Iszonyat erős programot rakott össze magának a legjelentősebb európai filmfesztivál, a legnagyobb nevű rendezőket terelték össze a cannes-i programba, éppen ezért még jobban dagadhat a büszke magyar kebel, amikor arra gondolunk, hogy Nemes Jeles László Saul fia című első filmje is ott van ezek között a legjobbak között. 

Az Index tudósítói tíz napon át nézik az előttünk álló év legjobb filmjeit, amelyek nagy részével az év végi kedvenceket soroló listákon is sokszor találkozunk majd. Összeszedtük a legjobban vártakat. 

Szerda este a Catherine Deneuve főszereplésével készült Fel a fejjel! című francia filmmel kezdődik a rendezvény, amit az a színésznőként is aktívan tevékenykedő Emmanuelle Bercot rendez, aki az egyik versenyfilmben (Mon roi) is főszerepet játszik majd. Ez a hazai választás (francia fesztiválnak francia nyitófilm) egyrészt csalódásnak számít a korábbi évek sztárparádéval turbózott nemzetközi nyitányaihoz képest (Grace, A nagy Gatsby), igaz, ezek utólag visszagondolva mind hatalmas csalódások voltak, úgyhogy inkább reménykedünk abban, hogy végre egy tisztességes filmmel kezdődik a fesztivál. A Fel a fejjel! már csak azért is fontos mérföldkő a fesztivál történetében, mert 1987 óta ez az első alkalom, hogy női rendező munkáját választották nyitófilmnek. Az pedig már csak a hab a tortán, hogy az európai premierjét szintén Cannes-ban ünneplő Mad Max 4 középpontjában is az amazonok fognak állni. 

És akkor a többi nagyon várt film. 

Saul fia (r.: Nemes Jeles László)

Tényleg nem lehet eleget hangsúlyozni, hogy milyen nagy dolog bekerülni az európai film legjobbjai közé, pláne úgy, hogy valakinek ez az első filmes bemutatkozása. Nemes Jeles első rendezésére a világ legfontosabb fesztiválja mondta azt, hogy az év legjobbjai között van a helye. A történet az auschwitzi haláltáborban dolgozó Sonderkommendó két napját követi, a főszereplőt Sault a New Yorkban élő költő, Röhrig Géza alakítja. A Sonderkommandó foglalkozott a holttestek elégetésével, és munka közben Saul az egyikben felismerni véli a fiát. Elhatározza, hogy keres egy rabbit, hogy megadja neki a végtisztességet – ezt a küzdelmet követi végig a film. 

The Lobster (r.: Yorgos Lanthimos)

Az elmúlt évek legzavarbaejtőbb filmje kétségkívül a Dogtooth című, mondjuk úgy, hogy megosztó görög film volt, amiről máig nem tudom eldönteni, hogy borzasztó vagy zseniális. A görög új hullám rendezője az első angol nyelvű filmjében is tartotta magát a bizarr helyzetekhez: a Lobster ugyanis arról szól, hogy egy új törvény értelmében mindenkinek kötelező párt találnia magának 45 napon belül. Ezt a megvalósult nemzeti párválasztót látnunk kell! 

Ifjúság (r: Paolo Sorrentino)

A nagy szépség rendezője egy angol nyelvű filmmel és a Tony Servillóra kísértetiesen hasonlító Michael Caine-nel rúgja be az ajtót. Caine egy zeneszerzőt alakít, aki éppen az Alpokban áztatja magát a termálvízben, és nem annyira akar zenét szerezni egy készülő filmhez. Lesz egy csomó sztár: Harvey Keitel, Paul Dano, Rachel Weisz és Jane Fonda is, de mi magyarok is örülhetünk, mert Cseh Anna Mária fotómodell is kapott benne egy szerepet, akit leginkább A fény ösvényei című filmből lehet ismerni, itt pedig egy karrierista nőt fog alakítani.

Louder than bombs (r.: Joachim Trier)

A pompás Szerzők és a még annál is nagyszerűbb Oslo, augusztus norvég rendezőjének első angol nyelvű filmje egy háborús fotósról szól, akit Isabelle Huppert fog alakítani, a férje Gabriel Byrne, a fia pedig Jesse Eisenberg lesz. A történetet három évvel az anya halála után kezdjük el felgöngyölíteni, ami egyáltalán nem meglepő a rendező korábbi munkáinak ismeretében. 

Sea of Trees (r.: Gus Van Sant)

Az amerikai rendező új munkája egészen bizarrul hangzik, még akkor is, ha Matthew McConaughey elég biztos kézzel választ magának szerepeket, és ebben most ő a főszereplő. Egy szuicid hajlamokkal rendelkező férfit alakít, aki eltéved egy nyilván jelképesnek értelmezhető erdőben, és egy japán férfi vezetésével keresi a kiutat. 

Sicario (r.: Denis Villeneuve)

A hátborzongató Fogságban emlékét máig nem tudtam feldolgozni, úgyhogy azóta várom, hogy a kanadai rendező mivel rukkol elő legközelebb. Most egy női főszereplőt választott: Emily Blunt egy FBI-ügynököt alakít, aki egy mexikói drogkartell vezetője után nyomoz, úgyhogy ismét izgalmas és fordulatos filmre számítok, amiben lesz Josh Brolin és Benicio del Toro is. 

Irrational Man (r.: Woody Allen) 

Thierry Fremaux eredetileg a versenyprogramban szerette volna bemutatni Woody Allen következő filmjét, ami elég biztatóan hangzik, de az idős mester ellenáll az olyan hülyeségeknek, hogy díjazás meg versenyzés. A film mindenesetre egy megzavarodott filozófiaprofesszorról szól, akit Joaquin Phoenix alakít, tanítványát Emma Stone, feleségét pedig Parker Posey, és a témája szokás szerint a jómódú értelmiségiek életközepi morális válsága – nyilván komikus formában. 

Agymanók (r: Peter Docter)

Az új Pixar-filmet is először Cannes-ban lehet megnézni, ebben egy költözés után teljesen összezavarodott kislány fejébe pillanthatunk be, akinek az élete felett annyira átveszik az érzései az irányítást, hogy ezeknek a különböző mókás animált figuráknak, ún. agymanóknak az életét követhetjük majd. 

Love (r.: Gaspar Noé)

A megbotránkoztató filmjeiről ismert argentin rendező (Visszafordíthatatlan, Enter the Void) idén is letette a névjegyét, a Love-ról eddig nagyjából annyi derült ki így pár nappal a bemutatója előtt, hogy több mint kétórás, háromdimenziós, egy fiúról és két lányról szól, és a leírása szerint a „szexet ünnepli élvezetes módon”, ami annyit tesz, hogy egy szerelmi történetet dolgoz fel kifejezetten a szexualitás szempontjából.