Kedden prezentálta a Magyar Nemzeti Filmalap a saját megbízásából (az OrienTax és Candole Partners tanácsadó cégek segítségével) készített elemzést, amiből kiderül, hogy Magyarország a a legversenyképesebb a hozzá hasonló országok közül a filmgyártás tekintetében.

Azt már most is tudtuk, hogy tíz évvel ezelőtthöz képest durván megugrott a Magyarországon forgatott nagy, és közepes költségvetésű filmek száma, Andy Vajna filmes biztos el is mondta személyesen, hogy az egyik feladata az volt, hogy pont ezeknek a számát dobja meg. Vajna szerint naponta 2-3 csapat érkezik az országba arról tárgyalni, hogy itt forgassanak filmet, szerinte ezek olyan PR-sikernek számítanak, amiket képtelenség lenne amúgy megvásárolni.

Havas Ágnes, a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatója szerint azért volt szükség, mert valahogy számszerűsíteniük kellett azt, hogy a magyar filmgyártás igenis hoz pénzt. Ráadásul nem is keveset. A becslések szerint 10 ezer embert foglalkoztató ipar a sajtótájékoztató szerint az egyetlen támogatási forma Magyarországon, ami

kimutathatóan és már rövid távon profitot termel,

sőt, az egy filmnek nyújtott 25%-os adó-visszatérítés mellett az államháztartás számára 31% bevétel keletkezik, vagyis 1000 forint adó-visszatérítésre 1248 forint adóbevétel jut.

Az ipar régi problémája viszont az, hogy az a becsült 10 ezres munkaerő is kevés, a résztvevők szerint volt már olyan helyzet, hogy egy produkciónak nemet kellett mondani, mert egyszerűen nem volt elég szakember hozzá itthon. Kemény Ildikó, a Pioneer Pictures feje elmondta, hogy manapság már gyakran történik olyan, hogy egy Magyarországon forgatott produkció viszi a magyar stábot magával külföldre is. Korábban az olcsó munkaerőért jött ide Hollywood, most a szakértelemért is. Petrányi Viktória a Proton Cinemától (többek között ők gyártották a Terminalt, Margot Robbie-val és Mike Myers-szel) elmondta, hogy régen csak a gyártás miatt jöttek szervizmunkára az országba külföldi produkciók, de most már simán maradhatnak az utómunkára is.

Azért írom minden 10 ezer elé, hogy becslés, mert sem a NAV, sem a KSH nem veszi figyelembe az öt főnél kisebb vállalkozásokat, illetve a filmipar tele van egyéni vállalkozókkal, akik nem biztos, hogy az a főprofiljuk, amiből számlát is adnak. Így tulajdonképpen nehéz megmondani, hogy hány filmes is van Magyarországon, mert ez is tág fogalom: filmes az operatőr, filmes a villanyszerelő, filmes lehet a portás egy filmes kellékeket őrző raktárnál is.

Az elkészült jelentés az alapján rangsorolta a hasonló adottságokkal rendelkező országokat, hogy mennyire versenyképesek. Jó, ez elég tág fogalom, figyelembe vették többek között az adott ország filmtámogatási rendszerét, élet-, és bérszínvonalát, filmipari infrastruktúráját, és még néhány más tényezőt is. Így jött ki, hogy Magyarország az elérhető 100 pontból 75 pontot kapott, mögötte pedig szorosan jön fel Írország és Csehország. A résztvevők elmondták, hogy még azért bőven lenne mit fejleszteni Magyarországon: a szakoktatást (amire a Filmalap egyébként már pár hónapja rámozdult), a nyelvismeretet, a szabályozási környezetet (azaz a bürokráciát), valamint az engedélyeztető hatóságok együttműködésén is sokat lehetne még faragni.

De még így is dübörög a a filmgyártási költések alakulása. Míg 2011-ben 31,5 milliárd forint ment el filmgyártásra itthon, addig 2016-ra egy becsült 65 milliárd, 2017-re pedig egy szintén becsült 100 milliárdot fognak itthon költeni erre.