A Station Eleven (Tizenegyes állomás) című új posztapokaliptikus drámasorozat december 16-án mutatkozott be az HBO Maxon az első három részével. A széria Emily St. John Mandel 2014-es, magyar nyelven is megjelent regényén alapszik, amit azért tartunk fontosnak már az elején leszögezni, mert

A történet egy színházi előadással veszi kezdetét, amelyen a Lear királyt adják elő, ám a darab csúcspontján a főszereplő, Arthur Leander (Gael Garcia Bernal) egyszer csak összeesik, és szívrohamban meghal. Egyetlen ember akad csak, aki elkezd rohanni a színpad felé, Jeevan (Himesh Patel). Ő az, aki az első epizód középpontjában áll, és akinek a szemszögéből látjuk, hogy itt bizony a világvége fenyeget. Jeevan ugyanis kap egy telefonhívást a kórházban dolgozó testvérétől, hogy barikádozza el magát és bújjon el, mert olyan, durva influenza kezdett el terjedni, ami le fogja verni a lábáról a világot.

Hiába veszít el a világ egy olyan ismert művészt, mint Arthur, a tragédiával szinte senki sem foglalkozik, mert egy jóval nagyobb árnyékolja be azt. Mégpedig, hogy tényleg beüt az apokalipszis. Jeevan az előadás után pártfogásába vesz egy Kirsten nevű kislányt, akivel bevásárolnak egy csomó mindent, majd fogják magukat, és hónapokra bezárkóznak a fickó testvérénél.

Az, ahogy a járvány kezdetét veszi, kísértetiesen hasonlít a valóságra, pedig a könyv is jóval a covid előtt íródott, és a sorozatot is a koronavírus felbukkanása előtt jelentették be, még 2019 nyarán. Az egészségügyi rendszer szinte azonnal megbicsaklik a Station Elevenben, előkerülnek a maszkok, a távolságtartás, Jeevan pedig a vigyorgó és őt hülyének néző kasszás szeme láttára iszonyú sok élelmiszert vásárol fel egyszerre. Mi azonban nem mosolygunk ezen, valami hasonlót éltünk át és élünk át jelenleg is. Nem merünk egymás közelébe menni, és veszélyforrásként tekintünk a másik emberre, akiben ott lehet az a bizonyos vírus.

Az HBO Max szériájában a Georgia Flu azonban a Covid-19-nél jóval durvább, 99 százalékos elhalálozási rátája van, szóval nem sokan maradnak életben azok közül, akik elkapják. Az apokalipszist a készítők rendkívül realistán tálalták, az időbeli ugrások pedig jól aláhúzzák, hogy az egykor népes helyek, vasútállomások hogyan válnak elhagyatottá, és olyan dzsumbujokká, mint mondjuk a The Last of Us-játékban.

A forgatókönyvön az a Patrick Somerville dolgozott, akinek a nevéhez egy másik posztapokaliptikus produkció, a The Leftovers (A hátrahagyottak) is fűződik. Az érzelmi csúcspontok itt is kiválóan működnek, és szíven üt minket, hogy a második részben már a felnőtt, és Mackenzie Davis által játszott Kirstent láthatjuk. Nem Jeevan a főhős tehát, hiába akarja velünk elhitetni a pilot,

A Station Eleven egy brutális dráma, de épp a posztapokaliptikus jelenetek azok, amik reménnyel töltik meg a nézőt. Még akkor is, ha ott is állandó a fenyegetés. Na, nem kell itt Walking Deadre gondolni, meg csoszogó halottakra, de egy széthullott világban, ahol ember embernek farkasa, igenis oda kell figyelni rá, nehogy véletlenül hátba szúrják az embert.