Az orosz–ukrán háború kitörése óta az orosz könyvpiac soha nem látott kihívásokkal nézett szembe. A legnagyobb nyugati könyvkiadók kivonulása mellett az emelkedő papír- és nyomdaköltségek drasztikus emelkedése is gondot jelentett. Egyebek mellett ez derül ki a Meduza online hírportál elemzéséből, amely arra is rámutat, hogy a legkomolyabb fenyegetést egyértelműen a nyílt cenzúra megjelenése jelentette az orosz könyviparra.
Ukrajna orosz katonai inváziója óta az oroszországi kulturális élet a cenzúra új hullámát éli át. Az orosz kormány nemcsak a műalkotásokat – filmeket, színdarabokat, dalokat – tiltja be, hanem a művészeket is. Ez alól az irodalom sem kivétel.
Az orosz hatóságok külföldi ügynököknek minősítik az írókat, bűncselekményekkel vádolják őket, és elrendelik, hogy könyveik lekerüljenek a boltok és könyvtárak polcairól.
Többen arra kényszerültek, hogy elhagyják az országot, vagy közéleti tevékenységüket befejezzék.
A jelenség a külföldi szamizdat újjáélesztéséhez vezetett. Több kiadó alakult olyan könyvek megjelentetésére, amelyeket Oroszországban nem lehet forgalmazni. Ennek ellenére az írók még mindig írnak, és a kiadók adnak ki olyan köteteket, amelyek az aktualitásokkal foglalkoznak. Azokkal az eseményekkel, amelyek az elmúlt években alaposan felforgatták az orosz társadalmat, köztük az ukrajnai háború. A jelenségről a Meduza közölt hosszú és alapos írást.
Ukrajna teljes körű inváziójának első hónapjaiban az orosz könyvpiac soha nem látott kihívásokkal nézett szembe. Számos nyugati kiadó, köztük a Penguin Random House jelentette be, hogy kivonul Oroszországból. A nemzetközi irodalmi sztárok, például Stephen King és J. K. Rowling pedig megtiltották műveik Oroszországban való értékesítését. A nemzetközi szankciók mellett a papír- és nyomdaköltségek drasztikus emelkedése is gondot jelentett.
A Meduza szerint ezeken túl a legkomolyabb fenyegetést egyértelműen a nyílt cenzúra megjelenése jelenti az orosz könyviparra.
A lap a könyvkiadásban dolgozókkal készített interjúkat, az alanyok legtöbb esetben név nélkül szólaltak meg.
2023 januárjában az orosz könyvkiadás vezetői egy új ügynökség szükségességéről kezdtek beszélni, ami ellenőrizné, hogy az egyes könyvek megfelelnek-e a jogszabályoknak. A kerekasztal-beszélgetésen ezt Dmitrij Bak irodalomtudós, a Dahl Állami Orosz Irodalomtörténeti Múzeum igazgatója vetette fel, mondván:
Szükségünk van egy szakértői ügynökségre, amely minden egyes esetet felülvizsgál, ha probléma merül fel.
A tavalyi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon nagy port kavart, amikor kiderült, hogy Alekszej Gravickij orosz író mellett Dmitrij Bak is meghívott vendégként vett részt az eseményen. Bak fellépését többen azért nem nézték jó szemmel, mert 2014-ben aláírta a Krím bekebelezését helyeslő, sőt támogató levelet, amelyet az orosz Kulturális Minisztérium tett közzé. Ebben Vlagyimir Putyin orosz elnök Ukrajnával és a Krímmel kapcsolatos álláspontját támogatta több mint 80 ismert orosz kulturális személyiség.
A Meduza szúrta ki, hogy az orosz Digitális Fejlesztési Minisztérium honlapján közzétett jegyzőkönyv szerint az ügynökség szakértői tanácsa 2023. szeptember 1-jei ülésén arról döntött, hogy
Dmitrij Bak legyen az új központ vezetője, és az Orosz Könyvszövetséggel együttműködve dolgozza ki és hagyja jóvá a minisztérium „értékelési módszertanát”.
