Obszcén jelzőktől, őrjöngő fiataloktól és persze Krúbitól volt hangos a Papp László Budapest Sportaréna január 26-án. A telt házas buli akkorát szólt, hogy egy darabig biztos mindenki erről fog beszélni.
Amikor Krúbi tavaly júliusban, a Budapest parkos buliján egy arénás bejelentéssel koronázta meg az estét, talán nem is sejtette, hogy fél évvel később az összes jegyet eladja a beharangozott koncertre. Na jó, sejteni azért lehetett, hiszen ott van a top magyar előadók között, de a Papp Lászlót megtölteni, bizony, nem kis dolog, még egy ennyire népszerű énekes-rapper esetében sem. Krúbi sikeresen vette az akadályt, mi több, megcsinálta élete legjobb buliját.
Komoly felkészülés előzte meg a január 26-i koncertet, a procedúrát Krúbi egy ötrészes vlogsorozatban örökítette meg. A vlogokban megmutatta rajongóinak, hogy ő bizony aktívan részt vett a koncepció kidolgozásában és az előkészületekben. Még egy forgatókönyvet is írt, amelyben felvázolta, hogyan képzeli el a koncertet, a dokumentumot pedig bibliaként forgatta az előkészületek közben. Tette mindezt azért, hogy stábjával, a krewbival olyan koncertet hozzon tető alá, amilyenre itthon még nem volt példa.
Nem beszélt mellé, amikor úgy hirdette meg az arénás bulit, hogy az „tök egyedi show” lesz, hiszen a koncertet nem egy, a legtöbb magyar arénás koncert lebonyolításáért felelős megacég vitte színre, hanem Krúbi a háromfős menedzsmentjével karöltve saját maga építette fel a műsort. Ehhez természetesen előbb kibérelte az Arénát...
Előzenekarként a Kilakikitt, vagyis AZA és TRIPA melegítette be a közönséget. Több mint öt éve ők vitték első turnéjára Krúbit, most pedig – Krúbi szavaival élve – ők rontották meg a fiatalokat hősünk színre lépése előtt, akinek egyébként két hónapja jelent meg III. Krúbi névre keresztelt, kilenc dalból álló nagylemeze, szóval a buli az új nóták felavatására is remek lehetőségnek bizonyult. Már ha eltekintünk a decemberi, Mini Krúbi című turnétól, ahol hat magyar városban csendültek fel a friss, ropogós dalok.
A megszokott menetrenden is csavart egyet az előadó, érdekes struktúrája volt a koncertnek. A produkciót a Partyzán című slágerrel kezdte, aztán jött a Mini Krúbi, majd a többi szám az új albumról. A rapper egymás után tolta el az összes új dalát, és csak azután folytatta a bulit a régebbi számaival.
A III. Krúbi egyébként igazi vegyesfelvágott, egy valódi tragikomédia, egy okosan megkomponált, mégis amolyan krúbisan randomnak ható lemez. Némelyik dal valódi könnyfakasztó, torokból ordító muzsika, amelyben Krúbi brutálisan nagy és erős hangja is megmutatkozik (Szellemvasút), de akadt trágár trap (Tárgyalás A Nők Vezérigazgatójával) és parodisztikus oltóparti (Mini Krúbi) is.
Krúbi vezérünk koronában, palástban meg miegymásban kezdte szónoklatát, és be kell vallani, hogy királyul nézett ki, miközben trónjáról lenézett a közönségre, két oldalán meg egynyolcvanas dildók meredeztek az égbe, és kamu holttestek lógtak az égből. A „bizarr” nem elég erős jelző arra, amit láttunk, de Krúbiról beszélünk, szóval egy cseppet sem lepődtünk meg.
Nem csak uralkodóként láthattuk őt: ahogy követték egymást a dalok, úgy vedlett át újabb szerkókba Krúbi is. Igyekezett a hangulathoz illő öltözékben feltűnni: néha egy paraszt, máskor egy lecsúszott rocksztár bőrébe bújt. Egyszer bele is gabalyodott az alteregók hálójába. A pizsamára hajazó kezeslábasát például fordítva vette fel, a dekoltázsa helyett a háta közepében gyönyörködhettünk.
