Alig száradt meg a nyomdafesték Krasznahorkai László Zsömle odavan című új regényén, máris megtartották a bemutatóját. A könyvből Máté Gábor olvasott fel részleteket, de a szerző is felbukkant az eseményen.
Könyvek között lenni jó. Otthonos. A zsúfolásig megtelt Magvető Caféban pláne, ahol az irodalomszerető közeg gyakran összegyűl. Így volt ez 2024. január 9-én is. Az emberek jöttek, mert kíváncsiak voltak arra, hogy Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója előadásában hogyan hat, mennyire élhető át Krasznahorkai László új, Zsömle odavan című regénye – vagy legalábbis egy részlete.
Többen az új kötetet szorongatták kezükben, abban reménykedve, hogy Krasznahorkai – aki a napokban ünnepelte a 70. születésnapját – egyszer csak betoppan, és meglepi olvasótáborát. Azért csak bízhattak ebben, mert a program ajánlójában nem szerepelt, hogy a szerző is részt vesz az eseményen.
A közönség soraiban inkább idősebbek foglaltak helyet, de azért fiatalok is szép számmal érdeklődtek az esemény iránt. A helyiség felső részén helyet foglalva vettem észre, hogy a nézőtér harmadik sorában, balról az utolsó széken ül egy magas ember, akinek feje búbja ugyan kopasz, de hátul és oldalt szépen leomló fehér hajzuhataga van.
Krasznahorkai László, kétségkívül. Ezer közül is fel lehet ismerni. Mindnyájunk nagy örömére mégis megjelent a felolvasóesten. Talán kíváncsi volt, talán a hangulat vonzotta, hiszen minden ilyen alkalom ünnep is egyben. A szerzőé, az olvasóé, az irodalomé, vagyis mindenkié.
Lényéből mindvégig kedvesség áradt. Röviden még egy mögötte ülő hölggyel is beszélgetésbe elegyedett. Hogy ismerte-e, vagy sem, nem tudni. Mindegy is. Emberi volt.
A jelenet után a Magvető Café másodpercek alatt kamaraszínpaddá alakult, ahogy Máté Gábor a közönség elé lépett. Leült a helyére, a kicsi asztal mellé, amelyen az új kötet, pohár meg víz várta. Előbb a szerző nevét és a regény címét mondta, miközben vizet töltött magának, majd a nyolcadik részből kezdett olvasni.
Máté Gábor előadása az első pillanattól különleges atmoszférát teremtett, ahogy a 91 éves Kada Józsi bácsi történetét mesélte.
Ez a figura Krasznahorkai új regényének főhőse, aki hiába tett meg sok mindent azért, hogy eltűnjön a világ szeme elől, egy meg nem nevezett magyarországi faluban mégis megtalálják követői. „Kadának vérében van az inkognitó, családja már több évszázada tartja titokban eredetét, és egyelőre ő se szeretné nagydobra verni, hogy a nyugdíjas villanyszerelő IV. Béla és Dzsingisz kán leszármazottjaként Árpád-házi I. József néven tarthatna igényt a magyar trónra” – olvasható a regény fülszövegében.
De az idős bácsi nem kíván politizálni.
Úgy döntött, saját szavajárásával, hogy nem tesz többé a tűzre, ellenben tiszta vizet önt a pohárba. De mit szólnak ehhez lelkes tanítványai, akik között akad délibábos monarchista és paramilitáris terrorakciókra készülő alak is? Egyáltalán: elejét lehet-e venni a szükségszerű következményeknek?
Komor, borús lelkületű szöveg lengte be a teret, leült mellénk, átjárt minket, de ezt az érzést részben a szöveg, részben az előadás humora oldotta, lazította. Ilyen az élet is. Humorral minden könnyebb. A mintegy 45 perces előadást hatalmas tapssal jutalmazta a közönség. Láthatóan mindenkinek tetszett. Hallgattuk volna még.
Beszélgetve néhány emberrel, kiderült, hogy többen rajongva követik a szerző munkásságát, szinte minden kötetét elolvasták. Vagy ha nem, akkor néhányat többször. Egy nő a Krasznahorkai-szövegek sodrását kedveli, még úgy is, hogy apokaliptikus hangulatot árasztanak. Míg másnak a Kossuth-díjas szerző humora jön be.
Olyannal is találkoztunk, aki a Sátántangót ugyan kedveli, hatalmas alkotásnak tartja, de filmen nem nézné meg. Fél tőle. Egy férfi viszont épp azt állította, hogy pont a film hatására vette rá magát, hogy a könyvespolcról leemelje a művet.
Valaki gyorsan képes elolvasni egy Krasznahorkai-regényt, viccelődve jegyezte meg: mert némelyik csak egy mondat; mást viszont rendre türelemre inti a szöveg, mert annyira filozofikus, hogy a feldolgozásához idő kell. Megesik, hogy egy-egy mondatrész néha napokig, de akár hónapokig zakatol benne, s csak eztán képes folytatni a történetet.
Az ellenállás melankóliája is ilyen, amely igencsak depresszív és sötét képet vizionál, mégis ragyog benne valami, ami reményt ad. Talán a szeretet.
A jelenlévők többsége egyébként is gyakran jár könyvbemutatókra, rendszeresen figyelik a Magvető Kiadó eseményeit a közösségi médiában, de ez a mostani rendezvény több volt, a felolvasóest színházi produkcióvá emelkedett.
Az olvasó számára íróval találkozni még 2024-ben is menő. Mindig érdekes, ha egy olyan írólegenda, mint Krasznahorkai László, megjelenik valahol. Annak súlya van. Legalábbis jó hinni ebben. Testközelből szemlélni, figyelni, milyen ő, mire hogy reagál. S ha még dedikál is, az igazi kincs.
(Borítókép: Krasznahorkai László Kossuth-díjas író az Írók Boltjában, Budapesten 2016. szeptember 19-én. Fotó: Marjai János / MTI)