Az olasz kulturális miniszter nemrégiben hiába mondott le posztjáról, személyét továbbra is botrányok övezik, bírósági eljárások indultak ellene. Vásárhelyi Árpád Olaszország-szakértő, az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet óraadó oktatója az Indexnek elmondta, hogy Gennaro Sangiuliano az elmúlt két évben, vagyis a 2022-es kinevezése óta nem volt látható, holott a kulturális miniszternek tradicionálisan fontos szerepe van Olaszországban. Minden új kormányzat első éve a tervezésről szól, de neki nem voltak bemutatott, nagy tervei a következő négy évről.
„A botránynak nincs vége Gennaro Sangiuliano körül. Az olasz kulturális miniszter nemrégiben hiába mondott le, a római ügyészség három eljárást indított az ügyében, kettőt ellene, egyet Maria Rosaria Boccia ellen. S elég súlyos vádak hangoztak el” – mondta az Indexnek Vásárhelyi Árpád Olaszország-szakértő, az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet óraadó oktatója.
A botrány augusztus utolsó napjaiban robbant ki, amikor Maria Rosaria Boccia a közösségi oldalain először a miniszterrel közös fényképeket, majd a kulturális tárca kabinetjével váltott levelezést és a hangüzeneteket is közölte. Így derült ki, hogy a nő gyakran vett részt Sangiuliano hivatalos programjain, és magát a miniszter tanácsadójaként tüntette fel. Azt is nyilvánosságra hozta, hogy a minisztérium szerződést kínált neki kiemelt események szervezésére, de az utolsó pillanatban visszavonták az ajánlatot. A Meloni-kormány 2022. októberi megalakulásakor az újságíróból lett kulturális tárcavezető ezt követően elmondta, hogy idén nyáron viszonya volt a nála húsz évvel fiatalabb nővel.
Gennaro Sangiuliano esetében egyebek mellett most azt is vizsgálják, történt-e sikkasztás, a miniszter felől olyan költségelszámolás Boccia felé, amely nem indokolt, vagyis nem az államot vagy a minisztériumot kellene hogy terheljék. A másik ügy, hogy történt-e hivatali titoksértés.
A hölgy közösségimédia-oldalain olyan eseményekről és iratokról is posztolt, amelyek a G7 kultúráért felelős minisztereinek konferenciájára vonatkoznak. Könnyen megeshet, hogy hivatali titkokat tartalmazó dokumentumok is lehettek, vagy voltak, amelyet több G7-ország nehezményezett az olasz kormány felé
– fogalmazott Vásárhelyi, aki szerint Boccia folyamatosan járja az olasz médiát, követőket gyűjt, és a saját ismertségét próbálja növelni. Azt viszont nem tudni, hogy pontosan mi motiválhatja.
Sangiuliano korábban a RAI csatornánál dolgozott különböző magas pozíciókban, jellemzően híradós vonalon, mint szerkesztő, főszerkesztő vagy elnökségi tag – relatív hosszú ideig. A legfrissebb hírek szerint egy átmeneti szabadság után most éppen oda szeretne visszatérni. „S valószínűleg ez lesz az útja, ha további politikai botrányok nem lehetetlenítik el.”
Vásárhelyi szerint azért nehéz elemezni Gennaro Sangiuliano közel kétéves munkáját, mert az elődje, Dario Franceschini kétszer négy évig volt kulturális miniszter, aki után jelentős örökség maradt. Sok mindent átalakítottak, jelentős jogszabályokat hoztak, mint például a mozgóképtörvényt, és átstrukturálták a múzeumokat, amelyek vezetői kinevezését is megváltoztatták. A pozíciókat már nemzetközi pályázaton lehetett elérni, amely által számos fontos olasz muzeális intézménynek külföldi vezetője lett, akik szakmailag magasan kvalifikált, megbecsült emberek. Bár a Meloni-kormány jó részüket időközben leváltotta.
Most épp a Cinecittà Cinematográfiai Kísérleti Központja van terítéken Olaszországban, miután Meloni egy kormányrendelettel húzta át az eddigi kinevezési struktúrát, olyan helyzetet létrehozva, amellyel két évvel rövidítette meg a kinevezési időt. A szabályozás értelmében az intézmény jobban központosításra kerül, és hogy ki lesz a következő vezető, azt politikai körök fogják eldönteni
– fogalmazott az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet óraadó oktatója, aki szerint ez azért érdekes, mert Franceschini minisztersége alatt rengeteg pénzt költöttek az intézményre, többek között az Európai Újjáépítési Alapból. Ennek a programnak egyik legfőbb nyertese Olaszország, amely több mint 6 és fél milliárdnyi eurót költhetett így kultúrára, s igen nagy dolgokat hoztak létre.
„A Cinecittàt felújították, újra pályára tették, és újra az európai filmgyártás fontos helyét foglalhatta el, mint korábban, a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években. Ezentúl a Velencei biennálé is új köntöst kapott. Új programokat, kulturális alapot és kulturális alapítványt hoztak létre, mindent a fent említett forrásból.”
