Elindult a 2024-es Budapest Balllet Grand Prix. Az eseményt immár másodszorra rendezik meg a magyar fővárosban, amire több mint harminc országból jelentkeztek az ifjú tehetségek, az előválogatást követően pedig kilencven résztvevő mutatja be tudását a világhírű balettművészekből és koreográfusokból álló zsűrinek. A programsorozat nyitásaként november 18-án este az öttagú zsűri mutatkozott be egy beszélgetésen, ahol a versenyzők is feltehették nekik a kérdéseiket.
A Meet the Jury című eseményt a Nemzeti Táncszínházban tartották, ahol az ítészek mellett a Budapest Ballet Grand Prix néhány szervezőjével is találkozhattak a vendégek. A nulladik napon Nagy Tamás Zoltán, a Magyar Táncművészeti Egyetem (MTE) Művészeti Tanácsának elnöke, egyetemi docens, a Budapest Ballet Grand Prix versenyigazgatója köszöntötte a résztvevőket, és moderálta a zsűritagokkal folytatott beszélgetést, amelyen a jelenlévők még többet megtudhattak a szakemberek életéről, látásvilágáról, művészeti megközelítéséről.
Az idei zsűri elnöke Harangozó Gyula, Magyarország Érdemes Művésze, a Halhatatlanok Társulatának tagja. A Kossuth-díjas táncművész a Bécsi Állami Operaház és a Volksoper balett-társulatának, a Bécsi Állami Operaház balettiskolájának és a Magyar Nemzeti Balettnek egykori igazgatója.
Az elnök saját tapasztalatra alapozva úgy véli, hogy az időt, amit az ember a felkészülésre szán, senki sem veheti el tőle, így függetlenül attól, hogy milyen díjat hoz el a végén, a versenyt megelőző hónapok kemény munkája és az azzal megszerzett tudás az igazi jutalom. Továbbá arra is alkalmasak az ilyen rendezvények, hogy egy idegen környezetben megmutassa és megmérettesse magát egy fiatal művész, és tesztelje, miként tud teljesíteni nyomás alatt.
Ez művészet, művészeknek kell lennünk benne
– fogalmazott, és kiemelte, a technikai tudás fontos, de a balett már rég nem csupán erről szól. Véleménye szerint a személyiség az egyik leglényegesebb aspektus, de jelentős a művészi hozzáállás, a nyitottság, a gyors tanulási képesség és az, hogy az ember kész fejlődni és folyamatosan a legjobbra törekszik.
Ebben egyetértenek zsűritársával, Krzysztof Pastor lengyel koreográfussal, aki a Lengyel Nemzeti Balett igazgatója és a Litván Nemzeti Opera és Balettszínház Balett Társulatának művészeti vezetője. Koreográfusként külön kiemelte, hogy számára egy táncosban a legfontosabb a zeneiség, a mozgás minősége és a személyiség. A technika ma már a nulladik pont, csak ez alapján pedig nehéz lenne dönteni. Néha még a tökéletlenségre is úgy tekint, mint a személyiség részére, az utazásra a tökéletességig, ahol a művész képes önkifejezővé válni a legmagasabb szinten, ami szerinte kimondottan izgalmas.
Amikor táncművészként befejezte pályafutását és koreográfusként kezdett főállásban dolgozni, először kissé ijesztőnek érezte a váltást. Ezt később felváltotta az izgalom, hisz nem épp olyan volt az egész, mint amire számított. Különleges élményként írja le a munkáját, ahogy látja a táncművészeket, akik mindent beleadva mutatják meg személyiségüket a színpadon, mindent kiadnak magukból, ami nem könnyű feladat:
Kicsit olyan, mint szerelembe esni. Néha veszélyes, de sokszor elképesztően inspiráló.
Hasonló szenvedélyről számolt be a zsűri másik tagja, Maia Makhateli, a Holland Nemzeti Balett prímabalerinája. Fontosnak tartja, hogy az ember kialakítsa azt a szigorú rutint, amivel a legtöbbet hozhatja ki magából – Nagy Tamás Zoltán azt is elárulta a közönségnek, hogy a művésznő kért tőlük egy külön stúdióhelyiséget, ahol a verseny ideje alatt is gyakorolhat, formában tarthatja magát –, ennek ellenére mégsem szabad megfeledkezni a gyógyulási, pihenési időről, továbbá arról, hogy az embert a művészeti ág iránti szenvedély hajtsa.
