Minden film kezdete meghatározza a filmet. Már az első képkockák elárulják, mire számíthatunk. Nos, a Ne nézz fel! című alkotás nem ilyen. Mert elsőre azon töprengünk, hogy 

• ez most komoly,
• ez most paródia,
• ez most szatíra-e.

Aztán ahogy a film története halad előre, és egyre jobban megismerjük a szereplőket, kiderül, hogy ennél realisztikusabb filmet nem is forgathattak volna; a kérdés az, hogy vajon mindenki érti vagy érteni fogja-e. 

Mert az addig rendben van, hogy ez a film minden eddigi, véresen komolyan elkészített apokalipszist ígérő mozit kenterbe ver pusztán azzal, hogy a forgatókönyvírók úgy tesznek, mintha mindent kifordítva írnának meg, de a Föld felé száguldó aszteroidának végül is mindegy, mennyire intelligens emberek vezetik a világ egyik vezető hatalmát, az Amerikai Egyesült Államokat. 

A történet tehát nem bonyolult. Csak a helyzet kicsit kínos. Nevezetesen az, hogy egy doktorandusz (Jennifer Lawrence) felfedez egy üstököst, amely éppen a Föld felé tart. Mit felé, a pályaíve szerint be is csapódik. A gond az, hogy az égi szikla mérete éppen akkora, hogy elegendő a földi élet elpusztításához.

A pályaadatokat professzora (Leonardo DiCaprio) pontosítja, és azon nyomban el is utaznak Washingtonba, hogy az elnökkel, pontosabban elnök asszonnyal (Meryl Streep) közöljék:

A nagyhatalmi politika azonban más logika szerint működik, semmint felfigyelnének arra, hogy fél év múlva nemhogy a dombon, de az egész bolygón lehúzzák a rolót, és még csak krónikás sem marad, aki feljegyezhetné, hogy itt valaha emberek éltek. 

De ez történik, amikor kiderül, hogy egy közösség vezetői komplett idióták, mert csakis a hatalom, csakis a siker, csakis a jó médiaszereplés érdekli őket. 

Apropó, média. Cate Blanchett olyan parádésan alakítja a kereskedelmi televízió műsorvezetőjét, hogy ezentúl alighanem ő lesz az etalon, ha egy önmagától hanyatt eső, önvezérelt médiaarcot kell megidéznünk. Az ugyanakkor végtelenül szomorúvá tehet bennünket, hogy alakítását valamiért tényleg hitelesnek érezzük.

Ahogy az USA elnök asszonyának karakterét is, akiről lehet, hogy sokaknak inkább Donald Trump jut az eszükbe, netán Ronald Reagan – aki azért tényleg nagy színész volt, és legjobb alakítását elnökként hozta –, de semmiképpen nem egy olyan vezető, aki megfontolt, bölcs és elvvezérelt.

Ez a film egyvalamit mutat be nagyon hitelesen: a káoszt egy olyan világban, amelyben a nézettség fontosabb a tartalomnál, a manipuláció a ténynél, a hatalom az emberségnél.

Az pedig annyira mai szagú történet, ahogyan az emberek – akár a Covid-oltásoknál – táborokra oszlanak. Olyanokra, akik szerint nincs is aszteroida, olyanokra, akik szerint van, de olyanokra is, akik szerint a becsapódást túl lehet élni, és olyanokra, akik szerint ez kizárt.

De a legszebb az egészben, hogy lesznek olyanok, akik abba táborba állnak, akiktől a hatalom azt várja, hogy ne nézzenek fel, mások meg folyton az eget vizslatnák, ahonnan szédítő sebességgel érkezik a pusztulás.

Nekünk, nézőknek csak annyi a dolgunk, hogy előrenézzünk, a monitorra, mert a Netflix alighanem elénk hozta az emberiség legigazabb karikatúrját.