Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM75 éves Kabir Bedi, az örök Sandokan
További Cinematrix cikkek
- A Netflix megcsinálta a saját Breaking Badjét, csak sokkal viccesebben
- A világ egyik legcsúfabb oldalát mutatja be ez az új Netflix-film
- Egy ültő helyünkben végigdaráltuk Stephen King kedvenc misztikus sorozatát
- Kegyetlenül megdolgoztatta az agytekervényeinket Hugh Grant új vallásos thrillerje
- Az új Dűne-sorozat pont arról szól, amitől napjainkban a legjobban rettegünk
Vácon hetvenezer ember gyűlt össze a tiszteletére, Visegrádon pedig olasz turisták csoportja rohanta meg Kabir Bedi indiai színészt, amikor 1984-ben Magyarországon járt. Szinte nem volt olyan médium, amelyik ne tudósított volna rövid látogatásáról, de ez akkoriban érthető is volt.
A maláj tigris című televíziós sorozat (1976) hőse, maga Sandokan érkezett a magyarokhoz, és a magyarok, mint tudjuk, rajonganak a legendákért. Különösen az élőkért.
Az Új Tükörnek akkor ezt mondta Kabir Bedi:
tudom, hogy ez a népszerűség nem nekem szól, hanem a szerepemnek. Nem tart örökké az ünneplés sem.
És valóban: Kabir Bedi három nap múlva elhagyta az országot, az élmény azonban, hogy Sandokan köztünk járt, s nem csak a szelleme, örökre beégett a magyarok szívébe.
Pedig amikor A maláj tigrist vetítették, a magyarok szinte semmit nem tudtak a Sandokan szerepét megformáló, 1946. január 16-án született színészről.
Az csak utólag, a filmsorozat sikere után derült ki róla, hogy apja indiai, anyja pedig angol. Együtt koptatták a híres oxfordi egyetemi padokat, és szerelmük annak ellenére nem múlt el, hogy Kabir Bedi apja közölte szíve választottjával, hogy ő valójában forradalmár, és azért érkezett Angliába, hogy tanuljon, és visszatérve Indiába harcolni fog az angolok ellen.
Ezek után mondja valaki azt, hogy a később – előbb Újdelhiben történésznek tanult, majd Bombayben – filmszínésszé váló Kabir Bedi ne tudta volna élethűen eljátszani a brit megszállók ellen küzdő maláj kalóz szerepét, hiszen egész gyerekkora Gandhi-párti környezetben telt. Titkos találkozók, visszafojtott beszélgetések hangulatában. Szülei gyakran láttak vendégül művészeket, exforradalmárokat.
India 1947 augusztusának idusán elszakadt a brit koronától, és Kabir Bedi akkor még csak egyéves volt. Egy helyét és útját kereső, jellemzően hindu államban nevelkedett ember, aki életét ma buddhistaként éli. A sors fintora, hogy szülővárosa, Lahore ma pakisztáni területen van.
Négyszer nősült, idősebbik fia, Siddhart – aki skizofréniában szenvedett – 26 éves korában öngyilkos lett. Szüleinek forradalmi példája, a Sandokan-szerep egész életét áthatotta, idős korára nem félt attól sem, hogy tehetős ember lévén – a szerepeiért kapott gázsit a filmiparba forgatta vissza – támogassa a mianmari kormányellenes erőket.
Kabir Bedi két éve visszatért Magyarországra, a Fővárosi Állat- és Növénykertben örökbe fogadott egy tigrist. A Szeretlek Magyarországnak akkor azt mondta, hogy
amikor Emilio Salgari a 19. század végén megírta a Sandokan-történeteket, nemcsak leírta a főszereplőt, hanem rajzokat is készített róla. Én pedig nagyon hasonlítok ezekre a rajzokra.
Sandokan szerepe ugyan egy időre meghozta számára a nemzetközi sikert, hiszen az 1983-ban mozikba kerülő, Polipka című James Bond-filmben ráosztották az antihős testőre, Gobinda szerepét. Figyelme és szíve azonban visszahúzta Indiába. Ahogyan 1984-ben az Új Tükörnek nyilatkozta is:
Ízig-vérig indiai vagyok. India a hazám, a szerelmem, az emlékeim tárháza, az életem.