A magyar mozik 2021 szeptemberében mutatták be a Toxikoma című filmet, Herendi Gábor alkotását, mely Szabó Győző önéletrajzi írásán alapszik. A pénztáraknál a mozis feldolgozás sikeresnek számított, 100 ezernél is több jegyet adtak el rá, ami azért is nagy szó, mert a koronavírus-járvány alatt nagy kérdőjel volt, hogy vajon sikerül-e visszacsábítani az embereket a nagyvászon elé, vagy pedig a streaming lesz az egyeduralkodó. Spoilerezünk, sikerült.

Lehet, hogy sokan tudják, hogy a valóságban Szabó Győző azért ment rehabra, mert a Valami Amerika készítői kikötötték neki, hogy csak tisztán játszhatja el a főszerepet. A Toxikoma viszont ehhez képest egy picit ferdít a valóságon, vagy mondjuk inkább úgy, hogy van benne jó néhány fiktív elem. A Molnár Áron által játszott Győző a történet szerint azért kerül az Országos Pszichiátriai Intézetbe, mert elveszíti kapcsolatát a valósággal, elhagyja kislányát, akit haza kéne vinnie az óvodából – így képtelen szerettei szemébe nézni.

Itt kerül Csernus Imre (Bányai Kelemen Barna) felügyelete alá, a híres dokiról csak az nem hallott idehaza, aki nem beszél magyarul. Itt mindenféle finomkodás nélkül megkapjuk, hogy egy szabadszájú, a betegeivel sűrűn keménykedő fickóról van szó, akiről mindenki tudja, hogy sajátos módszerei vannak, de pont ezért tűrik meg a szakmában ezt a pokróc embert. Ami igazán durva a filmben, hogy Szabó Győző karaktere még hozzá képest is egy elviselhetetlen, öntelt és csak saját magával foglalkozó pojáca.

Ők ketten, mármint Csernus doki és az éppen bukdácsoló színész, Győző azok, akik egymásnak mennek a kétórás játékidő alatt. Nem akárhogy, tényleg sarkos személyiségek csatáját látjuk.

A Toxikoma felkavaró néznivaló, helyenként durván realista jelenetek láthatóak benne, főleg azok közül, amelyek a rehabon játszódnak. Máskor viszont pont hogy elrugaszkodik a valóságtól Herendi Gábor filmje, legfőképp akkor, amikor a drogozást mutatják. Félreértés ne essék, itt sincs szó arról, hogy ezt a brutális függőséget vonzó dologként állítanák be, csupán vizuálisan érdekes, hogy miképp képzeleg Győző.

Igazság szerint ezt a filmet simán lehetne használni prevenciós alkotásként is, mert aki a Toxikomát megnézi, tuti nem jut eszébe utána, hogy bármilyen tudatmódosítót használjon. Itt kőkeményen bemutatják, hova jut el az, aki olcsó élvezetekért feláldozza az egészségét, na és persze a józan eszét. Győző is pont ezért annyira utálható figura a filmben, mert egy fékevesztett fickóként jelenik meg a képernyőn.

De hogy a legmegrázóbb, az száz százalék. A mellékszereplőket kicsit elhanyagolták, főleg azt sajnáljuk, hogy mondjuk Sodró Elizának vagy Rajner-Micsinyei Nórának nem adtak több teret a kibontakozásra. Ők azért a mai magyar színészgenerációban elég nagy tehetségnek számítanak. A nővérkét játszó Török-Illyés Orsolya mondjuk néha lopja a show-t, ami azért nagy szó, mert a Csernusként és Szabó Győzőként látható színészek tényleg telitalálatok.

Molnár Áron különösen büszke lehet magára, olyan szintet hoz a kedvelhetetlenséget tekintve, mint Jack Gleeson a Trónok harcában. Egy pillanatig nem tudunk azonosulni Győző karakterével, szorítani se érte... csak a fejünket fogva nézzük, ahogy a csávó egyre mélyebbre zuhan a szakadékban. Némi megváltással a végén, de az is tényleg csak leheletnyi.

A Toxikoma eddig csak a FILMIO-n volt elérhető, most végre pár napja, június 15-én felkerült a Netflixre is, ami jelenleg hazánkban a legnépszerűbb streaming-szolgáltató, így erősen ajánljuk, hogy aki csak hozzáfér, tekintse meg. Azon se lepődnénk meg, ha valaki újra szeretné nézni, tényleg annyira jó filmről van szó.

A Toxikoma már elérhető a Netflixen.