Csikorogva fordult be a nagy Mercedes a VIII. kerületi Stáhly utca sarkán. Az anyósülésen Stohl András ült öltönyben, feszült arccal. Autós üldözés zajlott, úgyhogy érthető volt a feszültség. Megismételték még párszor a jelenetet, közben egy várakozó kaszkadőrsrác próbálta a zsebébe rejteni a kezeit, a körmei ugyanis lilára voltak lakkozva. A következő jelentben ő vezetett Bánfalvi Eszter helyett, minél jobban hasonlítania kellett a színésznőre, még a körmeinek is.

Ez volt az utolsó magyarországi forgatási napja Török Ferenc új filmjének, a Senki szigetének. A film három fiatalról szól, egy vidékről szökött menyasszonyról (Jakab Juli), egy taxisofőr lányról (Bánfalvi Eszter) és egy kosárlabdázó fiúról (Mohai Tamás). Egy közös van bennük: mindhárman megpróbálnak elszökni a saját valóságukból és valóra váltani az álmaikat, mániákusan keresik a boldogságot.

A filmet a Film Street gyártja, a producere Sándor Pál, ő nézte ki a rendezői feladatra Török Ferencet. „Felhívott, adott egy könyvet, mondott egy számot és egy időpontot, az ilyen profizmust pedig szeretem” – viccelődik Török, de gyorsan hozzáteszi, hogy Szekér András forgatókönyve nagyon tetszett neki, Sándor Pál személye pedig szerinte garancia a minőségre. Bár korábbi filmjei, a Moszkva tér, a Szezon, az Overnight vagy az Isztambul forgatókönyvét többnyire ő maga írta, azt mondja, hogy egyre kevésbé érdekli a forgatókönyvírás. „A Moszkva teret például még teljesen egyedül írtam, de mára sokkal jobban érdekel, ha egy meglévő szöveget kell képpé varázsolni. Erre akkor jöttem rá, amikor a Koccanást forgattam Spiró György drámája alapján."

Török szerint, ha egy rendező mindig maga írja a forgatókönyveit, akkor valahol mindig író marad. „Így, hogy más könyvéből dolgozom, másképp kell tisztelnem a szöveget. Mégis a végén a sajátommá válik a történet.”

Bár a Moszkva tér már több mint tízéves, a rendezőt azóta zaklatják azzal, hogy készítsen olyan filmet, mint az volt. „Utáltam, hogy mindig ezzel jöttek, de a Senki szigete kicsit tényleg olyan lesz, mint a Moszkva tér. Ez is fiatalokról szól, erősen új hullámos a hangulata, de sokkal vadabb és viccesebb, persze nem az a fajta bájos kamaszhumor.” De nem csak humorérzék alapján választotta ki a szereplőket, többek között Stohl Andrást sem. A rendező szerint ő ma a legizgalmasabb karakter egy titokzatos üzletember szerepére.

„Filmen sok múlik azon, hogy két arc hogy mutat egymás mellett. Ebből nem kell hiúsági kérdést csinálni, ha nem te kapod a szerepet, az nem feltétlenül azt jelenti, hogy nem vagy jó. A filmnél nagyon fontos, hogy milyen környezetben vagy stílusban mutathatod meg a tehetségedet” – mondja Stohl, aki úgy érzi, hogy a Senki szigetében leginkább úgy néz ki, mint Javier Bardem a Nem vénnek való vidékből. „Ez nem paróka, hanem a saját hajam. Nagyon mókás” – nevetgél jókat oldalra fésült, lenyalt haján.

Bánfalvi Eszter lazán odavetette Stohl Andrásra és öltönyös csapatára, hogy „itt jönnek a gonoszok”, de a színész szerint nem rosszfiút kell játszania. ”Nem lehet tudni, hogy mivel kereskedik, valamiből nagyon sok pénze van, keletiekkel üzletel az biztos. Megbízza az egyik főszereplőt, hogy vigyen el valamit sok pénzért, a szokásos futártörténet. Miközben tárgyalunk, engem kihívnak pár pillanatra, és innentől kezdődik a mi kalandunk. A figurám furcsa egy alak, keveset beszél.”

