Mintegy 50 ezer ember volt kíváncsi Azahriah első koncertjére a Puskás Stadionban 2024. május 24-én. Történelmi pillanatnak lehettek szem- és fültanúi azok, akik ott voltak az eseményen. A telt házas buli majdnem három óra hosszan tartott, mégis olyan mozgalmas volt, hogy egy szempillantás alatt elrepült. Milyen szerencse, hogy még lesz két másik...
2024. május 24. – ezt a dátumot mindenki jegyezze meg! Várva várt nap, piros betűs ünnep, a hazai zenetörténet mérföldköve:
Azahriah első magyar előadóként önálló koncertet adott a Puskás Arénában.
És ha ez önmagában nem lenne elég, tette mindezt 22 évesen, alig néhány év koncertezéssel a háta mögött.
A „tripla Puskás” első felvonását, a pénteki koncertet szombat, valamint vasárnap este további buli követi: május 24. után 25-én és 26-án is Azahriah nevét élteti a nép. Hol máshol visszhangozna méltóbban a „Ria! Ria! Azahriah!”, mint a Puskásban, ahol a magyar focidrukkerek riázása volt megszokott – mostanáig.
Jártunk már Azahriah-koncerten, nem egyen, nem kettőn, nem is hármon, de az, amit a Puskásban átéltünk, példátlan és megismételhetetlen néhány óra volt.
Eső helyett legfeljebb a derékra kötött köpönyegben, bár utóbbira sem volt szükség, napsütésben vette kezdetét a koncert. Nemhogy csapadék, de még hideg sem volt: pont ideális idő kerekedett egy nyitott stadionban tartott koncerthez. A startot este 8 órára ígérték, ezzel szemben már háromnegyed 8-kor fehér popók villantak a színpadon, na meg a kivetítőn – kijött közénk DESH. Úgy ám, az előzenekar Azahriah zenésztársa volt,
A fedetlen fenekek természetesen nem DESH-hez, hanem a táncosnőkhöz tartoztak, akik brutális koreográfiát toltak, míg a rapper új slágerével, a május 1-jén debütált
című szerzeménnyel nyitotta meg a bulit.
Remélem, fel tudom pezsdíteni a kis véreteket!
– szólt a közönséghez DESH, és mintegy háromnegyed órán keresztül boldogította a népet. A rapper mellé néhány szám erejéig egy másik zenésztársa, Young Fly is csatlakozott, majd a duó bejelentette, hogy nyáron érkezik az új EP.
DESH produkciója alatt még úgy tűnt, az emlegetett (és ígérgetett) telt ház nincs és nem is lesz meg. A napokban rengetegen kezdték online árulni a belépőiket, mindenki azon tanakodott, mi állhat a tömeges jegyeladás mögött. Ennek fényében akár igaz is lehetett volna, hogy ezrek fognak hiányozni a nézőtérről. Már magunk előtt láttuk a negatív szalagcímeket: Azahriah nem töltötte meg a Puskást; Üres volt a fél stadion Azahriah koncertjén; Hová lettek a nézők Azahriah koncertjéről? És így tovább.
A helyzeten bizonyos szempontból javított, hogy DESH és Azahriah fellépése között több mint fél óra szünet volt, így minden néző elfoglalhatta a helyét – a lelátó és a küzdőtér szépen, lassan, de megtelt. Az átvezető szünet ettől függetlenül elég hosszúnak érződött, örülhettek az ülőhellyel rendelkezők, hogy a sok ácsorgástól jelentkező gerincfájdalom elkerüli őket – szemben a küzdőteres brigáddal.
Mivel egy sportlétesítményben jártunk, a meccsek hangulatát idéző szórakoztatásról a szervezők gondoskodtak. A nézőket kiss cambe, vagyis csókkamerába kényszerítették az operatőrök: a kivetítőn megjelenő pároknak meg kellett puszilniuk egymást. Akik nem adtak smacit a mellettük állónak, azokat a közönség kipfujolta – vagy puszira kényszerítette.
Ami pedig a rosszindulatú címek vízióját illeti: azok aligha jelenhetnek meg a pénteki show után, a buliból ugyanis valóban telt házas koncert kerekedett. Azahriah este 9-kor kezdte meg a maga részét. Ekkorra már csak az nem foglalta el a helyét, aki éppen a mosdóban járt, miután megitta az előadó nevével és logójával ellátott repoharak (néhai) tartalmát.
Mintegy 50 ezer ember volt kíváncsi a történelmi pillanatra,
az első magyar előadóra, aki önálló koncertet adott a stadionban. Nemcsak a jegyeladás szempontjából, de a látogatószámból és a megtelt stadionból is látszott, az embereket igenis érdekeli a hét hónapja beharangozott Puskás-koncert.
Azahriah szokás szerint először az Introvertált dallal tisztelte meg a közönséget, de a szettje is kiszámítható volt: fekete cuccban, a Matula-sapka és a napszemüveg kombója mellett a SopronFestről ismerős „méhészfejfedővel”, azaz lyukacsos fátyollal a fején melegített be. Talán ez a fejfedő lenne a triumvirátus harmadik eleme? Az újabb kiegészítő, ami mögé elbújhat, miközben egy stadionnyi ember szedné őt szét a tekintetével?
