A Patrick egy olyan krimi, amiben minden egyes szereplőnek látni a pöcsét. Ezt érdemes az elején leszögezni, bár a belga Tim Mielants nem veszteget sok időt azzal, hogy megmutassa nekünk ezt a dolgot. És nem azért van ez, mintha a Patrick egy különösen perverz film lenne, hanem mert egy nudistatáborban játszódik valahol Belgiumban, egy erdő mélyén, és habár ugyanúgy van benne nyomozás, bűn, bűnhődés, áldozat, és elkövető, nem mindig úgy, ahogy azt gondolnánk. Kapásból hogy a nyomozónkon az idő nagyrészében nincs is nadrág.

A nyomozó a címszereplő Patrick, aki egyáltalán nem az a nyomozó típus. Késő harmincas, a szülei vezetik azt a nuditábort, ahol ő is lakik, és segít a mindennapi dolgokban. Magának való típus, a haja valószínűleg 12 éves korától ilyen. Az egyetlen hobbija a bútorkészítés, amiről nem sokan tudnak, de ő sem sokat beszél róla. Néha Patrick értelmi sérültnek tűnik, néha tényleg egy nagyra nőtt kisgyereknek, akinek vigyázni kell a beteg édesapjára, és a látássérült édesanyjára. (A Patrickot alakító színészt, Kevin Janssenst ismerheti a magyar közönség is, ő volt a gonosz A bosszú című filmben, aminek az emlékezetes, véráztatta fináléjában szintén látványosan nincs rajta nadrág.)

Patrick egyszerű élete azonban pár óra alatt teljesen felborul: először is meghal az édesapja, a tábort pedig szeretné átvenni az igazgatótanács többi tagja, miközben eltűnik a műhelyéből egy kalapács. Az utóbbi bagatellnek tűnik, amíg le nem írom, hogy néz ki a műhelye: egy szoba, ahol mindennek faragott, megmunkált, milliméterekre kiszámított helye van, és ahol egy hiányzó kalapács helye úgy világít, mintha LED-fényekkel lenne kirakva. Patrick tudja, hogy meg kell birkóznia azzal, hogy apja elhunyt, de először a fontos dolgokkal kezdi, és utánajár, hogy kinél lehet az a kalapács. Főleg akkor, amikor nyilvánvaló, hogy egy tábori bűntény eszköze lett.

Patrick (a film és a szereplő) hoz egy tudatos döntést, és inkább az eltűnt kalapácsra fókuszál, mint a gyászra. Sőt, a kalapács lesz minden, ami az életét hajtja. De Patrick nem egy nyomozótípus, nem igazán intuitív, nem erőssége a logika, sőt, igazából az alapvető társasági viselkedés sem, úgyhogy a módszere nem sokkal kifinomultabb, mint egy faltörő kosé. Végigmegy az embereken, és kikérdezi őket, hogy náluk hagyta-e a kalapácsát. Ha valaki elmondja, hogy kinél látta legutoljára, akkor megy tovább.

Ennél a szerszám-odüsszeiánál szinte nem is tudok kevésbé súlyos cselekményt kitalálni, amit Mielants mindenféle viccelődés és kikacsintás nélkül tálal, mintha tényleg a világ rendje forogna kockán attól, hogy a főszereplője megtalálja a hőn áhított kalapácsát. És a kikacsintás és a viccelődés hiánya elég fontos egy olyan filmben, ahol tényleg mindenki, de szinte kivétel nélkül mindenki ruha nélkül rohangál, idősektől a fiatalokon át mindenki, és úgy tesznek, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. A naturista kemping közegétől lesz a Patrick egy furcsa, majdnem antropológiai megközelítésű film, ami folyamatosan azt az érzést közvetíti, mintha egy idegen bolygón másik civilizációjába nyernénk betekintést. Ahol úgy is működnek a dolgok, mint ahogy kellene, meg úgy is, mint ahogy egyáltalán nem kellene nekik.

A bizarrság nem azt jelenti, hogy a Patrick véresen komoly film egy magába roskadó főhősről, akinek egyszerre kell megküzdenie a felelősséggel és a gyásszal. Pont ellenkezőleg: a közeg miatt alapból van egy elemelkedés a valóságtól, de még a meglepetésszerűen feltűnő új-zélandi Jemaine Clement (Flight Of The Conchords, Hétköznapi vámpírok) is néha-néha vígjátékba billenti át a cselekményt. Mielants-nek ez az első egészestés játékfilmje rövidfilmek és tévésorozatok epizódjai (Légió, Peaky Blinders) után, és nagyon jól tud egyensúlyozni a teljes hülyeség és a pátosz között. A rendező bevallása szerint a Patricket az inspirálta, amikor kiskorában a családjával hosszabb időt töltött egy naturista táborban, és az elkészült filmje is olyan, mint egy óriási élmény, ami nem hagyta nyugodni, amíg fel nem dolgozza egy filmben. Ha megnézzük, akkor bennünk is meg fog maradni.

A Patrick premierje idén volt Karlovy Varyban (ott meg is kapta a legjobb rendezőnek járó díjat), mi a sitges-i filmfesztiválon láttuk, magyar premierről egyelőre nem tudni.