Hogy a magyar fimgyártás kényszerszünete után mennyit hezitál egy színész egy filmszerepen, Stohl szerint könnyen megválaszolható. "Mindig csodálkozom azokon a kollégákon, akik visszamondanak filmfőszerepeket. Velem ez még nem fordult elő.” Az eddigi filmjei közül egyébként a Sas Tamással készített Presszóra a legbüszkébb és a Rosszfiúkra, amit nem fogadott túl lelkesen sem a kritika, sem a közönség. Pedig Stohl szerint ez volt az egyik első "hollywoodos magyar film", ami éppen ezért "a művészfilmszemléken meglehetős nevetségességbe fulladt". Ma már szerinte máshogy ítélnék meg. De büszke Könyörtelen időkre is, Sára Sándor 1992-es filmjére, és Miklauzic Bence Hőskeresőkjére, amit éjjel sikerült levetíteni a köztévén. (Mi láttuk, kritikánkat itt olvashatják.)

Bánfalvi Eszter már dolgozott Törökkel a 2011-es Isztambulban. Most ő játssza a taxislányt, Verát, aki egyedül él, sokat dolgozik, mert arra gyűjt, hogy elmehessen egy különleges helyre. Valahova, ahol nincsenek mások, valahova messze, egy titokzatos szigetre. „Nehezen enged be az életébe másokat, mégis társul hozzá egy fiú meg egy másik lány, akik szintén ilyen furcsán útkereső figurák. Valószínűleg kívülállásuk miatt is tudnak egymásra találni, el tudják fogadni ezt a fajta másságot. Ezek utazások, mindenkinek megvan a vágya, hogy honnan hova akar eljutni, de hogy ebből mi lesz, az még titok.”

Sándor Pál és Török Ferenc kifejezetten Eszterre gondoltak a taxislány szerepére, ő mégis elhívta a filmeseket néhány előadására a Nemzeti Színházba, hogy jobban megismerhessék a játékát. A színésznő az igazgatóváltás óta már nem a színház tagja, szabadúszóként dolgozik. „Most kóstolgatom a szabadúszást, az ismeretlenbe, a semmibe mentem, de az én döntésem volt” – mondja. Ami a taxislányt illeti, Bánfalvi Eszter szerint nem baj, hogy sem az életben, sem a filmtörténetben nincs túl sok minta, vagyis női taxisofőr.

„Nem akarom, hogy bármilyen minta hasson rám, szeretem a nulláról felépíteni a szerepet, nekem kell megharcolni ezt, az én személyiségemen keresztül próbálom átpréselni azt a másik, elképzelt emberi lényt.” De nem csak lelki terhekkel járt a szerep. „A filmbeli autóm egy gyönyörű, hatalmas, nagyon régi sárga taxi. Nekem civilben egy tízéves kis autóm van, azért eléggé más a kettőt mozgatni. Nehéz, de örülök is neki, mert egy igazi műalkotás a filmbeli kocsim.”

A taxi mellett más is szokatlan a Senki szigetében. „Sándor Pál azt kérte, hogy őrüljek meg, legyen a film teljesen bolond. Azt nyomta végig, hogy legyen még betegebb, viszont én általában realista vagyok, nem volt könnyű ezt a lécet megugranom” – mondja a rendező. Török szerint ez nagyon felszabadító érzés volt, használni a mesét és a csodát, amivel eddig talán még soha nem próbálkozott. „Ez most tényleg magic lett, azt hiszem.”

A Magyar Nemzeti Filmalap 236 millió forintos gyártási támogatásával készülő film operatőre Szecsanov Martin (Lora, Szobafogság). A Senki szigetét már leforgatták, a tervek szerint 2014 második felében kerül a hazai mozikba.