Mint megírtuk, március 14-én debütált a mozikban a Most vagy soha! című, Lóth Balázs, Szente Vajk, Rákay Philip és Kis-Szabó Márk által jegyzett alkotás, amelyről már kritika is született az Index oldalán. A film története egyetlen nap eseményeit dolgozza föl, az 1848. március 14. és 1848. március 15. közötti pesti és budai eseményeket. A produkció alig néhány nap alatt a 10-ből 1,4-es értékelést kapott az iMDb-n, ennek ellenére viszont rekordbevétel folyt be belőle. A nyitó hétvégén ugyanis 75 551 nézőt vonzott a magyarországi mozikba – több iskola diákjának kötelező jelleggel kellett megtekintenie a produkciót –, 162 millió forintot hozva a konyhára.

Az alkotással kapcsolatban a napokban Hermann Róbert Széchenyi-díjas történész nyilatkozott az Indexnek, aki többek között arról számolt be, hogy a Most vagy soha! egy XIX. századi népszínmű, egy hollywoodi blockbuster és egy 50-es évekbeli szovjet partizánfilm sajátos hibridje. Hozzátette, a film olykor önmaga paródiája, amely eltér a tényektől. A történész szavaira reagálva a film forgatókönyvírója és kreatív producere, Rákay Philip (akinek a nevéhez a busás, 6,1 milliárdos állami támogatás miatt az egész közvélemény hozzákötötte az egész alkotást) a közösségi oldalán osztott meg egy hosszabb bejegyzést, kifejtve, a Most vagy soha! egy kalandfilm.

Azok, akik máskor fennhangon hirdetik a művészi szabadság megkérdőjelezhetetlenségét, fekete Kleopátrákat ünnepelve. De ők azok is, akik szerint teljesen korhű és tetsző a Bridgerton című Netflix-borzalom is, amely – az eltörléskultúra szent zászlaja alatt vonulva – Sarolta angol királyné udvarát úgy ábrázolja, hogy abban szinte minden angol arisztokrata távol-keleti vagy fekete. Na ezek handabandáznak most átszellemülten a Most vagy soha! fiktív szereplőiről és kitalált történetszáláról – sommás véleményt sziszegve

– írta, megjegyezve, „náluk is eggyel rosszabbak a hangosan kesergő valódi történészek, akik együgyű szakbarbárként képtelenek felfogni, hogy egy kétórás film írásakor, készítésekor millió egyéb szempontot is figyelembe kell vennünk, s bizony élnünk kell a történetmesélés folyamán a sűrítés, a leegyszerűsítés vagy épp a felnagyítás filmnyelvi eszközeivel”.

Rákay úgy fogalmaz, nem arról van szó, hogy a forgatókönyv írásakor időt spóroltak volna meg, vagy ne végeztek volna el történeti munkát, viszont a történelem ismeretéből még nem következik egyenesen egy nézhető film. Elmondása szerint a Most vagy soha! filmnek nem az a küldetése, hogy „kisdoktorit lehessen írni belőle, hanem az, hogy orientáljon, átadjon egy életérzést az adott korról, hogy megszólítsa a fiatalokat, hazaszeretetet ébresszen, hasson az emberekre, és felemeljen”. Példaként említette A rettenthetetlen című, Mel Gibson főszereplésével készült filmet, amelynek alkotói még az évszázadot sem találták el, mégis megszólít az alkotás. 

Hosszan mondhatnám még, tételesen válaszolva a hajuknál fogva előrángatott történészi vádakra, nem teszem, fölösleges. Én a történészek helyében inkább örülnék, hogy végre vannak patrióta filmesek, akik ebben a kibillent világban szerethető történelmi témákat, karaktereket teremtenek, ami alapján sok fiatal utánaolvas majd Vasvárinak, Jókainak, Petőfinek és a többieknek, a valóság után kutatva

– jelentette ki. 

(Borítókép: Rákay Philip 2022. augusztus 25-én. Fotó: Szabó Réka / Index)