Ma lenne 60 éves James Gandolfini, aki hiába próbált leszámolni a leghíresebb tévés maffiózó szerepével, élete utolsó pillanatáig sem tudott megszabadulni tőle.

James Gandolfini mindig azt mondta, nem sokban hasonlított Tony Sopranóhoz, inkább egy 120 kilós Woody Allennek tartotta magát, egy „neurotikus szemétdombnak”. A Maffiózók forgatásán több jelenet felvételét is meg kellett szakítani, mert nem volt képes elviselni az erőszakot. Pedig bármennyire is gyűlölte a figurát, amellyel azonosították, megvoltak a közös démonaik.

Az 1961. szeptember 18-án született Gandolfini viszonylag későn, 25 évesen kezdett el színészetet tanulni, amire mindig is egyszerű munkaként tekintett. Nem nagyon élte bele magát abba, hogy megkaphatja Tony Soprano szerepét, úgy volt vele, hogy egy jóképű olasz, George Clooney mediterrán verziója lesz majd a befutó. A sorozat atyja, David Chase eredetileg Ray Liottában gondolkodott, ami logikus választásnak tűnt, hiszen a Nagymenők rajongójaként 26 olyan színészt igazolt le a szériához, akik szerepeltek Martin Scorsese filmjében.

A tökéletes don

Liotta azonban nem akart sorozatozni – a Maffiózók előzményfilmjére, a The Many Saints of Newark-ra viszont már igent mondott –, Chase pedig olyan színészt kezdett el keresni, aki egyszerre képes hozni az unalmas családapa és a fenyegető don figuráját is. James Gandolfini tökéletes volt számára, hozzácsapott még pár töltelék jelöltet, köztük Steve Van Zandtot, a későbbi Silvio Dantét, és lenyomta az HBO torkán.

James Gandolfinire az 1993-as Tiszta románc miatt figyeltek fel, amelyben Virgilt, az olasz bérgyilkost alakította, aki egy ultraerőszakos jelenetben a Patricia Arquette által játszott Alabamával vívott élet-halál harcot. Gandolfininek előtte nem sok filmes tapasztalata volt, főleg Broadway-szerepekben tűnt fel, és most tényleg mindent beleadott. Patricia Arquette emlékei szerint napokig a kocsijában aludt a jelenetbeli ruháját viselve, és a felvétel előtt megkérte a színésznőt, hogy tiszta erőből vágjon egy golyóstollat a lábfejébe, hogy csiszolhasson azon a részen, amikor Alabama ugyanezt teszi Virgillel, csak éppen egy dugóhúzót használva. Amikor Arquette erre képtelen volt, a dublőre, aki már teljesen ki volt készülve a brutális jelenet napok óta tartó forgatásától,

A Quentin Tarantino által írt és Tony Scott által rendezett Tiszta románc pár perces, sokkolóan brutális jelenete feltette a térképre Gandolfinit. Nem sokszor ábrázoltak a vásznon ilyen részletesen nő elleni erőszakot és az azt követő megtorlást. Virgil pszichopata figurája, aki puszta kíváncsiságból ad még egy esélyt a félholtra vert Alabamának, hogy eljátszadozhasson vele, nagyon betalált David Chase-nél.

A Maffiózókat gyakran vádolták azzal, hogy az erőszakot és a bűnözőket dicsőíti, Chase ezért időről-időre elővette a Tiszta románc-féle receptet. Amikor Ralph Cifaretto halálra veri terhes barátnőjét, vagy ahogyan Silvio Dante végez Adrianával, mind arra emlékezteti a nézőt, kik is valójában ezek a karikatúraszerűen megrajzolt figurák.

Siker és mélyrepülés

Az HBO a kilencvenes évek végén készen állt arra, hogy mindent elsöpörjön, ami a televíziózást a könnyed szórakozással azonosította. Bár gyakran a Maffiózók Tony Sopranóját emlegetik az első igazi antihősként, aki kitaposta az utat Vick Mackey-nek, Walter White-nak és társainak, a csatorna 1997-ben már egy egész börtönblokknyi, egymást erőszakoló és gyilkoló rosszfiút zúdított a nézőkre az Ozzal. De kétségtelen, hogy az igazi áttörést Gandolfini felfedezése hozta meg.

