A magyar film helyzete volt a téma a Katona József Színház soros vitaestjén, ahol olyan embereket próbálnak leültetni egymással, akik egyébként nem nagyon állnak szóba. A legutóbbi alkalommal például jobboldali és inkább balliberálisnak tartott színházi emberek estek nagy elánnal egymásnak. Ez hétfő este csak részben sikerült, mert többen nem fogadták el a meghívást, vagy nem tudtak eljönni. Igaz, Andy Vajnáról vagy Pálfi György filmrendezőről a Veiszer Alinda által vezetett vitán így is esett annyi szó, mintha ott lettek volna. Akik viszont tényleg ott voltak:
A vita alapvetően három kérdés körül bonyolódott:
A közönséget talán legkevésbé érdeklő Filmszemle kontra Magyar Filmhét vitáról Havas Ágnes elmondta, hogy az ő ötlete volt, hogy a februári szemle helyett októberben legyen a Filmhét. Ugyanis ilyenkor még meleg van, „itt a betakarítás ideje”, nem is szólva arról, hogy nem kell beadni a télikabátot a ruhatárba. Különben is, a Filmszemle megrendezésének joga Tarr Béla szerint a Filmszövetségé, akik egyébként Havas szerint még egy jó szót nem szóltak a Filmalapról. A helyzet most mégis enyhülhet, mert Havas Ágnes együtt kávézik Szomjas György rendezővel, aki a Filmszövetség részéről „a béke követe”.
Az már izgalmasabb, hogy
Török szerint részben azért, mert olyan politikai helyzetben alakult, amikor politikai állásfoglalásnak számított, ha valaki pályázott náluk. „Arra azt mondta a szakma, hogy lefeküdt a Fidesznek." Neki mégis a Filmalap segített befejezni az akkori filmjét, az Isztambult, hiába voltak politikai előítéletei velük szemben. Úgy érzi, hogy miután nagy nevek is pályáztak, a szakma tulajdonképpen legitimálta a Filmalapot.
A másik, amit a filmesek a Filmalapnak felrónak, hogy nem költik filmekre a rendelkezésükre álló rengeteg pénzt. Míg korábban évi 25 film készült, most az utóbbi három év alatt körülbelül 30. Havas Ágnes elmondta, hogy az el nem költött pénzt fialtatják, és azért nem költötték el, mert nem volt mire, nem volt elég jó filmterv. Három év alatt egyébként 15 milliárd forintot kaptak, ebből 8,5 milliárdot ítéltek oda filmgyártásra.
Aztán előkerült a Toldi-film. Ennek Pusztai Ferenc a producere, akinek egyébként semmi baja a Filmalappal, csak ebben az ügyben vannak vitáik. Havas Ágnes szerint a lényeg az, hogy ez egy 2,5 milliárdos film, „ami rohadt sok pénz”. Amúgy Pálfi „az elmúlt 20 év legjobb forgatókönyvét tette le az asztalra a Toldival”, de ennyi pénz elköltéséhez garancia kell, hogy az emberek meg is fogják nézni. Azt sem érti, hogy Pálfi miért hangsúlyozza minden egyes megbeszélésükkor, hogy ő egy művész. (Pálfi itt beszélt az Indexnek a film körüli vitáról.) Pusztai Ferenc szerint a film akciójelenetei körül vitán már túl vannak, a Filmalapnak most már csak döntenie kell.
– érvelt Havas.
Szóba került Hajdu Szabolcs rendező is, aki nemrég azt mondta, hogy a Délibáb című filmje filmalapos támogatása kapcsán morális válságba került, el is megy az országból. Havas szerint 350 milliós támogatással morális válságba kerülni nem szép dolog.
A vita végén előkerült a legérdekesebb kérdés, hogy a magyarok miért nem néznek továbbra sem magyar filmeket. Pusztai Ferenc szerint azért, mert nincs hol. Ő volt az Utóélet producere is, és hiába imádták a filmet a kritikusok, ha a győri régióban például nem lehetett megnézni, mert nem vitték be a plázákba, kis mozik meg vidéken már nincsenek. Szerinte ez a legnagyobb baj, és amíg ez nem oldódik meg, addig szinte mindegy, hogy milyen filmek készülnek.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
