A független művészeket gyakran éri az a vád, hogy állandóan állami pénzekért kuncsorognak, ami Nagy Zoltán szerint nem igaz. A Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) ügyvezetője az Indexnek azt mondta, hogy ők azok, akik mecenatúrát tudtak behozni. Elmondása szerint ugyanakkor a FESZ sem tud érdeket érvényesíteni. Ahhoz az kellene, hogy szóba álljanak velük.
A köznyelv a függetlenek alatt csak a független színházakat érti, és ez leginkább a pénzek elosztásakor okoz zavart a fejekben. Ez így történt legutóbb is, amikor a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) közzétette, hogy pályázatot ír ki a minősítéssel nem rendelkező előadó-művészeti szervezetek számára. Ebben az áll, hogy 830 millió forint keretösszegű felhívásra hat kategóriában jelentkezhetnek a Pest Vármegyei Kormányhivatal által hatósági nyilvántartásba vett, minősítéssel nem rendelkező előadó-művészeti szervezetek.
Fontos azonban tudni, hogy a függetlenek alatt értjük
Így mindjárt árnyaltabb a kép, hogy a megpályázható összeget kik között kell elosztani. Hogy ez mire elég, s milyen hatása lehet a függetlenek területén, arról Nagy Zoltánnal, a Független Előadó-művészeti Szövetség (FESZ) ügyvezetőjével beszélgettünk.
„Valóban 830 millió forintnyi pályázható összeg van, de ha ezt a pénzt szétosztjuk a fővárosi és vidéki szervezetek, valamint a nemzetiségi és szabadtéri színházak között, akkor kiderül, hogy a függetlenek összesen 286 millió forintot kaphatnak.”
Így idén a fővárosban 125 millió forint jut a színházra, 66 millió a táncra, 95 millió pedig a forgalmazói kategóriára. Három évvel ezelőtt ez az összeg még 533,5 millió forint volt. Egyszerűen nem értem a döntéshozót, miért nem látja, hogy a függetlenek tevékenységükkel az állam Alaptörvényben vállalt céljait és kötelességeit valósítják meg, ezek a közös célok sérülnek, amikor az állam ilyen mértékben csökkenti a forrásokat. Ez a támogatás így semmire se elég.
– mondta az Indexnek a FESZ ügyvezetője, aki azt is problémásnak tartja, hogy a pályázati forrás 2010-hez képest 2022-re mintegy 36 százalékkal csökkent. „Az elmúlt években, amikor más európai országok támogatták a kulturális közegeket, addig itthon folyamatosan csökkentették a forrásokat, amellyel veszélybe sodorták az egész előadói művészeti szakmát.”
Tavaly még a háborúra és a rezsiválságra hivatkozva csökkentették a működési pályázat keretösszegét, 2024-ben viszont már indoklás sem érkezett a minisztériumtól. Annak ellenére, hogy Závogyán Magdolna kulturális államtitkár szerint a színházba járók 20 százaléka a függetleneket nézi, a területre szánt támogatás mértéke mégis folyamatosan csökken.
Nagy szerint a problémát tovább növeli, hogy nemcsak a működési pályázatok forrásain húzták meg a nadrágszíjat, hanem a projektpénzek összege is kevesebb lett, mint amilyen a Nemzeti Kulturális Alapon (NKA) keresztül megpályázható támogatás.
Az ügyvezető szerint 2019-ben a kormányzat és Vidnyánszky Attila, a Magyar Teátrumi Társaság elnökeként azt mondta: a kulturális taotámogatás eltörlése ellenére a kultúrára szánt keretösszegek rendelkezésre fognak állni. Nagy Zoltán szerint ehhez képest a megígért források az elmúlt négy évben 37 milliárdról 6 milliárdra zsugorodtak. Ez az jelenti, hogy 31 milliárd forintnyi támogatás tűnt el a területről.
A függetleneket sokszor éri az a vád, hogy állandóan állami pénzekért kuncsorognak. Demeter Szilárd szerint áldozati csoport vagyunk, mindig csak kérünk, ami nem igaz. Mi folyamatosan teljesítünk. Ha megnézzük, mi vagyunk azok, akik mecenatúrát tudtak behozni. Ha a jegyre fordított állami támogatások mértékét vizsgáljuk, szintén itt hasznosulnak a legjobban.
Nagy Zoltán megfogalmazása szerint „a FESZ sem tud érdeket érvényesíteni. Ahhoz az kellene, hogy szóba álljanak velünk. 2023 júniusában volt egy rendkívüli közgyűlés a minisztérium előtt, ahová Csák János kulturális és innovációs minisztert és Závogyán Magdolna államtitkárt is meghívtuk. Aznap az utóbbitól kaptam egy levelet, amelyben az áll, fontosak vagyunk, és a közeljövőben biztos, hogy összeülünk, és megbeszéljük a közös problémát. Azóta is várjuk a hívást” – fogalmazott.
Az ügyvezető tudja, hogy párbeszéd nehéz műfaj, de anélkül nem lehet egyről a kettőre jutni. Muszáj leülni a másik féllel, érvelni, és közösen döntésre jutni. „Ha holnap azt mondják, hogy menjünk be a minisztériumba tárgyalni, mi készen állunk, mert az anyagok megvannak. De nem mondják, és nem tudom, mikor fogják.”
A mostani helyzet viszont tarthatatlan, hiszen folyamatosan a megszűnés veszélye fenyegeti a szférát. Szabó Réka, a Tünet Együttes alapítója 2023-ban húsz év után jelentette be, hogy abbahagyja. De a forráshiány a projektalapú együtteseknél is érződik. Akik korábban hatfős előadást hoztak létre, azok most háromra csökkentik a produkcióban szereplők számát. „Ilyen kompromisszumokat kell kötni folyamatosan.”
Sajnos bármi megtörténhet, Nagy nem érzi, hogy a színházi világ összefogna, a szereplők egyszerűen nem állnak ki egymásért. „Nem működik. De előbb azt kell látni, hogy vannak kezelve a szakszervezetek Magyarországon. A színház területén az állam a legnagyobb munkáltató, amelynek nem érdeke, hogy legyen egy erős szakszervezet, amely a jogokért harcol, például fizetésemelésért.”
Azok az intézmények, amelyek csak ebben a rendszerben tudnak dolgozni, rettegnek attól, hogy a következő évben kevesebbet kapnak. S igazából a résztvevők sem elég motiváltak a közös kiállásért. Több ágazati ülésen voltam, amelyen agilisan kijelentették, hogy a független színház az előadó-művészet része, de a gyakorlatban ennek nincs nyoma.
Idén a FESZ 30 éves fennállását ünnepli, s Nagy Zoltán tudja, hogy a független terület előtt nehéz kihívások sora áll, de azt is, hogy a folyamatosan keresik a megoldási lehetőségeket arra, hogy megmutassák magukat, és bizonyítsák, képesek megfelelni a strukturális változásoknak. Az, hogy a közeljövő modellváltása sikeres lesz, szerinte nemcsak rajtuk múlik, hanem a döntéshozókon is.
(Borítókép: Nagy Zoltán. Fotó: Papajcsik Péter / Index)