Azahriah átrágta magát a teljes dallistáján, időutazásra invitálta a közönséget: régi, angol nyelvű dalai mellett (emulator, 4K love) a 2022-es silbakról elhozta a téveszméket, a figyeljt és a four moods című slágert is, ahol még a megafon is előkerült néhány másodperc erejéig. A tavalyi Memento album számaira (szosziazi, gát, casa de papel, 3korty) is kitért, míg az új lemezről, a Skatulya I-ről is adott elő dalokat (yukata, lesson, cipoe
– igaz, utóbbinak csak a felét). A
sem maradhatott ki a felhozatalból: a videoklipből ismerős szkafanderes búvár egy óriási bábu formájában lebegett át a közönség felett.
Azahriah hetvenöt perc szólózása után visszatért a színpadra DESH, ám ezúttal a ceremóniával robbant be, semmint a Tisztán iszommal, ami a duó egyik legismertebb száma. A ceremónia után (a produkció részeként) rohamrendőrők futottak be a színpadra, akik tökéletes kontrasztban álltak a hófehérbe öltöztetett DESH-sel.
Azi és DESHI még mindig remekül mozog együtt a színpadon, a régebbi és az újabb közös dalok is úgy szólaltak meg, ahogy az a nagykönyvben meg van írva: Papa, Pullup, Habibi, a hírnevet meghozó RÉT, na meg a Rampapapam – ahol Azahriah, DESH és Young Fly mellett még a supermanagementes Tóth Kristóf, azaz KRSA is kiment a közönséghez bulizni.
Érdekes megfigyelni, hogy Azahriah mennyire más stílusú dalokat írt DESH-sel: míg az újabb, szólóban előadott dalai sokkal inkább világzenei beütésűek, dél-amerikai és reggae-elemekkel megspékelve, addig korábbi, DESH-sel közös számai sokkal trapesebb, hiphoposabb hangzásúak, ráadásul bulizni ezekre a számokra lehet és érdemes igazán.
A koncert talán vizuális téren, a látványelemek tekintetében volt a legerősebb, igaz, a hangosítás sem volt gyenge: az első néhány dalnál az énekhang olyan erővel szólt, hogy elnyomta a gitárt, sok zenei elemet. Még a dobot sem lehetett jól kihallani, de idővel ez a probléma megszűnt. A delay-tornyoknak köszönhetően a nézőtér hátsó soraiban ülők is együtt hallhatták a számokat a színpadhoz közel állókkal. Azahriah és bandája mellett egy nagy zenekar is játszott: vonósok, fúvósok, ütősök, dobosok varázsoltak felemelő atmoszférát az arénába.
A vizuális koncepció Azahriah-hoz illően – kellően – fura volt:
egyszerre színes és sötét, felemelő és az életről lehozó, ízléses és vad.
A CGI-háttérvetítések gyakran a dalok szövegéhez kapcsolódtak, máskor a klipekből láthattunk jeleneteket az óriási falakon.
Rengeteg táncos mozgott a színpadon, akik hol az ismét törzsi szeánsz hatását keltő, speckó szerkókban tekeregtek, hol hétköznapi szettekben nyomták, de balerinák és rúdtáncosnők is szórakoztatták az egyébként visszafogottan bulizó közönséget a szokásostól eltérő táncos produkciókkal.
A dekorelemek – a búvárbaba, a vetítőn leadott hárommellű, nagy tomporú szörny, a táncoló csontvázak, illetve a színpad felé fellógatott gigantikus (levágott) kézfejek – a bizarr kategóriát súrolták, külső szemmel nézve nem sok szerepük volt a történetben.
Nemcsak a vetítések, a figurák és a táncoslányok, a pirotechnika is forrósította a levegőt. Füst- és tűzoszlopokat, valamint színes tűzijátékokat is beépítettek a koncertbe, amelyek néha olyan hangosan lőttek az égbe, hogy az ember szíve kis híján kiesett a helyéről.
Azahriah nem az az előadó, aki sokat beszél, sokat táncol, gigantikus kosztümökben parádézik, vagy sok felesleges mozdulatot tesz egy-egy koncerten. Ellenkezőleg. Kizárólag a hangjára és a zenére támaszkodik. Megvan előtte, mellette és mögötte a körítés, a vizuál, a táncosok, a tűzijáték és miegymás. Ő azonban csak a hangzásra fókuszál. Kiáll egy gitárral, belép egy billentyű vagy dob mögé, és bármilyen túlzó show-elem nélkül uralja a színpadot.
Merthogy uralja nemcsak a színpadot, de az egész hazai zeneipart is.
A koncert papírforma szerint, a Mind1 című Azahriah–DESH-közössel zárult. A fiúk arcára a létező összes érzelem kiült, még a napszemüveg mögül is látszott, hogy meghatódva, mégis büszkén és elégedetten próbálják felfogni, mi is történt most velük. Történelmet írtak.
Abba pedig egész hihetetlen belegondolni, hogy egy ilyen kaliberű koncertet egy magyar előadó és csapata valósított meg...
(Borítókép: Németh Kata / Index)