Ahogy az egy ízig-vérig krimihez illik, a sztori egy holttesttel kezdődik, és hamarosan egy húszéves rejtély felgöngyölítésével folytatódik. Azonban a megoldáshoz és persze a teljes képhez családi drámák tucatjai, bonyolult mellékszálak és az idő csigalassú múlása vezet el. 

Mindez nem is lenne baj, ha nem azt éreznénk, hogy a könyv csak az első kötetért rajongó közönség kielégítésére, semmint tényleges – új és lényeges – mondanivaló kifejtésére íródott volna. A tempó kétségkívül lassabb, mint remélnénk, inkább egy elnyújtott rendőrségi eljárás leírása, mint egy hátborzongató thriller. 

Istenigazából nincs benne semmi rejtélyes, hiszen az első kötetből már megtudtuk, mi történt a regények középpontjában álló házban, illetve a főbb karakterekkel – a folytatás így inkább egy átlagos, sötétebb hangvételű családi dráma hatását kelti, krimiként kevésbé állja meg a helyét.

Minek ide az a nő?

Merthogy ennek a könyvnek az a legnagyobb hibája, hogy nincs komolyabb mondanivalója, ráadásul a szerző egy teljesen új karaktert von be a képzeletbeli univerzumba, és teszi főhőssé: Rachel Gold személye tulajdonképpen semmit nem nyom a latban, csupán annyit, hogy a könyv negyedénél kiderül róla, valamilyen úton-módon kötődik az eredeti szereplőkhöz, főleg Lucy Lambhez, az első kötet egyik főszereplőjéhez.

Rachel igazából csak azért kell ide, hogy valaki más szemüvegén keresztül ismerjük meg Lucy háttérsztoriját. Ennél több szerepe azonban az égvilágon nincs, ami azért szomorú, mert az ő történetszála alapvetően sokkal izgalmasabb, mint az eredeti karaktereké. 

ráadásul a regény szerkezete miatt az olvasó nem győzi kivárni, hogy mi lesz a nő sorsa. A története azonban mégis inkább önmagában érdekes, nem pedig az összképet tekintve...

Ami a többi karaktert illeti, jobb, ha az ember végigolvas egy részletes összefoglalót a neten az előző könyvről, hiszen e sorok írója jóformán semmire, pontosabban senkire nem emlékezett. Már az első kötet is egy bonyolult lefutású, rengeteg szereplőt mozgató történet, ráadásul később több karakterre is álnéven hivatkozik a szerző, szóval fejfájást okoz megfejteni és feleleveníteni, ki-kicsoda ebben a sztoriban.

Visszatérő arcok

A cselekmény, ahogy az várható, több szálon fut. Rachelen kívül a másik főbb szál Henry Lambet (álnevén Phineas Thomsent) követi, aki mindent megtesz, hogy megtalálja az igazi Phineas Thomsent Chicagóban. A szerző lassan tárja fel a háttértörténetet, végül kiböki, hogy a férfi utáni kutatás miért is ennyire aggasztó Henry családja számára – akik pedig a nyomába erednek. 

Az első kötet után számos megválaszolatlan kérdés várt válaszra, de ez a könyv még több kérdést tett fel arra a bizonyos listára. A regényben indokolatlanul sok csavar van, de nem azok a megdöbbentő fordulatok, amelyeket remélnék, hanem inkább csak összegabalyodó szálak és cselekmények tárháza. A lezárás nem éppen extázisban csúcsosodik ki, inkább egy langymeleg jelenet. Igaz, ebből a szempontól legalább váratlan befejezést kap a történet...

(Borítókép: Lisa Jewell A megmaradt lakók című könyve. Fotó: Daragó Napsugár / Index)