Hogy ne lennénk operettország, amikor még a miniszterelnök is operettet énekel március 15-én. De most nem a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország... kezdetű dalról lesz szó a Hamburgi menyasszony című operettből. László Ferenc: Operettország – Pályaképek a bécsi–budapesti operett történetéből című könyve a műfaj leghíresebb művelőin keresztül ad átfogó képet erről a lesajnált, de szerinte félreértett műfajról.
Tegye mindenki a kezét a szívére, és gondolja át, mit jut először eszébe az operettről. Nincs még egy olyan műfaj, amely ennyire megosztaná a magyar embereket: ezekért a sajátosan monarchiabéli zenés-táncos darabokért vagy rajongunk, vagy ki nem állhatjuk őket.
László Ferenc az előbbiek csoportját erősíti, leplezetlenül rajong a műfajért. De nem csupán rajong, hanem elképesztően ismeri és érti is az operett világát, és állítja: félreértett műfajról van szó.
Legújabb könyvében az operett műfaj bécsi–budapesti vonulatának tizenöt meghatározó alakját mutatja be ifj. Johann Strausstól Blaha Lujzán, Lehár Ferencen, Huszka Jenőn és Honthy Hannán át Rátonyi Róbertig. Felvonulnak itt zeneszerzők és librettisták, primadonnák és táncos-komikusok, szubrettek, színigazgatók és bonvivánok, épp ahogy egy jó operettben illik.
Mindebből pedig olyan érdekes történetek rajzolódnak ki a zsáner intrikáktól, szakmai féltékenységektől és heves szenvedélyektől fűtött világáról és a korról, amelyben született, hogy azok is érdekesnek találhatják majd a könyvet, „akik az operett iránt egyelőre tartózkodással viseltetnek ugyan, viszont érdekli őket a 19. és a 20. század történelme”.
Olyan történetek kerülnek elő, amelyek felfestik a kor társadalmi-politikai hátterét, de a szerző nagy műveltséggel és rendkívül szórakoztató stílusban mesél az ízlés és a mentalitás változásairól, a női és férfidivatról, a gasztronómiáról, a bűnüldözésről, de az erotika és szexualitás világáról is.
Honthy Hanna például, aki emberemlékezet óta ajnározott kedvence a magyar közönségnek, Hügel Hajnalkaként nevelkedett egy nyomdász és egy varrónő gyermekeként Nefelejcs utcai földszinti lakásukban, és későbbi karrierjét jómódú „pártfogónak” éppúgy köszönhette, mint annak, hogy
zseniálisan manipulálta a sajtót.
László Ferenc aztán sok forrással, adatgazdagon és szellemesen taglalja, hogyan lett a későbbi Honthy Hanna a kezdeti negatív kritikák ellenére („csinosan táncolt, de éneke és játéka dilettánsszerű”) az öltöztetőnője által nagyságos fejedelemasszonynak szólított, színpadi partnereit gyakorta bizony rettegésben tartó színésznő. Mellesleg közben volt egy világháború, egy Károlyi-féle népköztársaság, egy kommün, még egy világháború, majd kitört a szocializmus, de Honthy Hannát (1893–1978) mindez nem akadályozta a felemelkedésben és tündöklésben.
László Ferenc kritikus, történész, „szenvedelmes ismeretterjesztő” nagy kedvvel és nagy tudással mesél, és közben hozzánk is közel kerülnek ezek az alakok. A szerző fáradhatatlanul tárja fel kultúránk, közös emlékezetünk vakfoltjait is, részben a saját, részben az olvasóközönség okulására és szórakoztatására.
Az egyes művek és műfajok között nem tesz oly módon különbséget, hogy az egyik vagy a másik lenézendő lenne: mindegyik hozzátett valamit ahhoz, ami szellemi értelemben körülvesz minket. Ahogy az előző, Honi bestiárium című könyvéről beszélgetve az Index kulturális rovatának podcastjában elmondta: vállalhatatlan szerzőket is érdemes olvasni, ugyanis az emberi vállalkozások egyik legnagyszerűbbike, ha valaki íróvá igyekszik válni, függetlenül attól, hogy ez mennyire sikerül neki.
Hasonlóan vélekedhetünk az operett dévaj világának szereplőiről is. Lehet, hogy mára elhomályosította személyüket a múló idő, de mindaz, amit létrehoztak, itt van velünk, és akár egy március 15-i állami ünnepségen is megszólalhatnak. Hiszen ki emlékszik már a Szép vagy, gyönyörű vagy, Magyarország... kezdetű nóta szerzőire, Vincze Zsigmondra (zene) és Kulinyi Ernőre (szöveg).
Hogy mi se jöjjünk zavarba, ha operettdalbetétek eléneklése elé állít minket az élet,
László Ferenc minden fejezet végén ajánl valami hallgatnivalót. Honthy Hannánál például Madame Freury belépőjét a Luxemburg grófjából, illetve természetesen a Hajmási Pétert a Csárdáskirálynőből.
Manapság sok vita zajlik arról, hogyan lehetne napirenden tartani, megújítva megőrizni az operett műfaját. Mindenesetre érdemes nyitott szívvel, előítéletek nélkül közelíteni – nem csupán az operett műfaját, hanem úgy általában az életet.
László Ferenc: Operettország – Pályaképek a bécsi–budapesti operett történetéből
Jaffa Kiadó, 2023
(Borítókép: László Ferenc: Operettország – Pályaképek a bécsi–budapesti operett történetéből című könyve. Fotó: Szollár Zsófi / Index)