Olaszországban mintegy 454 muzeális intézmény van, amelyeknek nemcsak kulturális jelentősége van, hanem turisztikai is. Olaszország ugyanis Európa egyik legfontosabb turisztikai célpontja, s ha ezek az intézmények nem állnak a helyzet magaslatán, az a turizmus számaiban is látható, vélekedett Vásárhelyi.
„A több mint négyszáz intézményből az első ötven az összforgalom mintegy 74 százalékát termeli ki.”
A Pantheon épületében 2023 júliusa óta belépődíjhoz kötik a belépést. A római intézménynek évente 6-8 millió látogatója volt, amely jelentős bevételnövekedést eredményezett a kulturális tárcánál, ám a túloldalon, vagyis a turizmus szempontjából a látogatók számát valószínűleg visszavetette.
Ez azért is fontos, mert az olasz városok egyébként is versenyeznek egymással, komoly marketingtevékenységet végezve, hogy a saját brandjük erősebb legyen. „A film- és egyes televíziós sorozatok készítését legtöbbször az adott városok és régiók finanszírozzák, azért, hogy láthatóvá váljanak, és a belföldi turizmusban, valamint kulturális szempontból is megjelenhessenek. Olaszországban ugyanis a láthatóság a legfontosabb” – hangsúlyozta.
Vásárhelyi Árpáddal a könyves piacról is beszélgettünk. Szerinte az olvasók száma átlagosan elég alacsony, de akik olvasnak, azok sokat olvasnak. S ne feledjük, egy mintegy 60 milliós piacról van szó, és az Európában megjelent könyvek jellemzően olaszul is olvashatók.
Az ELTE ÁJK Politikatudományi Intézet óraadó oktatója szerint az elmúlt időben két nagyobb történet kavarta fel a könyves piac amúgy sem álló vizét. Franceschini minisztersége alatt a közintézmények, különösen a könyvtárak vérátömlesztésen estek át, ami azt jelenti, hogy a könyvállományokat jelentősen fejlesztették. Inkább a szegényebb területeket támogatták, de a nagyobbakéra is jutott forrás. A Meloni-kormány azonban az elmúlt két év tervezésében alaposan behúzta a kéziféket ezen a területen, egyes helyeken teljesen megszüntetve a támogatást. De ez csak az egyik intézkedés volt, a másikban a könyves rendezvényeket és fesztiválokat terelték politikai irányba.
A kulturális érték már sokkal kevésbé fontos, mint a politikai láthatóság és állásfoglalás. Ez nem segít a területnek, ahogy az sem, hogy a piac rettenetesen koncentrálódik. Jelenleg ugyanazon tulajdonosi kör több mint 50 százalékát birtokolja az olasz könyvkereskedelmi piacnak, amely az egyik legnagyobb Európában.
Vásárhelyi Árpád Olaszországban is él, és azt tapasztalja, hogy az olasz könyvesboltokban mindig széles választék fogadja. Még a legkisebb üzletben is sokkal nagyobb, mint bármelyik közép-kelet-európai országban, beleértve Lengyelországot, Romániát és Magyarországot is.
A színházak speciális helyzetben vannak az országban, a lírai és operai színházak két szempontból bírnak jelentős támogatottsággal. Egyrészt, mert jellemzően fontos műemlék épületekben találhatók, amely jócskán növeli az értéküket. Ilyen a milánói Scala, a velencei La Fenice, vagy a nápolyi Nemzeti Színház is, de alapvetően számos épület van, amelyek önmagukban is fontosak, ahogy persze a társulatok is.
És az látszik, hogy a kormányzat ezen a területen is személycserékkel próbál befolyást nyerni. Bár ez sem új keletű. Ám Olaszországban a színházjegyek és az ezzel kapcsolatos költségek jelentősen magasabbak, és az állami támogatás jelentősége kevésbé releváns, mint Magyarországon. Ezzel nem azt állítom, hogy önfenntartók, de sok ilyen példa van.
Arról nem is beszélve, hogy a színházi és a filmes világ között szoros összefonódások vannak. A legbefutottabb, leghíresebb színészek aktív színházi szereplők, évente akár 100-110-140 előadásban játszanak. Így kevésbé van szükség keresztfinanszírozásra, amely által a színészek már a színházon kívüli, extra jövedelmekből meg tudnak élni. „Sangiuliano alatt azonban nem volt prioritás ez a terület. Nem voltak olyan kérdések, ahogy nagyobb átalakítások sem, amelyekből az látszott volna, hogy a színházi területet át akarják alakítani, vagy a színházi körülményeket jelentősen meg akarják változtatni” – tette hozzá.
Az Olaszország-szakértő arról is beszélt, hogy Franceschini a könnyűzenét is fontosnak tartotta, ahogy az állam is jelentős összegeket ölt jazzcsoportokba, illetve a populáris zenét megtestesítő zenekarokba, előadókba. Nem mehettünk el szó nélkül a legendás San Remó-i Dalfesztivál mellett sem, amelyet idén 74. alkalommal rendeztek meg. Európa egyik legfontosabb dalfesztiválja öt napig tart, keddtől szombatig. San Remo városa a rendezvénnyel elképesztően fontos marketingtevékenységet végez, a fesztivál emellett a RAI olasz állami televízió központi eleme több mint hetven éve.
