Nincs vége a büfégate-botránynak. Ókovács Szilveszter a Magyar Állami Operaház főigazgatója továbbra sem érzi jogosnak a felé áramló kritikákat, amelyekre érdekes válaszokat adott.
Ahogyan azt mi is megírtuk, Ókovács Szilveszter kiadott egy rendelkezést arról, hogy Carl Orff Carmina Burana című zeneművét a jövőben szünettel kell játszani, mégpedig azért, hogy ebben
a kikényszerített pauzában az Operaház büféjének bevételét növeljék.
A szakmaiatlan döntésre hivatkozva az előadást rendező és ezi dáig vezénylő karmester, Bogányi Tibor visszalépett a további produkcióktól. Az ügyben többen is megszólaltak azóta, és túl azon, hogy újabb csontvázak estek ki a szekrényből (a büfé üzemeltetésével kapcsolatban), igazi mémcunami árasztotta el a közösségi oldalakat.
A főigazgató ma reggel megszólalt az őt ért kritikák és vádak ügyében az ATV reggeli műsorában. Így kezdte: „Tiborral a viszonyom személyesen nagyon jó, és hálás is vagyok neki, sok mindent csináltunk együtt. [...] Tibor nem a darabját vonta vissza, az továbbra is megy az ő koncepciója alapján, hanem nem vezényli.” A műsorvezető kérdésére megerősítette, hogy
Bogányi Tibor akár le is tilthatta volna a produkció további bemutatását.
Hogy a vezénylés megtagadása szakmailag mennyire megalapozott, arra Ókovács nem válaszolt, helyette a baloldali sajtót ekézte, majd így folytatta:
Amit most látunk, az egy kampányesemény, egy hihetetlen, felfújt vicc. Nagyon rossz vicc egyébként, amelyre két fegyelmezetlen művészünk kiposztolása, sajtóhoz fordulása adott lehetőséget. [...] Amit Tibor kinyilvánított, az egy sms-ünknek a belseje volt.
Majd ezekkel az érvekkel adott magának felmentést a döntése alól: „De nem csak ez az egy oka van annak, hogy azt kértem, legyen szünet. Nézzék, sem a karmester, sem az énekesnő nem köteles az Opera hosszú távú érdekeit figyelembe venni. Az ő nézőpontjuk az, hogy én énekelek, ekkor végezzek, erre számítottam, mindenki hagyjon békén. De nem. Nem erről van szó. Nekem viszont más a dolgom. Nekem az a dolgom, hogy március 19-én, amikor a sztrájk van bejelentve az Operaházban [...], aznap is legyen előadás. Ezért én minden erőmmel azon vagyok, hogy az Opera bevételeit növeljem” – mondta.
A főigazgató monológja után visszakérdezett, mit gondolnak a műsorvezetők, hányadik percben kell felemelnie a fenekét a nézőnek? Majd a színházi előadások tagolását állította párhuzamba az egyébként mindig, mindenhol egyben előadott Carmina Buranával.
A sztrájkkal kapcsolatban megjegyezte: „Azt addig még el kell hárítanom!”
A következő etapban ellentmondásos helyzetbe került a főigazgató, mert arra a kérdésre, hogy valóban akkora bajban van-e az Opera, hogy ilyen eszközökhöz kell nyúlnia, mint a félórás szünet elrendelése, Ókovács úgy nyilatkozott:
Az Opera az elmúlt évben rekordbevételt ért el a saját bevételeket tekintve. Pont egyébként azért is, mert visszavettünk mindent, ami korábban ki volt szervezve. 2009-ben tíz évre kiszervezték az Opera épületlátogatását.
„Olyan átalányról kötöttek felbonthatatlan szerződést, amelyet egész egyszerűen mi sem tudtunk felbontani. Úgyhogy miután ez végre lejárt, visszavettük saját kézbe, visszavettük a boltokat, visszavettük az őrzésvédelmet, mindent visszavettünk, legutoljára a büfét is visszavettük. Minden az Operaháznak termel innentől fogva, az állam érdekét képviselem, meg az intézményem érdekét.”
Elismerte, hogy a jegyárak is nagyon magasak az Operában, ennek ellenére
„a nézők rogyásig megtöltik az intézményt”,
tehát minden jól prosperál. Bővebben is kifejtette: „Az a helyzet, hogy hatmilliárd forint körüli saját bevételt értünk el, de ennek az összegnek volt egy erős devalválódása, és az állami támogatás nem nőtt az elmúlt években, úgyhogy valamit tenni kell. Én aktív intézményvezetőnek tartom magamat, és igyekszem a társulatomat minden körülmények között megvédeni, és minden lehetséges módon.”
Lesz még más intézkedés is egyébként, amire szintén számítok, hogy szétszednek majd miatta, de azt szeretném, hogyha lábon maradnánk. Nem csak egy Carmina Buranára, a jövő szombatra, hanem egyébként március 19-én és utána is.
– fogalmazott.
Ókovács azt is belengette, hogy tervez még más intézkedéseket is, amiért szintén szét fogják szedni. Azt már most elárulta, hogy az infláció miatt még drágábbak lesznek a jegyek, és megosztotta azt is, hogy: „Biztosan értékesíteni fogjuk a királyi páholyt. Az Operaház legjobb páholya pillanatnyilag egy fura szokásjogból kifolyólag, ami nagyon nagy tisztelet, de, ugye, nem hoz bevételt. Egy tízszemélyes páholy, a legjobb páholy üresen áll. Ezt egészen biztosan komolyan el kell adni. Megjegyzem, ezt a Scalában is értékesítik. Most akkor önöknek elmondtam egy tabudöntögető lépést, úgyhogy előhúzom a pajzsokat, és várom a hozzáértők nyilait.”
Arra a kérdésre, hogy ha anyagilag nem szorulnak rá, akkor is tesznek-e szünetet a Carmina Buranába, így felelt:
„Az intézmény érdeke jelenthetne annyit, mint hogy a zenei ív megtörik-e, avagy sem.”
Majd arra hivatkozott, a nézők keresték meg azzal, hogy szeretnének előadás közben sétálgatni, társasági életet élni, kigémberedni.