Az AMC nevű amerikai kábelcsatornánál valahogy mindig értettek a minőségi drámákhoz, nekik köszönhetjük a Mad Ment, a Breaking Badet és annak spin-offját, a Better Call Sault, illetve 2010-ben ők indították útjára a Walking Dead franchise-t is. Robert Kirkman zombis képregényeit a horrorban otthonosan mozgó Frank Darabont vezette be a képernyőre egy röpke 6 epizódos évaddal, és bár a szakembert menesztették, és a tévéadaptáció viszonylag sűrűn cserélt showrunnereket, a Walking Dead megkerülhetetlen cím lett.

A Walking Dead nagyjából a negyediktől a hetedik évadig volt a csúcson, ameddig a karakterdráma, a brutális vérengzés és a fordulatos történetírás vitte a hátán a sorozatot. Aztán megjött a Jeffrey Dean Morgan által játszott Negan, és bár karizmatikus főgonoszról volt szó, mégis rossz irányba kanyarította el az egészet. A készítők is ráfeküdtek onnantól arra, hogy akciófilmessé tegyék a Walking Deadet, és ez brutálisan rosszul sült el. Csúnyán túl is nyújtották az anyasorozatot, igaz, a 11. etap végre pontot tesz a sztori végére – még idén.

Valamikor 2017-ben jártunk, amikor sok néző azon kaphatta magát, hogy a Fear the Walking Dead című testvérsorozat már jobb szórakozást nyújt Rick Grimesékhoz képest. Igaz, a világégés utáni, fiatalabb generációról szóló The Walking Dead: World Beyond kissé mellément, de pontosan ezért vártuk a Tales of the Walking Dead című antológiaszériát, melyet pár napja, augusztus 14-én mutatott be az AMC és az AMC+. A produkció különlegessége az, hogy a 6 rész közül mindegyik különálló történeteket mesél el. Az egyedüli kapocs, hogy mind a Walking Dead világában játszódik.

A zombirajongók régóta vártak arra, hogy a Walking Dead valamilyen úton-módon végre megújuljon és megint friss sztorikat lássanak. Álmunkban nem gondoltuk volna azonban, hogy ezt pont a Tales of the Walking Dead hozza el. Az első rész rögtön erős alapfelállással kezd. Egy olyan fickót látunk a főszerepben, aki már jóval azelőtt, hogy eljött volna az apokalipszis, bunkert épített magának, meg ötletes csapdákkal rakta teli a kertjét. Nyilván a többség hülyének nézte, de mégis ő volt az, aki a végén nevetett, hiszen elsöpörte a világot a járvány, míg ő a pincében ült a kutyájával, edzegetett és felvételről nézte a focimeccseket.

Ahogy fentebb írtuk, az eredeti Walking Dead készítői valahogy elfelejtették, hogy a széria azért működött annyira, mert a karaktereket iszonyúan jól kibontották, Rick Grimes, Daryl, Michonne, Maggie, vagy éppen Carol kézzel fogható, emberi drámákat éltek át, csak éppen zombihörgéssel a háttérben. Ezt hozza vissza a Tales of the Walking Dead első része, ahol a mindig kőkemény Terry Crews alakítja a flúgos bunkerlakót, Joe-t, aki a szerelem és legjobb barátja elvesztése miatt indul útnak motorjával. Egészen addig, míg össze nem fut Evie-vel (Olivia Munn), egy meglehetősen progresszív és legalább ennyire kiismerhetetlen nővel.

Terry Crews és Olivia Munn ügyesen viszik a hátukon a show-t, csavar is van bőven, meg akció. De a lényeg tényleg a karaktereken van, akikről háromnegyed óra alatt többet megtudunk, mint egy frissebb Walking Dead teljes évadában egy-egy új szereplőről.

Az antológiáknál jó és rossz egyszerre, hogy a részek nagyon különbözőek. Így elképzelhető, hogy valakinél ez a zombis Szerelmünk lapjai nagyot üt, a folytatás viszont mellémegy. Nekünk a második epizód legalább annyira, ha nem jobban tetszett, mint a pilot. Ebben két kolléganőt ismerünk meg, Blairt (Parker Posey), a cégvezetőt és titkárnőjét Ginát (Jillian Bell), akik nyilvánvalóan utálják egymást.

Míg az első epizód jóval a világégés után játszódik, addig ez a rész az első napokat mutatja be, amikor az emberek még csak felocsúdtak a sokkból és elkezdték felfogni, hogy csoszogó élőhalottak törnek az élőkre. A csavar az egészben, hogy a duó még az elején meghal (?), hogy aztán újrakezdjék a napot és megpróbáljanak kijutni közös erővel a városból. Mi ez, időutazás a Walking Deaden belül? Közös deja vu, amit átél a két nő? Nem derül ki pontosan, de az biztos, hogy Robert Kirkman univerzumán belül ilyet még nem láttunk. A Blair/Gina című rész durván felrázza álmából a Walking Deadet, ráadásul a buddy cop vonal is nagyon erősen működik, a színésznők alakításainak köszönhetően.

Az új karakterek és vadonatúj sztorik jól állnak a Tales of the Walking Deadnek, kíváncsian várjuk, mit tartogat a maradék négy rész. Az biztos, hogy jönnek még olyan karakterek, mint mondjuk Alpha, akiket a Walking Dead-nézők ismerhetnek. De az új zombis spin-off azoknak is simán nézhetőek, akik egyetlen részt nem láttak az anyaszériából. Csak hab a tortán, hogy remek kapudrog lehet a Tales of the Walking Dead ahhoz, hogy új nézők belevessék magukat esetleg a franchise-ba, ha eddig kihagyták volna.

A Tales of the Walking Dead nálunk egy dolgot biztosan elért, várjuk a folytatását és sok-sok év után ismét Walking Dead-lázban égünk miatta. Döbbenet, de komolyan.

8/10