Az elmúlt öt évben Amedeo Umberto Rita Sebastiani, vagyis Amadeus vezette a San Remo Dalfesztivált, aki mintegy 30 éven keresztül a RAI csatorna fontos arca volt, ám nemrégiben elváltak útjaik, és kiderült, hogy a műsorvezető a Nove csatornánál folytatja pályafutását, ahol ősztől – iparági pletykák szerint – egy konkurens fesztivált szeretne létrehozni.
De vajon mennyire tud konkurens lenni? Vásárhelyi szerint az biztos, amíg Amadeus volt a fesztivál művészeti igazgatója és egyben műsorvezetője, a nézettség soha nem látott magasságokban volt. „Zseniális műsorvezető és rendkívül empatikus személyiség.” Nyolc-tíz éve komoly kritikaként fogalmazódott meg, hogy a San Remo inkább az idősebbeknek szól, ám Amadeus képes volt bevonzani a fiatalokat.
Művészeti vezetőként a versenyzők kiválasztásában is részt vett, és olyan fiatalokat hozott be, akik a San Remó-i Dalfesztivál által futottak be, és lettek ismertek, mint Lazza, Ultimo, és még sokan mások. De a Maneskin is ilyen, ők nemcsak ezt a versenyt, hanem az 2021-ben az Eurovíziós Dalfesztivált is megnyerték. Azelőtt senki sem gondolta volna, hogy rockzenekar lehet a végső befutó egy táncdalfesztivál típusú eseményen.
Amadeus megnyitotta a rendezvénysorozat közösségimédia-felületét, rengeteg poszttal, Insta-fotóval, TikTok-videóval. Ezzel sikerült megfognia a fiatal közönséget, amelynek korábban eszébe sem jutott nézni ezt a műsort. A közönségszavazatokból kiderült, hogy rengeteg fiatal szavazott, jellemzően fiatalok adták le voksukat fiatalokra. Tehát a 62 éves szakember hatalmas eredményt ért el, és úgy néz ki, hogy ugyanazokkal szponzorokkal ettől az évtől ugyanezt egy másik csatornán akarja megvalósítani, ami komoly kérdéseket vet fel, először is: mi történhet a San Remó-i Dalfesztivállal?
Visszakanyarodva Gennaro Sangiulianóra, akit rengetegen bíráltak, mert Nápoly városát bőkezűbben támogatta. Valószínűleg azért, mert nápolyi születésű. Az Olasz Állami Számvevőszék korábban eljárást indított ellene, mert szülőhelyén felújítottak egy templomot, amely projektet közvetlenül a kulturális tárca támogatta, egyszeri segélyként, mindenféle pályázat nélkül. Az eljárást hónapokkal később megszüntették, de a sztori napokig az újságok címlapján volt.
Ki a korábbi kulturális miniszter, Gennaro Sangiuliano, és miért mondott le? címmel jelent meg egy hosszú cikk szeptember 6-án az egyik legfontosabb hírcsatorna, a Sky TG24 oldalán. Vásárhelyi szerint ez azt jelenti, hogy Sangiuliano az elmúlt két évben nem volt látható.
Holott a kulturális miniszternek tradicionálisan fontos szerepe van Olaszországban. Minden új kormányzat első éve a tervezésről szól, de neki nem voltak már bemutatott, nagy tervei a következő négy évről. Ez hiányzott, és voltak, akik épp azzal kritizálják Meloni kormányát, hogy mintha számukra kevésbé lenne fontos a kultúra, mint a korábbi kormányoknak.
Vásárhelyi szerint a kormány lépéskényszerben volt, hiszen a botrány kitörésétől a lemondásig 10 nap telt el, amely alatt az ügy a politikai napirendet is meghatározta.
Emberemlékezet óta nem volt példa arra Olaszországban, hogy a kulturális miniszternek 20 perces időkeretben, a RAI 1 főműsoridejében, a híradó után mosakodnia kelljen, hogy mit csinált, vagy mit nem
– fogalmazott a szakértő, aki biztos abban, hogy a kormányfő részéről komoly nyomás volt, először nem is fogadta el Sangiuliano lemondását, aki később úgynevezett visszavonhatatlan lemondást tett. Ám rá egy órára megvolt az utódja, Alessandro Giuli. A kinevezése után Meloni szó szerint ezt mondta: „Meghalt a király. Éljen a király!” Hozzátéve, hogy már ne a múlttal foglalkozzanak, hanem az új miniszterrel.
Vásárhelyi Árpád úgy véli, számos kérdés továbbra sem tisztázott, mint a vádak, a költségelszámolások, a kék lámpás autóhasználat, valamint az sem, mit mond az ügyészség a következő időben. „Nehéz megmondani, de jó ideig még biztos terítéken lesz.”
(Borítókép: Gennaro Sangiuliano 2024. június 19-én. Fotó: Marco Cantile / LightRocket / Getty Images)