Bár paradoxonnak tűnik, a Kilakoltatás nemcsak nagyon kemény, drámai erejű, a magyar valósághoz köthető film, hanem egyszersmind gyönyörű is. Meg lehet rajta ütközni, mégis ez a szó jut az eszembe a végrehajtás, az agresszió, a banki farkastörvények és cinizmus uralta társadalmi-gazdasági működés mellett. A rendszer ugyan nem kímél sem istent, sem embert, mégis van valamilyen emberi törvényeken nyugvó szabályszerűsége, és vannak rendszerbe nem illeszthető emberi vadhajtásai. Ilyen humánus vadhajtás például a kilakoltatásokra járó szociológushallgató (Mészáros Blanka) kis aktivista csapatával, aki épp ellenébe megy végrehajtó bátyja (Orosz Ákos) élete első kilakoltatásának, azzal, hogy akadályozza munkáját a kerítés előtt üldögélő, Lakhatást, nem zaklatást! skandáló csapatával.

Pedig Budai Richárd végrehajtónak nagyon fontos nap ez az életében, hisz ez az első, nem az irodában, adminisztrációval töltött munkanapja, amikor terepen van, és a végrehajtóiroda feje, a papa sincs ott. Neki pedig bizonyítani kellene, hogy egyedül is képes megoldani egy kilakoltatást, kihozni a nénit a házból és átadni a rendőrségnek.

De ez a végrehajtás, Ilona szegényes külvárosi házában a Zrínyi utcában (beszédes név) nem mindennapi, mert 

és megfélemlít készenléti rendőrséget, sintéreket és terroristákhoz kirendelt túsztárgyalót mozgósít. A nap végére az irgalmatlan méretű apparátussal a kilakoltatás költsége nagyjából megegyezik azzal, amennyiért a jelzáloggal terhelt házat el lehetett adni, ezzel az erővel akár Ilona maradhatott volna is, bár a tiptop banki ügyintéző, aki már ki van képezve az embertelenségre, elképed ezen a megjegyzésen, hiszen már eladták a házat és különben is, egy pénzintézetnél nem az emberség dominál.

A filmben mind a fő-, mind a mellékszereplők kiválóan lettek kiválasztva, összjátékuk is erősíti az egyénieket, Orosz Ákos végrehajtójának egyszerre van kiállása, karizmája és sérülékeny embersége, aki noha sok hibát követ el, a végére egyedül ő viseli szívén Ilonka néni sorsát, bemegy a házba és beszélni próbál vele, hazaküldi az épp általa segítségül hívott készenléti rendőrséget és egyéb segítőket, és befejezettnek tekintve a procedúrát kimondja, Ilonka néni marad a házában.

Eddigre azonban már túlnövi az akciót a mozgósított apparátus, a rendőrség már viszi is Ilonka nénit, akit előtte még a végrehajtó megölel, s tán még az öngyilkosságtól is megment, de segíteni már nem tud rajta. Ami ekkor, már a rendőrségi autóban ülő összetört Ilona (Nagy Mari) arcán tükröződik, az egyszerre a tanácstalanság, a rémület, ugyanakkor valami megdöbbenéssel vegyes hála is, amit a végrehajtó igyekezetéért, emberségességért érez, és a teljes zavarodottság a jövőt illetően. Mert az Angliában élő fia nem fog eljönni, nemcsak mert szarik rá és az ő adóssága valójában a fiáé, de mert panzióüzemeltetőnek adja ki magát, miközben a panzió szobáit takarítja.

Láng Annamária végtelenül cuki rendőrnője a rendezés groteszkje, ő a Hölgy a függöny mögött című regényt olvassa két akció között és a barátcinegék hangját figyeli, Pál András erőteljes főrendőre presztízsharcot csinál abból, hogy az ügy most a rendőröké vagy a végrehajtóé, Péter Kata pedig olyan metsző, éles alezredesnőt alakít, akinek nem igen kerülnék a kezei közé. Trill Zsolt az egyik szállító pici szerepében a mindenből pénzt csináló, lógós kisembert formálja meg, Znamenák István pedig tökéletes végrehajtó, akinek az évtizedek során már sikerült elnyomnia magában a szakma tisztességébe vetett kételyeket.

A film a családi kapcsolatok, az egyéni mozgatórugók és megfelelési vágyak ellentéteinek feszültségében és különös humorában halad a végkifejlet felé, ami persze tragikus és elkerülhetetlen, de itt-ott felszakadó szövetében bőven jut hely az emberségnek, még ha ez nem is elég ahhoz, hogy a dolgok ne a kapitalizmus és a kegyetlen piacgazdaság uralta társadalom logikája szabta úton menjenek előre.

Hasító korrajz, ehhez passzoló egyéni, mozgalmas filmnyelv, nagyon erős színészvezetés, kiváló vizuális, zenei és dramaturgiai ötletek, telitalálat gegek. Fazekas Máté a jelen rendezője. Nagy nyeresége a filmes szakmának. Üdv a fedélzeten.