A bőrömben című film valós eseményeken alapuló története annyira erős, hogy azt hihetnénk ezt a sztorit lehetetlen elrontani. Egy fekete, nigériai származású srác, akiből szkinhed lesz a hetvenes évek Angliájában, és aki nagyobb lelkesedéssel kergeti, gúnyolja és veri a színes bőrűeket, mint fehér szkinhed haverjai. A megdöbbentő történet ellenére A bőrömben mégsem lett igazán jó film, bár az is biztos, hogy aki látta, nem felejti el könnyen Enitan (Damson Idris) történetét.

Ami tulajdonképpen egy az egyben a film író-rendezőjének, Adewale Akinnuoye-Agbajének az élettörténete. Adewale Akinnuoye-Agbaje neve nem ismert Magyarországon, pedig biztosan rengetegen látták már a magyar nézők közül is moziban vagy tévében. Játszott többek között a Lostban, a Trónok harcában és olyan mozifilmekben, mint a Thor: Sötét világ, a Pompeji, a Trumbo vagy a Suicide Squad – Öngyilkos osztag, amiben ő volt Gyilkos Krok.

A mozikarrierje előtt azonban nem akármilyen gyerek- és fiatalkor jutott neki. Egyike volt ugyanis annak a több ezer nigériai gyereknek, akiket az 1960 és 1980 közötti időszakban fehér munkásosztálybeli családokhoz adtak ki nevelésre Nagy-Britanniában. Ez volt az úgynevezett farming (innen a film eredeti címe), amelynek keretében a nigériai szülők havidíjat fizettek az angol családoknak cserébe a gyerekeik neveléséért. Tették ezt azért, mert egyrészt elfoglaltak voltak, Akinnuoye-Agbajé szülei például egyszerre dolgoztak és tanultak, az anyja könyvelőnek, az apja pedig ügyvédnek készült. Másrészt ezek a szülők hittek abban, hogy így a gyerekeket jobb jövőhöz segítik, anyanyelvi szinten beszélnek majd angolul, és fehérek között nőnek fel, amit valamiképpen magasabb rendű dolognak tartottak, még akkor is, ha ezek a fehérek messze nem a társadalom legszerencsésebb részéhez tartoztak.

Mai szemmel felfoghatatlan, hogy miért gondolták úgy például Akinnuoye-Agbaje vér szerinti, iskolázott, értelmiségi szülei, hogy a gyerekeiknek (merthogy a testvéreit is kiadták nevelőszülőkhöz) jobb sora lesz egy teherautósofőr háztartásában egy sor másik fogadott gyerek között, mint velük. Ahogy az is érthetetlen, hogy miért látogatták olyan ritkán a gyerekeiket, pedig Londonban éltek, nem messze a nevelőszülőktől. Ezek is olyan kérdések, amikre a film nem ad választ, A bőrömben ugyanis nem igazán akar megmagyarázni semmit, inkább csak bemutatja az öngyűlöletnek azt a borzalmas spirálját, amibe Akinnuoye-Agbaje filmbeli megfelelője, Enitan belekeveredik.

Enitan ugyanis sem a nevelőanyjával, Ingriddel (Kate Beckinsale), sem a vér szerinti szüleivel nem tud szeretetteli kapcsolatot kialakítani. Ez persze nem az ő hibája, hiszen a két család úgy dobálja egymás között, mint a forró krumplit. A szülei az iskoláik befejezése után hazaviszik Nigériába, ahol aztán jól rácsodálkoznak, hogy az angol családban nevelkedett fiú nem tud beilleszkedni. Megoldásként visszaküldik az angol családjához, ahol finoman szólva sem örülnek neki (bár a nevelésével járó pénznek nyilván igen). Az utcán, az iskolában is napi szinten megtalálják az egyre népszerűbb szkinhed csoportok, akik időről időre megverik, megalázzák.

Enitan pedig a gödör legmélyén olyat lép, amit senki nem vár tőle: először csak amolyan bohócszerepben, ahogy ők mondják, a kutyájukként, de csatlakozik az egyik ilyen csapathoz. Később, amikor már több brutális akcióban is bizonyított, egyre inkább beilleszkedik a szkinhedek közé, bár hogy ez a tagság mennyire teljes értékű és mire is megy vele a fiú, az erősen kérdéses. (A nagy-britanniai szkinhed mozgalmak történetéről, a rasszizmus szerepéről a szkinhedek körében ebben a cikkben írtunk bővebben.)

Bár Adewale Akinnuoye-Agbaje rengeteg filmben játszott közel harmincéves színészi pályája során, A börömben-en végig érződik, hogy ez egy elsőfilmes rendező munkája. Különösen Enitan gyerekkora elnagyolt, karikatúraszerű, de a szkinhedekről vagy a fiú mellett végig kitartó tanárnőről (Gugu Mbatha-Raw) sem kapunk igazán árnyalt képet. A legösszetettebb karakter talán a nevelőanya, akinek nem születhetett saját gyereke, és aki a maga módján otthont ad ezeknek a gyerekeknek. De szeretet, törődés csak akkor jár, ha valaki mindenben az ő szabályai szerint játszik. Aki a legalja rasszista dumákat vágja a gyerekei fejéhez, de aki a legkritikusabb pillanatokban mégis mellettük van. (Más kérdés, hogy Kate Beckinsale egy pillanatig nem néz ki úgy, mint egy sok gyereket nevelő munkásosztálybeli asszony a hetvenes évekből.)

Furcsa módon távolt marad tőlünk maga a főszereplő is. Ez valószínűleg szándékos: Enitan olyan mélyen van, annyira gyűlöli magát és annyira képtelen kapcsolódni a többi emberhez, hogy távol marad a nézőtől is. Tizenhat éves korára több rossz történt vele, mint mással egész életében, innen nehéz, szinte lehetetlen visszajönni. Neki, vagyis Adewale Akinnuoye-Agbajének mégis sikerült, amelynek története akár egy másik filmet is megérne. Mert akármilyen elnagyolt is A bőrömben cselekményvezetése, karakterei, egy ilyen életutat igenis el kell mesélni, nem is egyszer.