Makhateli, aki vezető táncosként édesanya is, igyekszik művészi feladatait és anyai szerepét is tökéletes egyensúlyban tartani, ami elmondása alapján nem könnyű. Ettől függetlenül a mindkettőben rejlő örömét igyekszik a lehető legmélyebben megélni.
Aki Saito, a zsűri negyedik tagja, a Royal Ballet of Falunders egykori prímabalerinája és az Antwerpeni Balettiskola tantestületi tagja úgy véli, a diákoknak és fiatal művészeknek fontosak a versenyek, mert egyrészt inspirálja őket a keményebb munkára, másrészt lehetőségük van a tehetségeknek megmutatni magukat. Elmondása alapján fontos, hogy technikailag a maximumot hozza ki magából az ember, de nem szabad megfeledkezni a tánc öröméről, hogy voltaképp miért is van színpadon.
Amikor egy versenyre mész, a technikára figyelsz, ami valóban fontos a balettben, de nem szabad elfelejtened a tánc örömét, beletenni a személyiségedet
– fogalmazott Saito a fiatal közönségnek címezve sorait.
Véleménye szerint a színpad nem ítélkezik az emberről, ráadásul lehetőség van számos karaktert is megformálni. Érdemes kísérletezni, felismerni, hogy melyek azok a területek, ahol az ember jól érzi magát és a legtöbbet tudja kihozni művészetéből, legyen szó klasszikus vagy kortárs darabokról. Nem tud mindenki minden helyzetben egyformán erős és kreatív lenni,
de mindenből lehet tanulni, még akkor is, ha ez elsőre nem párosul sikerélménnyel.
A zsűri ötödik tagja, Federico Bonelli, a Londoni Royal Ballet egykori szólistája, az Egyesült Királyság Northern Ballet-jének művészeti igazgatója szintén úgy véli, hogy érdemes az embernek a lehető legtöbb módon megfogni a művészetét, mivel a különféle megközelítések pozitívan hathatnak a kreativitásra.
Amikor táncosból művészeti igazgató lett, elsőre ijesztőnek, de ugyanakkor inspirálónak élte meg a váltást. Azóta is azon dolgozik, hogy olyan darabokat állíthassanak színpadra, amelyek művészileg mozgatják őt és a társulatot is. Tapasztalatai alapján nem szabad megfeledkezni arról, hogy van lehetőség segítséget kérni, amikor az ember úgy érzi, elakadt. A külső nézőpontok sokszor segíthetik az akadályok leküzdését, és új perspektívákat adhatnak egy művésznek.
A beszélgetés végén a közönségnek lehetősége nyílt kérdezni a zsűritagoktól. A legtöbb felszólaló olyan információkhoz szeretett volna jutni, amelyek segíthetik őket a következő napok megmérettetésein, így próbálták kideríteni, mik a zsűritagok preferenciái, mik azok a tulajdonságok, amiket a legtöbbre értékelnek,
és mik azok a gyakori hibák, amiket érdemes elkerülni.
Az ítészek válaszai zömében egyhangúak voltak. Az ápoltság és a kiállás, illetve a hibák kezelése kritikus pont, míg a technikai profizmuson túl leginkább a személyiség és a színpadon átadott érzelmi üzenet mélysége az, ami meghatározó tényező. Elmondásuk alapján sokszor apróságokon múlik, hogy valaki a sok profi közt miként képes kiemelkedni, átadni előadásának mögöttes üzenetét.
A beszélgetés végén a 2024-es Budapest Ballet Grand Prix-t támogató Ziegler Ostya egy ajándékcsomaggal lepte meg a zsűri tagjait, amit maga a cég tulajdonosa, Ziegler Ágnes adott át a művészeknek.
Az esemény programja a következő napokban a Nemzeti Táncszínházban folytatódik, ahol 2024. november 19-én és 20-án az elődöntőkön mérettetik meg magukat a versenyzők, majd 21-én sor kerül a döntőkre is. A nyertesek november 22-én a Müpában, egy gálaest keretében mutatják be produkcióikat a közönségnek, ahol a díjátadót is tartják majd. A programokról részletesen ide kattintva lehet tájékozódni.
Ez a támogatott szerkesztőségi tartalom az IVEDO PR Kft. közreműködésével jött létre.
(Borítókép: Magyar Táncművészeti Egyetem)