évben a filmmusicaliparban korábban nem tapasztalt fellendülés történt: a Moulin Rouge!, A nyomorultak (Les Misérables) és a Kaliforniai álom (La La La Land) egytől egyig Golden Globe-díjas alkotás, de a Mamma Mia!, a Csillag születik (Star is Born) és Az operaház fantomja is sztárokat vont be a produkcióba – ráadásul a közönség tetszését is elnyerte. E projektek sikere mutatja, hogy a mainstream közönség bizony érdeklődik a filmmusicalek iránt.
Bár az élő színház varázsát nem igazán lehet filmre vinni, és az is igaz, hogy az élő színház sem tudja megismételni a nagyvásznak látványvilágát: a filmek díszletmegoldásai utolérhetetlenek, végtelen számú nézőponttal szolgálnak, beleértve a közeli felvételeket is, és még CGI/VFX technikát is alkalmazhatnak.
A közönség könnyen kapcsolódhat a filmekben szereplő dalokhoz, amelyek érthető és átélhető üzenetekkel, emlékezetes énekhanggal és fülbemászó zenei kísérettel hatnak a nézőkre. Sőt, ezek a dalok és a dalszövegek gyakran saját maguktól is slágerekké válnak, például a Mamma Mia! című film esetében is, amely a svéd ABBA együttes slágereire épült.
A dalok népszerű eszközei a filmes történetmesélésnek. A musicalekben a zene szerepe túlmutat a puszta érzelmi jelzéseken, segíthet előrevinni a cselekményt, fejlesztheti a karakterek személyiségét, vagy kifejezheti akár a főszereplő vagy az antihős érzéseit és vágyait – magyarázkodás nélkül. Egy jó dal bármit hatékonyan képes érzelmi kontextusba helyezni, miközben azt a képzeletbeli világot is tükrözi, amelyben a szereplők mozognak.
A leírtak ellenére a musicalek az elmúlt években nem feltétlenül voltak a legnagyobb bevételt hozó alkotások. Míg a közönség jobban fogadta a „musicalesített” animációs filmeket, addig az élő szereplős alkotások már kevésbé jöttek be nekik, ráadásul utóbbinál
a marketingben is hajlamosak voltak „kihagyni” a musicales elemeket.
A hamarosan megjelenő (a közösségi médiában már óriási népszerűségnek örvendő) Mean Girls: The Musical előzeteséből ki sem derül, hogy musical lesz. (Ez egyébként a Wonka előzetesére is igaz).
A musical szóval veszélyes dobálózni, legalábbis több stúdió vezetője így gondolja. Az emberek előítéletesek, és a musical kifejezés azt sugallja, hogy a szereplők minden egyes szót énekelve adnak elő, ami taszító lehet. A marketingkampányokban éppen ezért már régóta elzárkóznak a musicalelemek hangsúlyozásától.
Bár a Mean Girls online trailereiben nem láthattunk zenei elemeket, a film mozis előzetesében a főszereplő Reneé Rapp a Broadway-show egyik számát énekelte. Ennek azonban megint más oka van: a mozis trailer Taylor Swift koncertfilmje, a The Eras Tour elé került, amely a fiatalabb, nagyrészt női közönségnek szól. A stúdió remélte, hogy a Mean Girls trailerjének levetítésével megnyerheti magának ezt a közönséget (is).
Shawn Robbins, a BoxOffice Pro vezető elemzője szerint a marketingesek a West Side Story és az In the Heights – New York peremén gyenge teljesítményéből indulnak ki. Ezeket a filmeket musicalként reklámozták. Az utóbbi, Lin-Manuel Miranda musicalje – amely a pandémia idején a Warners–HBO Max által került streamingre – globálisan mindössze 45 millió dollárt hozott. Steven Spielberg klasszikusa, Stephen Sondheim produkciójának feldolgozása pedig akkor került a mozikba, amikor azok még mindig a világjárványból álltak fel. A West Side Story mindössze 76 millió dollárt hozott a házhoz. De a pandémia előtt is elvéreztek a musicalek. 2019-ben a Macskák (75 millió dollár) és 2021-ben a Kedves Evan Hansen (19 millió dollár) szerepelt le csúnyán, mindkettő a Universal műve volt.
Ellenpéldának azonban ott a 2013-as Jégvarázs (Frozen). A Disney animációs blockbusterjét sima játékfilmként reklámozták, pedig kijelenthető, hogy a dalai miatt vált ennyire ismertté. A film összesen 1,28 milliárd dollár bevétellel zárt.
Ennek ellenére Hollywood még nem mondott le a műfajról, sőt. 2024-ben a Wickedből is filmmusical készül Ariana Grande és Cynthia Erivo főszereplésével. Mi több, a Joker folytatása is zenés produkció lesz, ami nem kicsit megosztó hír...