Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMAz ember már régen nem a természet része
További Cinematrix cikkek
- A Netflix megcsinálta a saját Breaking Badjét, csak sokkal viccesebben
- A világ egyik legcsúfabb oldalát mutatja be ez az új Netflix-film
- Egy ültő helyünkben végigdaráltuk Stephen King kedvenc misztikus sorozatát
- Kegyetlenül megdolgoztatta az agytekervényeinket Hugh Grant új vallásos thrillerje
- Az új Dűne-sorozat pont arról szól, amitől napjainkban a legjobban rettegünk
Ezért, éppen az ilyen dokumentumfilmek miatt nehéz elhinni azt, hogy van remény. Miközben az Otthonom (Acasa, My Home) A Szeretet Birodalmában kapott helyet a Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon.
- Vagy azért, mert a reményről mindenki mást gondol.
- Vagy azért, mert a szeretetnek nincs is köze a reményhez.
A történet a városiasodás és a természettel való együttélés paradoxonát mutatja be. Egykor, a középkorban úgy tartották, hogy a városi levegő szabaddá tesz, de akik ezt mondták, azok a polgárosodás reményében kibontakozó életút lehetőségét vázolták.
A filmben viszont mintha e középkori mondás minden keserűsége értelmet nyerne. Mert, persze, a társadalmi szerveződés egyik fontos szempontja a szociális háló megteremtése, de ez egyben a kiszolgáltatottság kényszerűségét is magában hordozza.
A gond nem a váltás szükségességével van, hanem azzal, hogy amit ezen a bolygón könnyedén átraknak egyetlen mozdulattal, eszközt, tárgyat, embert, azt a legritkábban követi ugyanolyan dinamikával a lélek, a megértés, a gondoskodás.
A film az Enache család – kilenc gyermek és szüleik – történet mutatja be. A család húsz évig a természettel tökéletes harmóniában egy kunyhóban élt, csak éppen rossz helyen. A társadalom szerint rossz helyen: a Bukarest-delta vadonjában. A terület elhagyatott vízgyűjtő, különleges és ritka állat- és növényfajok százaival. Ha létezik egyáltalán ilyen meghatározás, márpedig létezik:
ez a világ egyik legnagyobb természetes városi rezervátuma.
A család sorsa a kiűzetés, pontosabban a betelepítés. A hatóságok úgy döntenek, hogy turistalátványossággá formálják a román főváros szomszédságában nyújtózó területet. De úgy tűnik, az ember már régen nem a természet része. Az állatok és növények maradhatnak, az embernek már régen nincs helye a fák között és a csatornákkal szabdalt szigeteken. Az ember végérvényesen társadalmi eszközzé vált, hivatkozási alappá, amelynek jelszava a jobb élet ígérete, az oktatás és az egészségügyi ellátás biztosítása, s hogy elvégre az ember mégiscsak civilizált lény volna. Miközben a civilizáció mintha csakis a többségi társadalom szabályai szerint volna értendő.
Az Enache család Bukarestbe költözik, tagjait pedig vágyaik és lehetőségeik szerint elnyeli a civilizáció.
Ha valamiben, ennek ábrázolásában erős az Otthonom. Az életteréből kiszakított ember kétségeinek és reménytelen boldogságkeresésének megmutatásában. Drámai annak érzékeltetése, ahogyan a kiszolgáltatott lélek magába szívja az új minden nyűgét, s hogy milyen könnyű elmerülni az önsajnálat négyzetméterekben kimért paneltengerében.
Otthonom / Acasa, My Home
- Finnország, Németország, Románia / Finland, Germany, Romania, 2020, ’86
- Rendező / Director: Mr. Radu Ciorniciuc
- Producer / Producer: Ms. Monica Lăzurean-Gorgan
- Operatőr / Cinematographer: Ms. Mircea Topoleanu, Mr. Radu Ciorniciuc
- Szerkesztő / Editor: Mr. Andrei Gorgan
- Író / Writer: Ms. Lina Vdovîi
- Zeneszerző / Composer: Yari, Codrin George Lazăr, Gaute
- Hangmérnök / Sound Designer: Tom Weber
Idén online rendezik meg a Budapest International Documentary Festivalt. A BIDF programjában 2021. március 1. és 10. között 30 versenyfilm tekinthető meg.