Sokan reménykedtek, hogy a Tárgyalás A Nők Vezérigazgatójával és a Krúbi Interjú című dalokon közreműködő énekesek is megjelennek a színpadon. Hiába a közös szám, se SiSi, se Azi, se Hofi, se Carson Coma (még csak Giorgio sem) bukkant fel, aki tehát az említett előadók feltűnése reményében látogatott el a koncertre, az az est hátralevő részében duzzoghatott, vagy akár haza is mehetett. Utóbbira a cikk szerzője mellett ülő lányok voltak az élő példák. Cserébe viszont megkaptuk Ganxsta Zoleet – elvégre mégis ő az egyik új nóta címszereplője –, Krúbi meg megkapta Ganxsta Zoleetól, hogy
Ez a csávó b*zdmeg fain.
Ganxsta Zolee ismerős arca önmagában nem garantálta, hogy vizuálisan is kielégüljenek a nézők, kellett hozzá a brutál erős és mutatós fénytechnika és dizájn, a több tucat perverz kép és videóbejátszás, a méretes hímtagok, Krúbi photoshoppolt aktjai, na meg a dekoratív táncoslányok, akik az amszterdami Vörös Negyedben megszokott beállás megvalósítására kaptak utasítást, így színes üvegfalak előtt (de semmiképp sem mögött) tekeregtek, miközben Krúbi a testi örömökről énekelt.
A megszokott csókjelenet (Orbán Viktor lesmárolása) elmaradt, ugyanakkor a vlogokban emlegetett vödrök egy szám erejéig előkerültek. A miniszterelnök, illetve Gyurcsány Ferenc maszkos hasonmásai némán sétáltak oda a trónoló rapperhez, és szenteltvízként kenték Krúbi fejére a műanyag pitlik fehér tartalmát, vagyis – figyelem, figyelem! – az ondót. A megdöbbentő jelenet egy disztópikus kisfilm intrójába is beillett volna.
A repertoárból nem maradhatott ki a leginkább „biztosítékkiverő” szám, a politikusokat fitymáló Kutya és a dalhoz tartozó koreográfia sem. Krúbit ismét egy ketrecben lógatták be a nézők felé, de ezzel nem ért véget az égi mutatvány. Az énekes Aladdin-feldolgozása, a Hős Krúbi előadásmódja hab volt a tortán: egy repülő szőnyegen egyensúlyozva nyomta a bulit, miközben igyekezett nem letüdőzni a konfettifelhőt.
Azt vártuk, hogy leessen az állunk, és bár kijelenthetjük, hogy Krúbi elképesztő hangulatot csinált, és talán ez volt karrierje egyik, ha nem a legjobb koncertje, azért barokkos túlzás, hogy ilyet még soha nem láthattunk Magyarországon.
Lehet, hogy a koncert máshogy épült fel és állt össze, mint egy átlagos arénás show, és emiatt valóban páratlan eseményről beszélünk, de egy külső szemlélő nem szűrhetett le egetrengető különbséget más arénás koncertekkel szemben. Szemet szúrt azonban, hogy a kivetítők kisebbek voltak a megszokottnál, a tetőről lógó kivetítő pedig nem igazán működött, így a hátsó sorokból és az emeleti ülőhelyekről nehezen lehetett látni. A hangzásra viszont nem lehetett panasz, és valljuk be, egy koncert esetében azért mégiscsak a hangzás számít leginkább...
Ha kérdezik, mi kell a mai fiataloknak, akkor a válasz:
csöcsök, pöcsök, na meg egy előadó, aki úgy magyaráz az intim testrészekről, a szexről, a NER-körről meg az ellenzéki szereplőkről, hogy közben senki nem sértődik meg, sőt épp ellenkezőleg, mindenki önkívületi állapotban skandálja az ismerős sorokat, például, hogy „Mocskos Fidesz!” vagy „Te vagy a legjobb ribancom!”
Hiába törölhetnék el hímsoviniszta szövegei miatt, hiába botránkozhatna meg a „píszí police” meg kedvenc politikusaink, Krúbi kitörölhetetlen az emberek szívéből, és levakarhatatlan napjaink zenei palettájáról. Pont annyira levakarhatatlan, mint az a csibészes, mégis őszinte mosoly, ami a kétórás koncert alatt végig ott virított az arcán. Krúbi úgy kell a magyaroknak, mint Gyurcsány Orbánnak, csak egy kicsit még jobban...
(Borítókép: Krúbi koncert a Papp László Budapest Sportarénában 2024. január 26-án. Fotó: Szollár Zsófi / Index)