Az Orosz Könyvszövetség azt is vállalta, hogy a minisztérium számára kijelöli a leendő szakértőket. A projektet 2023. október 1-jére tervezték befejezni. Az viszont a mai napig rejtély, hogy a szakértői központban kik dolgoznak. Bár Vlagyimir Grigorjev, a Digitális Fejlesztési Minisztérium tisztviselője szerint az Orosz Történelmi Társaság és az Orosz Hadtörténeti Társaság munkatársai is a tagok között vannak, ennek ellenére a központ munkájáról gyakorlatilag semmit sem lehet tudni.
A lap elemzése szerint kevesen hiszik, hogy a szakértői központ a szovjetkori Glavlithoz hasonló, igazi cenzúraügynökséggé válhat. „A cenzúra (a Szovjetunióban) nagy humánerőforrást igényelt még a lényegesen kisebb mennyiségű szövegek esetében is. Ezt ma rendkívül nehéz lenne újrateremteni” – mondja M., aki a könyves szférában dolgozik. Vlagyimir Kharitonov, a Freedom Letters technikai igazgatója ezt állítja:
Nincs szükség hivatalos cenzúraügynökségre. Az erőfeszítések egy olyan cenzúramechanizmus létrehozására összpontosulnak, amely önállóan működik, és a gazdasági erőforrásokat nem meríti ki. Ez a mechanizmus az öncenzúra.
Az Orosz Könyvunió nem kívánt válaszolni a Meduzának a szakértői központtal kapcsolatos kérdéseire, ugyanakkor kijelentette, nem tartja helyénvalónak, hogy a központ tevékenységéről információt adjon ki egy Oroszországban nemkívánatosként megjelölt szervezetnek. Dmitrij Bak a Meduzának azt mondta, hogy már régóta nem vezeti a központot, bár egy 2024 április eleji értekezleten (a Digitális Fejlesztési Minisztérium által közzétett jegyzőkönyv szerint) Bak mutatta be „a szakértői központ munkájának első eredményeit”. Arra a kérdésre végül nem érkezett válasz, hogy a szakértői központ élén ki váltotta őt.
Egyes, Oroszországban 2022 februárja óta kiadott könyvek csupán költői képekkel utalnak a háborúra és a diktatúrára. Mások a mesék vagy a science-fiction műfajában teszik ezt. „Kiadtunk néhány olyan könyvet, amelyek a jelenlegi állapotokat is bemutatják” – mondja B., egy oroszországi kiadó főszerkesztője. „Azért tettük, mert nem tudtuk nem publikálni. Az erkölcsi elveink szerint cselekedtünk. Ha az írás zseniális, mindig megéri kockáztatni.”
Az irodalomkritikusok is igyekeznek elkerülni a kényes témákat a könyvismertetőjükben. „Néha, amikor a kritikussal jó a kapcsolat, megkérhetjük őket, hogy bizonyos részeket »simítsanak el«. De gyakran kérni sem kell őket” – mondta Sandalov a Meduzának.
Amikor kinyitsz egy könyvet, azonnal megérted, miért nem írt róla senki
– mondja O., egy független könyvesbolt tulajdonosa. „De mi magunk is elmondjuk az ügyfeleknek, hogy a könyv nagyszerű.”
A kiadói ágazat bennfentesei a Meduzának azt nyilatkozták, hogy az öncenzúra nem csupán a szerkesztőkre és a szerzőkre korlátozódik, hanem a könyvesboltok alkalmazottait is érinti. V. író meg van győződve arról, hogy a szerkesztők részben a szerzők biztonsága érdekében módosítanak a szövegeken. Z. főszerkesztő megjegyezte:
Ha a megfogalmazás túl kockázatos, akkor olyan alternatívát javaslunk, amely a lényeget megtartja, de eljárás már nem indítható miatta.
Egy másik kiadó főszerkesztője pesszimistábban látja a helyzetet, a piac fokozatos leépülésére rámutatva arra figyelmeztetett, hogy a példányszámok annak ellenére csökkennek, hogy állam erőfeszítéseket tesz az iparág életben tartására. „Bár 2024-ben stabilizálódást tapasztaltunk, a piac többé-kevésbé alkalmazkodik ahhoz, ami a gazdasággal, a (könyv)jogokkal és az olvasói igényekkel történik.”
(Borítókép: Könyvesbolt Moszkvában 1998-ban. Fotó: Wolfgang Kaehler / LightRocket / Getty Images)