Vácon hetvenezer ember gyűlt össze a tiszteletére, Visegrádon pedig olasz turisták csoportja rohanta meg Kabir Bedi indiai színészt, amikor 1984-ben Magyarországon járt. Szinte nem volt olyan médium, amelyik ne tudósított volna rövid látogatásáról, de ez akkoriban érthető is volt.

A maláj tigris című televíziós sorozat (1976) hőse, maga Sandokan érkezett a magyarokhoz, és a magyarok, mint tudjuk, rajonganak a legendákért. Különösen az élőkért.

Az Új Tükörnek akkor ezt mondta Kabir Bedi:

tudom, hogy ez a népszerűség nem nekem szól, hanem a szerepemnek. Nem tart örökké az ünneplés sem.

És valóban: Kabir Bedi három nap múlva elhagyta az országot, az élmény azonban, hogy Sandokan köztünk járt, s nem csak a szelleme, örökre beégett a magyarok szívébe.

Pedig amikor A maláj tigrist vetítették, a magyarok szinte semmit nem tudtak a Sandokan szerepét megformáló, 1946. január 16-án született színészről.

Az csak utólag, a filmsorozat sikere után derült ki róla, hogy apja indiai, anyja pedig angol. Együtt koptatták a híres oxfordi egyetemi padokat, és szerelmük annak ellenére nem múlt el, hogy Kabir Bedi apja közölte szíve választottjával, hogy ő valójában forradalmár, és azért érkezett Angliába, hogy tanuljon, és visszatérve Indiába harcolni fog az angolok ellen.

Ezek után mondja valaki azt, hogy a később – előbb Újdelhiben történésznek tanult, majd Bombayben – filmszínésszé váló Kabir Bedi ne tudta volna élethűen eljátszani a brit megszállók ellen küzdő maláj kalóz szerepét, hiszen egész gyerekkora Gandhi-párti környezetben telt. Titkos találkozók, visszafojtott beszélgetések hangulatában. Szülei gyakran láttak vendégül művészeket, exforradalmárokat.

India 1947 augusztusának idusán elszakadt a brit koronától, és Kabir Bedi akkor még csak egyéves volt. Egy helyét és útját kereső, jellemzően hindu államban nevelkedett ember, aki életét ma buddhistaként éli. A sors fintora, hogy szülővárosa, Lahore ma pakisztáni területen van.

Négyszer nősült, idősebbik fia, Siddhart – aki skizofréniában szenvedett – 26 éves korában öngyilkos lett. Szüleinek forradalmi példája, a Sandokan-szerep egész életét áthatotta, idős korára nem félt attól sem, hogy tehetős ember lévén – a szerepeiért kapott gázsit a filmiparba forgatta vissza – támogassa a mianmari kormányellenes erőket.

Kabir Bedi két éve visszatért Magyarországra, a Fővárosi Állat- és Növénykertben örökbe fogadott egy tigrist. A Szeretlek Magyarországnak akkor azt mondta, hogy 

amikor Emilio Salgari a 19. század végén megírta a Sandokan-történeteket, nemcsak leírta a főszereplőt, hanem rajzokat is készített róla. Én pedig nagyon hasonlítok ezekre a rajzokra.

Sandokan szerepe ugyan egy időre meghozta számára a nemzetközi sikert, hiszen az 1983-ban mozikba kerülő, Polipka című James Bond-filmben ráosztották az antihős testőre, Gobinda szerepét. Figyelme és szíve azonban visszahúzta Indiába. Ahogyan 1984-ben az Új Tükörnek nyilatkozta is:

Ízig-vérig indiai vagyok. India a hazám, a szerelmem, az emlékeim tárháza, az életem.