Sylvester Stallone igazi régi motorosnak számít Hollywood akciósztárjai között. Noha számos alkotásban láthattuk, és rendjére a kitartó, keménykötésű, mégis kissé sebezhető férfi karakterét hozta, élesen eltér a korszak más filmcsillagaitól, legyen szó Bruce Willisről vagy Arnold Schwarzeneggerről. Stallone (becenevén Sly) ma ünnepli 78. születésnapját, ezért egy kvízzel készültünk olvasóinknak, amiben felidézzük a színész majd’ hat évtizedes pályafutásának legemlékezetesebb pillanatait.
Nem volt rá szükség – sokáig ezt érezhette Sylvester Stallone, hiába döntötte el már fiatalon, hogy belőle csak azért is színész lesz. A hatvanas évek végén New York Citybe költözött, hogy beteljesítse álmát, de sokáig küszködött karrierje beindításával. Már lassan a harmincat taposta, amikor próbálkozásai elkezdtek beérni, kisebb-nagyobb szerepeket osztottak rá, de a valódi siker továbbra is elmaradt.
Számos mélypontot megélt. Volt, amikor próbálkozásai a hajléktalanság szélére sodorták. Első főszerepe a katasztrofálisra sikeredett The Party at Kitty and Stud’s című felnőttfilmben volt, amiről a színész korábban elmondta, szimplán kétségbeesésből vállalta el, mert teljesen lenullázta magát, a lakásából is kitessékelték, és napok óta az utcán élt.
Azon a ponton voltam, hogy vagy megcsinálom ezt a filmet, vagy ki kell rabolnom valakit – ez a gödör feneke volt, a legalja, az utolsó szalmaszál
– fogalmazott egy korábbi interjúban a színész.
Ezt követően kisebb sikerek és újabb mélypontok érték, de továbbra sem sikerült a valódi áttörés. De történt valami 1975-ben, ami mindent megváltoztatott. A majd 30 éves Stallone otthon ült és a televíziót nézte. Egyszer csak az egyik sportcsatornára kapcsolt, ahol egy legendás mérkőzés ment.
Muhammad Ali és Chuck Wepner mérkőzött meg a nehézsúlyú bajnoki címért, az összecsapás mély nyomot hagyott a színészben. Az ütközetet látva szinte rögtön nekiállt megírni a fejében kirajzolódó történetet. Mindössze három és fél napjába telt, és amikor felállt, kezében foghatta a Rocky forgatókönyvének első vázlatát.
Stallone tudta, hogy ez a film lehet az, ami végre fordít a szerencséjén. Megállás nélkül házalt vele. Mindössze két dolgot akart: vászonra vigyék alkotását, és hogy ő játszhassa a főszerepet. Stúdió stúdió után utasította vissza a színészt, mire egy producerpáros, Irwin Winkler és Robert Chartoff – akik később olyan alkotásokon dolgoztak, mint a Dühöngő bika vagy Az igazak – fantáziát láttak a sztoriban. El sem akarták engedni, tudván, hogy ebből hatalmas durranás lehet, csupán egy dolog nem tetszett nekik.
Abszolút nem akarták Stallonét a címszerepre.
Helyette olyan színészeket képzeltek el a plakátokon, mint Robert Redford vagy Burt Reynolds. De Stallone nem hagyta magát. Eredetileg 350 ezer dollárt (közel 130 millió forintot) ajánlottak neki a sztoriért, de nemet mondott, és mindegy volt, hogy meddig srófolták az árat, Stallone hajthatatlan maradt: vagy ő játssza vagy senki.
A producerek végül belementek – cserébe jól le is tolták a színész részesedését. Mivel nem tudtak húzónevet szerezni a projekthez, ezért az anyagi biztonság végett igyekeztek „padlóra küldeni” a költségeket, ezért akadtak kisebb szerepek, amiket Stallone rokonainak kellett eljátszani. A gyártási kiadások végül az egymillió dollárt sem érték el, minden marketing és egyéb fizetnivalóval együtt is néhány dollármillióból megúsztak a teljes költséget.
Cserébe a film robbant.
A Rocky több mint 200 millió dolláros bevételt termelt, 1977 második legjövedelmezőbb alkotása lett a Csillagok háborúja után, ráadásul 9 Oscar-díjra jelölték, amiből hármat elhozott, köztük a legjobb film, a legjobb rendező és a legjobb vágás díját. Stallonét a kritikusok a végletekig dicsérték, karrierje pedig kilőtt a sztratoszférába. Ami ezután jött, ahogy mondani szokták, történelem.
Sylvester Stallone ma ünnepli 78. születésnapját, mi pedig, hogy megemlékezzünk karrierjéről, céltudatosságáról, és arról a sok, ismert és remek filmről, amiben közreműködött, egy kvízzel készültünk olvasóinknak, hogy tesztelhessék tudásukat életéről és munkásságáról.