Az egész egy „egyszerű” könyvvel kezdődött, de hát mégis hányan vannak, akik önszántukból, szívesen ülnek le szakirodalmat olvasgatni egy hasonló témában? A szakszavakkal teli, nehezen befogadható információkkal, oktató jelleggel született művek esetében hamar elidegenedik az olvasó, így Hoffmann Kata szakértő egy alternatív ötlettel állt elő.

2024. október 10-én különleges társaság gyűlt össze a DANTE közösségi térben. A Láthatatlanul program kapcsán családterapeuták, pszichológiai szakemberek, zenészek és filmesek ültek egy asztalhoz, hogy azokról az elfeledett, „láthatatlan” gyermekekről beszéljenek, akikkel nem foglalkozik eleget a világ.

Hoffmann Kata úgy látta, hogy a művészet lehet a kulcs, amivel emberközelivé tehető egy ilyen téma, mivel az orvosok és szakemberek kissé (talán túlságosan is) száraz megközelítése nem jut el mindenkihez. Felkért számos embert, hogy írjon a témában novellákat, amelyeket egy gyűjteményes kötetben összeszedtek, majd mindegyikhez készített egy rövid, szakmai kitekintést,

Több mint fél tucat szerző dolgozott a művön, köztük olyan nevek, mint Kemény István vagy a Láthatatlanul program egyik arca, Kovács András Péter. A közismert humorista a mostani beszélgetésre nem tudott eljönni, de videóüzeneten keresztül bejelentkezett, ahol elmondta, hogy azért még mindig hallani úton-útfélen, hogy minek kell a „gyerekkoron vekengeni” ennyit, miközben ezeknek a traumáknak a feldolgozása elengedhetetlen ahhoz, hogy szülőként megálljuk a helyünket, és ne adjuk tovább gyermekeinknek akarva-akaratlanul azt a fájdalmat, amit mi is megtapasztaltunk.

Hoffmann Kata elmondta, hogy időbe telt, mire megtalálta azokat az embereket, akik részt tudtak venni a kezdeményezésben, továbbá anyagi támogatást is kellett keresniük. A kötetből származó bevételeket azonban visszaforgatják a szenvedélybeteg családok támogatásába és az „Apa, anya, pia” programba.

Szégyen, tabu, névtelenség

A beszélgetés egyik résztvevője, Frankó András, a Máltai Szeretetszolgálat családterapeutája elmondott egy friss történetet, miszerint tanult, intelligens embereknél is nehézség, hogy a gyerekként elszenvedett súlyos traumákat maguk mögött hagyják, függetlenül attól, hogy tudatosan vigyáznak és küzdenek ellenük, nehogy továbbörökítsék.

A szakemberek elmondták, hogy hiába tekintenek sokan „vekengésként” erre a témára, a mai napig tabunak számít segítséget kérni, illetve egy gyereknek elfogadnia azt, hogy nem az ő hibája, ha a családjában gond van. Reményiné Csekő Borbála, a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány pszichológus családterapeutája elmondta, hogy épp ezért igyekeztek ők is fejleszteni a saját felületeiket. Ma már nem csupán 0–24 órás telefonvonalak élnek, ahol fel lehet őket keresni, hanem olyan chatszobák is, amelyek talán közelebb állnak a fiatalokhoz, és teljes anonimitást adnak (még a hangjukat sem kell felfedniük). Ezáltal minden gyermek biztonságos környezetben mondhatja el, hogy mi az, ami miatt nehézségei adódnak otthon.

A Kiscsillag zenekar újonnan megjelent Láthatatlanul című dala és a hozzá készült videóklip szintén ezt a történetet mutatja be egy gyerek szemszögéből. A klipet rendező Bodó Viktor bevallotta, hogy ő is átérzi ezeknek a gyerekeknek a helyzetét, felnőttként pedig küzdött drog- és alkoholfüggőséggel.

Kicsi dolgok is elegek, hogy egy gyermek igen komoly traumát szenvedjen el

– fogalmazott.

A filmes szakember látványos, erőteljes klipet szeretett volna, ahol sokszor inkább vissza kellett fogni a koncepciót, hogy az „könnyen” megvalósítható maradjon. Többféle függőség szóba jött, de végül a szakemberekkel az alkohol mellett maradtak, mivel hazánkban az az egyik leggyakoribb.

Közérthető

A rendezőnek Szemerey Bence operatőr segített, aki elmondta, hogy a klip 16 mm-es filmre forgott, ami különleges látványvilágot biztosít, egyfajta roncsolt, homályos képet, de ami még fontosabb volt, hogy ne romanticizálják a történetet, hanem a lehető legnyersebben mutassák be a diszfunkcionális közeget. Közérthetőségre törekedtek, ami nemcsak a fővárosban, de vidéken is eljut a közönséghez

Úgy fogom fel, mint egy kisfilm kísérőzenéjét. Sokkal kevésbé fontos ebben a zene, mint a képi világ

–  mondta Lovasi András, a zenekar frontembere. 

Az előadó elmondta, hogy amikor megkapta a Láthatatlan árvák című könyvet, egy éjszaka alatt végigolvasta. Nagy hatást gyakorolt rá, így nem volt benne kétség, hogy részt vegyen-e a kampányban. A Láthatatlanul című dal nagyjából másfél évig készült, számos változata született, a közepén lévő instrumentális részt pedig a klip készítőinek kérésére helyezték bele.

akivel szembejön az interneten, sőt ne csak megértse, de le is kösse a figyelmét. Látta maga előtt képekben, ahogy egy gyermek ugrál, de a felnőttek körülötte nem látják őt, kvázi láthatatlan.

Ebből született a szöveg, erre épült a dal, majd a klip is, amihez nem kértek központi támogatást, hanem egyedi szponzorok és közösségi finanszírozás segítségével valósították meg. A kerekasztal-beszélgetés után a társalgást vezető Szemelyácz János, az Egy Füst Alatt Alapítvány és a Láthatatlanul program egyik vezetője felkonferálta a Kiscsillag videóklipjét, majd a zenekar egy rövid, akusztikus koncertet adott a DANTE-ban, ahol az új dalt is előadták.

Manapság egyre gyakoribb jelenség, hogy a szakemberek a művészetet hívják segítségül egy-egy fontos ügyhöz, a zene pedig kiváltképp jelentős szerepet tölt be. Nem csupán az alkotónak jó, ha képes kiírni magából a fájdalmát, hanem célzottan hívhatja fel a figyelmet fontos dolgokra. Csak a közelmúltban is történt számos hasonló eset, akár Szolnoki Péter és Z. Kiss Zalán közös dala, amelyet az autizmus világnapján adtak ki, vagy a Konyha zenekar Nem mondhatok le magamról című száma, ami az öngyilkosság gondolatával küzdő fiatalok helyzetére hívta fel a figyelmet.

(Borítókép: Lovasi András, Frankó András, Szemerey Bence, Bodó Viktor, Hoffmann Kata és Reményiné Csekő Borbála 2024. október 10-én. Fotó: Tövissi Bence / Index)