Kár keresni bármiféle korszakos genderszemléletet abban vagy bármiféle LMBTQ-magyarázatot arra, hogy James Bond lehetne-e nő, hiszen a válasz egyszerű:

Ami a képet árnyalja, az a művészi szabadságban keresendő. Hiszen az alkotás lényege éppen az, hogy folyamatosan újra- és átértelmez mindent, és legfőképpen azok a művek kapnak kiemelt figyelmet, amelyek olyan toposzokhoz nyúlnak, amikről mindenki azt gondolja: érinthetetlenek.

Bond most még Bond. Még akkor is, ha a 25. Bond-filmben a 007-es ügynök karaktere komoly kihívót kapott, bár a jamaicai származású Lashana Lynch csupán egyvalamiben felel meg annak, amilyennek Ian Felming anno James Bondot megalkotta: Angliában született, vagyis angol. Igaz, Bond Jamaicában tölti nyugdíjas éveit, de ez azért nem olyan erős kapocs.

Ian Fleming 1962-ben a New Yorkernek adott interjújában azt mondta, hogy hősét alapvetően unalmas figurának szánta, akit sodornak az események, de aztán lett belőle sármos angol úriember, nőcsábász kedvenc koktéllal, menő autóval, lő, fut, bunyózik – ilyen az, amikor az író önmagát látja egy szerepben –, vagyis Lashana Lynch tényleg nagyon más. Kinézetre sem csupán azért különbözik az eddigi Bond-színészektől, mert bőrének színe sokkal sötétebb, hanem azért is, mert nő. Vagyis James legfeljebb Jane lehetne, de az már, ugye, egy egészen másfajta karakter volna, mint a nőcsábász 007-es.

A színésznő a The Guardiennek még szeptember elején nyilatkozott is erről. Azt mondta, soha nem gondolt arra, hogy belőle valaha is Bond lehetne, de ha lenne is, akkor is csak hozzá hasonlatos. Bőrének színével amúgy a film producereinek nem is lenne gondja, nemével azonban annál inkább. Vagy mégsem?

A közönségigény ugyanis a mozifilmekre is hatással van. Ha valamit jó pénzért el lehet adni, akkor kevés olyan producert találni a filmiparban, aki ne gondolna arra, hogy érdemes hozzányúlni a toposzokhoz. A Bridgerton család című Netflix-sorozat példája is jól mutatja, hogy akár egy XIX. századi arisztokrata családban is élhettek fekete bőrűek, sőt egy királyné bőrszíne is lehetett sötét, de ez a kérdés, túl azon, hogy megnyomott néhány olyan, társadalmi érzékenyítésre érzékenyen reagáló gombot, amitől néhány kritikus máris a világ pusztulásáról kezdett értekezni, természetesen szigorúan ideológiai és vallási alapon, arra a fontos kérdésre is rávilágított, hogy a modern világ társadalmai korántsem állnak készen arra, hogy a társadalmi együttélést komplexitásában érzékeljék, mint inkább a szeparációban lássák kiteljesedésének lehetőségét.

Egy ilyen világban ugyanakkor éppen az a legizgalmasabb, amikor elhangzik a kérdés: 

• James Bond lehetne-e Jane Bond?
• James Bond lehetne-e olyan színész, akinek a bőrszíne nem éppen sápadt angol?

A választ mindenki megtalálhatja önmagában, ám mielőtt bárki hangosan kimondaná, gondoljon arra az ősi felismerésre, ami arról szól, hogy vigyázz, mint kívánsz, mert a végén megkapod. Hérakleitosz ezt így fogalmazta meg: az embereknek nem tenne jót, ha valóra válna, amit szeretnének.

Lashana Lynch abban a The Guardian-interjúban azt is mondta, hogy érzése szerint csak egy méltó ügynöktársat kerestek Bond mellé, nem pedig azért tették oda, hogy átvegye az örökségét. Erre viszont egy másik filmes saga az ellenpélda: amikor Indiana Jones rátalál a kristálykoponyákra, a film úgy ér véget, hogy a régészprofesszor (alakítója Harrison Ford ) filmbéli utódja a fia (Shia LaBeouf) lesz. Aztán a fiatalúr mégse érkezik... 

De mindegy is, idővel úgyis minden kiderül, és nemcsak az, hogy Bond lehet-e nő, de ráadásul fekete is. A szerepre a Bridgerton család egyik színészét is esélyesnek tartják, igaz, ő férfi. Tény, a zimbabwei anya és angol apa kapcsolatából született Regé-Jean Page simán lehetne James Bond, hiszen remek színész. 

A bőrszín problematikájára legplasztikusabban talán a szintén Bond-esélyesnek tartott Idris Elba mutatott rá még 2019-ben, amikor nyilatkozott a Vanity Fair magazinnak, hogy bár simán el tudná magát képzelni a szerepben, és szerinte akár fekete nő is alakíthatná az ügynököt, de ez éppen azok miatt nem lehetséges, akik képtelenek lennének elfogadni, hogy a 007-es szerepébe egy színes bőrű színész bújna. Neki amúgy sincsen szüksége arra, hogy ilyen támadásnak tegye ki önmagát és Bond karakterét.

Ezen a ponton mindazoknak, akik Bond látványát tényleg csak fehér angolként tudnák elviselni, érdemes azon is elgondolkozniuk, hogy

Ám ennek kibontása messzire vinne bennünket ettől a cikktől, így inkább annak örüljünk, hogy a 25. James Bond-film már a mozikban látható, és reményeink szerint lesz 26. is – hiszen ki az a producer, aki le tudna mondani annyi pénzről és hírnévről, amennyit ez a sorozat jelent és termel. Ügynökök mindig is lesznek, történeteiket mindig megírja valaki, és ha már van sztori, lesznek hozzá színészek is. Vagy színésznők...