Pedig a meghallgatása katasztrofálisan indult, a színész a szöveg olvasása közben „Ez egy szar!” felkiáltással kirohant a szobából, és napokig nem is hallottak róla.

1999-ben, két évvel a pilot epizód felvétele után a Maffiózók végre képernyőre került, James Gandolfini pedig egyik pillanatról a másikra a tévétörténelem egyik ikonikus alakjává vált. A sikerrel párhuzamosan azonban megkezdődött személyes mélyrepülése is. Nehezen viselte az ismertséget, legszívesebben láthatatlanná vált volna, de egy napszemüveg és egy baseball-sapka az ő alkatával nem jelentett megoldást. Miközben minden porcikája tiltakozott Tony Soprano ellen, a szerep lassan kezdte maga alá gyűrni, és ez a forgatásokon is kiütközött.

Robert Patrick, a Terminator 2-vel robbantó színész a sorozatban egy szerencsejáték-függő sportboltosként került szembe Tony Sopranóval. Korábban nem ismerték egymást, és az első közös felvétel előtt, cigizés közben odavetette Gandolfininek, hogy reméli, a legjobb formáját hozza majd. „Ó, abban kurvára biztos lehetsz!” – válaszolta Gandolfini, és Patrick arcába pöckölte a csikket.

Később, amikor azt a jelenetet vették fel, amikor Tony behajtja a tartozását, Gandolfini másnaposan, kedvetlenül jelent meg a forgatáson. Gyorsan túl akart lenni az egészen, és tényleg a legjobb formáját hozta.

A szar is megfagyott bennem a rémülettől

– emlékezett vissza Robert Patrick.

Gandolfini egyre súlyosabb alkohol- és drogproblémákkal küzdött, 2002-es válásával pedig elérte a mélypontot. Egyszer a forgatáson úgy berúgott a Christopher Moltisantit alakító Michael Imperiolival, hogy mindkettejük lábát egy fához kellett kötözni, nehogy lezuhanjanak a szikláról, miközben Ralph Cifaretto hullájától szabadulnak meg a kamerák előtt.

Leszámolás Tony Sopranóval

Keveseket engedett közel magához, de a széria DiMeo maffiacsaládjára a való életben is számíthatott. Sorozatbeli feleségéhez, Edie Falcóhoz és pszichiátert alakító Lorraine Braccóhoz különösen erős szálak fűzték. Amikor kiderült, hogy a szereplők közül csak ő kap részesedést a Maffiózók DVD-kiadásából, egyenként behívta magához a kollégáit, és szétosztotta közöttük a pénzt.

Sorra dobta vissza az interjúkérelmeket, mondván, semmi érdekes sincs benne, és egy kamionsofőrt sem kérdeznek a munkájáról. Nem sokkal a halála előtt azzal fenyegette meg az akkor még Hollywood atyaúristenének számító Harvey Weinsteint, hogy a szart is kiveri belőle, ha még egyszer azzal hívja fel, hogy üljön be jópofáskodni a David Letterman Show-ba.

Egyre jobban nyomasztotta a maffiavezér figurája, különösen az viselte meg, amikor a forgatókönyv szerint egy sorozatbeli barátjával kellett végeznie. Mint mondta, komolyan megfordult a fejében, hogy soha többé nem vállalja el szerepet, sem egy feltámasztott évadban, sem egy esetleges mozifilmben. Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor Tony megölte Christophert az autóbalesetük után. Ezután végleg leszámolt Tony Sopranóval.

2013-ban az akkor 13 éves fiával – akinek megtiltotta, hogy egyetlen epizódot is megnézzen a Maffiózókból – Rómában nyaralt, amikor a szállodai szobájában infarktust kapott. Halála szürreális módon megidézte a Maffiózók legprofánabb pillanatait, amikor egy mentő lelopta a már halott színész karjáról az óráját.

Fia, Michael egészen a közelmúltig betartotta apjának tett ígéretét, és csak azután nézte végig a Maffiózókat, hogy igent mondott a fiatal Tony Soprano szerepére a The Many Saints of Newark-ban. Hamarosan kiderül, rá hogyan hatott apja öröksége, amelytől hiába próbálták megóvni őt.